Szerkesztősségi nyaralás, avagy ráckevei csobbanás
A Queer Kiadó így a könyvhét után kissé zilált, kifáradt, az Attention meg egy kis, sötét, füstös helyiség, amely végre kiszakadni vágyott ebből a belvárosi "börtönből", ezért került megrendezésre ez a másfél hetes rendezvény Ráckevén. Szükség volt már a kikapcsolódásra, a pihenésre.
Mi az elején néztünk le, még a dömping előtt. A kijutás nem lett valami egyszerű, négy óra alatt bonyolítottuk le az egyébként két és fél órás utat. A bevásárlás, meg a hévre várakozás sok időt rabolt el tőlünk. De a csónakázás, amivel kievickélhettünk a partra, már az megérte a fáradozásokat. Aztán csobbantunk is egyet a Dunába, hogy az út porát lemossuk. Sajnos, a part nagyon köves volt, így Dóri, a főszerkesztőnk és Peti, a lektorunk (aki egyébként most államvizsgázott magyar BA-n) a betonstégről vetették be magukat a folyóba, míg én inkább az óvatosan lebattyogtam a létrán. Mondták, hogy nem ér le majd a lábam, mert olyan 4-5 méter mély a Duna ezen a ponton, én meg még nem úsztam ennyire mély vízben... Eleinte megvolt a bátorság, beúsztam egy darabig, majd láttam, hogy messze a létra, és elkezdtem visszafelé tempózni. Elkapott a pánik, de végül csak sikerült, nem fulladtam meg és a későbbiekben már bátrabban ereszkedtem le a vízbe. Míg a többiek átúszták a folyót, én csak lubickoltam a szélénél, meg hattyúkat etettem.
Mi főztünk magunkra, első nap egy rakott krumplis és tepsis krumpli szerelemgyermekét hoztuk a világra egy Hot Panban, a második nap pedig egy bográcsos, lecsós, pörköltös, paprikás krumplit alkottunk. Finom lett mindkettő (a'la Keve). Ha valamire szükségünk volt, ki kellett csónakázni Ráckevére, mert mi a Kerekzátony szigeten éldegéltünk nomád módon, de megérte, mert Dóri és Andris, az Attention egyik állandó fellépője, a vége felé már elég ügyesen evezett és hamar partot értünk. A nagy hőség miatt sosem aludtunk tíz óránál tovább, hiába feküdtünk le kettőkor, esetleg négykor, a szúnyogok miatt pedig egész pofás csípés-sorozat keletkezett a lábujjamtól a fejem búbjáig, ahogy kb. mindenkinek. Ennek ellenére jól szórakoztunk, kártyáztunk, ország-városoztunk és az egyik éjszaka egy nagyon érdekes kérdés merült fel: vajon mitől mondhatjuk magunkra azt, hogy én én vagyok? Mi tesz emberré és mi tesz személyiséggé? Ez a sci-fik, illetve a pszichológia egyik nagy kérdése is. Szóba jött a teleportálás, a klónozás és a spirituális energia is. Természetesen órákon át tartó meddő vita követte a kérdésfelvetést, hiszen az emlékek, a személyiségvonások és a célok is megmaradnak, ha visszatöltik az agyba a teljesen ugyanezeket, amiket az előző test tartalmazott. Így hogyan mondhatnánk azt, hogy ez alkotja a létezésünk magját, hiszen más is simán megkaphatja ugyanezeket az információkat? A lényeg, hogy sokáig fennmaradtunk filozofálni, utána meg a többség zaklatottan ment aludni.
Kis idő a munkára is maradt hiszen a még a könyvhét előtt el akartunk a szerzőinkkel készíteni egy-egy interjút, de a sok munka miatt nem maradt rá idő. Szóval, a nyaralás alatt összeállítottuk a kérdéseket, majd elküldtük nekik. Ketten, Jenei András és Dudás Sándor, már másnap megírta a válaszait, így hamarosan a blogon, illetve a honlapon is olvashatjátok őket!
Végül a három napos nyaralás utolsó napján kezdődött a valódi Kiszakadás Fesztivál, az Attention rendezvénye. Az eddig 5-6 fős lébecolás valódi fesztivállá dagadt, befutott a kiadó többi tagja, illetve az Attention dolgozói és vendégei is. Még négy kutyus is érkezett ezen a napon, köztük Jedi, aki inkább egy sith.
Élveztem ezt a kis pihenést, alkotói kedvem újra feltámadt és a tanulásra is több erőm gyűlt össze. Reméljük, nem kótyavetyélem el! Illetve sosem felejtem a kis szigetünk csöpp áldozatát, aki egy hajnal alatt belepusztult a jakuzziba: Gyurit, a gyúrós gyíkot. Béke poraira. Valószínűleg azóta is ott napozik a kád aljában, hiszen életében is imádott napozni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése