Az Enigmák könyvbemutatóra vezető kalandos út és egy érdekes pályázat a tollforgatók számára

Csatakos, izzadt jó reggelt mindenkinek! Nyamvadt egy meleg van, a takaró ráolvad az emberre, a kutyák kidőlve fohászkodnak a megváltó, hideg konyhakőhöz, a madarak pedig csicseregni is elfelejtenek, mert felforrt az agyvizük. Szó szerint szenvedek a melegtől, és ha ez nem lenne elég, katasztrofális két napot tudhatok magam mögött. Vagyis, végül sikeresen könyvelhettem el, de groteszk, bizarr elemekkel csöppet sem fukarkodott a Teremtő.


Lássuk csak a sort: szombat este fel-lesasszéztam a városban, egy barátnőmhöz átugrottam, elmentem a párom elé a munkahelyére, ahol meg körülbelül egy órát tanulgattam a felvételimre és olvastam Jonathan Cross Kvartett-jét (Benyák Zoltán, egyik kedvencem), miközben várakoztam. Nyári hangulat, szabadság, minden megvolt, így nem is sejthettem, hogy körülbelül két órán belül valahol elhagyom a mobilom. Igazából megszökött, mert valószínűleg keresni akart magának egy olyan gazdát, aki nem felejti el rendszeresen feltölteni az aksiját. Jól van, kicsit szétszórt vagyok mostanság, meg úgy mindig, de ez a rendszertelen élet mi mást szülhetne? Ingázom a saját otthonom és a pároméké között, alkalmi munkákból élek (angolt tanítok és takarítok apám termében), illetve írok, énekelni tanulok, felvételire készülők és rengeteg a bizonytalanság jelenleg. Oké, nem sajnáltatom magam, a lényeg az, hogy másnap délelőtt jöttünk rá, hogy a mobilom drága úgy döntött, csendben meglép mellőlem. Visszabattyogtunk a Burger Kingbe, mert ott költöttük el a mennyei vacsinkat, de ott nem kecsegtettek semmi jóval, a telefonom nem került elő. Ezért felpattantunk egy buszra szépen, miközben annyira izzadtam, hogy nem nem láttam ki a szememen, majd áttetettük egy új SIM-kártyára a telefonszámom. Magamtól nem siettem volna így el, de a barátom hajthatatlan volt és utólag kiderült, hogy igaza volt. Jól van na, én szeretem kicsit meggyászolni a dolgokat a szentimentális kis világomban, meg a remény nálam sokat időzik hasonló esetekkor. 

Igen ám, de az közjáték felborította a napi rendet, így csak lóhalálában tudtunk megebédelni, aztán rohanhattunk kőbányára, egy számomra kevésbé ismert környékre, ahol az Enigma könyvbemutatója hamarosan kezdetét vette. Röpke 50 percet dobott ti a Google barátom, így számításai szerint már eleve késve indultunk, de ez csak akkor tudatosodott, amikor a busz a képünk előtt ment el, nem beszélve arról, hogy pár perccel előtte pedig sikeresen leégett a vállam egy buszmegállóban, amikor az átszállásra vártunk. A fehér bőr átka, délután félháromkor nem szerencsés tűző napon ácsorogni. Meg kell hagynom, hogy csuda egy környéket utaztunk be. Kamaszkoromból ismerős környéket szeltünk keresztül, hiszen a Józsefvárosi piacra olykor édesanyámmal, valamint pár barátnőmmel is ellátogattunk, nem beszélve az Orczy-kertről, ahova 3-4 évig jártam edzésre apám vezénylete alatt és nem egyszer mentem haza egyedül onnan. Érdekes életképek vetültek elénk: egy kínai asszony, ahogy az aszfalt repedései közül húzgálja ki a gyomnövényeket - ami elgondolkodtató, hiszen van a kínainkba főző, vagy az állatainak viszi haza, amit szintúgy mi fogunk megenni -, illetve egy kis srác is elmasírozott az utcán két kislány társaságában, és a lábán egy fele akkora női papucs virított élénk citromsárga színével, mint maga a lábfeje. A történetet pedig csak tetőzte, hogy az egyébként is lassan döcögő busz, amin légkondi sem volt, vagy tízszer lefulladt a tizenhárom megálló alatt - körülbelül minden piros lámpánál -, és a sofőrnek kétszer vagy háromszor ki is kellett masírozni a motorhoz, hogy újabb löketet adjon neki.

Egy szó, mint száz, egy huszonöt perces késéssel megérkeztünk az ambivalens környékre, ahol a kínai, a kisebbségi és a magyarság együtt él, s az egyik helyen gettós sikátorok, egy sarokra tőle pedig puccos étterem áll. Az egyik ilyen kis oázisba nyertünk bebocsájtást, amikor beléptünk és megkérdeztük, hogy jó helyen járunk-e. A pincérnő kedvesen helyeselt, majd bevezetett minket a terembe, ahol már nagyban ment a műsor. Nem szokványos könyvbemutató részesei lehettünk, hiszen nem is igazi előadás zajlott, hanem inkább egy találkozó, ahol egy ovális asztal körül beszélik meg a szerzők és vendégeik az antológia történetét, illetve a társaság eseményeit. Nekem már csak az asztaltól távolabb, oldalt jutott hely. A Tanítványi Láncolat két vezetője, mentora vagy szerkesztője - hívjuk őket úgy, ahogy akarjuk - közvetlen stílusban számolt be a történésekről és konferálta fel a hivatásos felolvasót, aki néhány művet előadott a kötetből. Két alkalommal pedig Beri Róbert saját szerzeményei közül kettőt is meghallgathattunk, amelyeket gitáron adott elő nekünk. Két vonásos előadás részesei lehettünk, ami közben pár szerzőtársam odalépett mellém, hogy "dedikáltathassa" velem a művemet. Nem számítottam erre, én nem is hoztam el az antológiát (itt ránézhettek a könyv honlapjára), így ugyan boldogan írtam alá a nevem, de kissé feszélyezett ezen egyoldalú jelenetek ismétlődése. Utoljára ilyen az Underground kiadónál megjelent írásom után történt, mármint, hogy dedikálnom kellett, de akkor csak egyet és azt is az egyik lektornak, mert miért ne. A Enigmák könyvbemutatón egyébként találkozhattunk nem egy érdekes írással, főleg két próza tetszett, ám olykor a környék lakosai megzavarták a műsort hangos kurjantásaikkal, amelyek az nyitott ablakon keresztül szűrődtek be az elegáns étterembe. Az egyik, azt hiszem, a rendőrséget említette, meg valami olyasmit, hogy ennek nem lesz jó vége. Ám összességében nem bántam meg, hogy elmentem, hiszen családias és kellemes légkör jellemezte többségében a könyvbemutatót, személyesen találkozhattam író, illetve költő társaimmal, egy üdítőt állt nekünk a Láncolat és egy Idézetek c. füzetet is ingyen megkaptunk, amelynek második részében én is szereplek.

A Tanítványi Láncolatnak jelenleg is folyik egy pályázata GYÖKEREK címmel, ami ingyenes megjelentetéssel jár együtt. Verseket és rövidprózákat várnak, én már el is küldtem nekik egyet, de mivel 10 a maximum, valószínűleg még 2-3 írást elküldök, hátha az egyik feltűnik nekik az irományok tengerében, mert már most közel 150 mű érkezett be hozzájuk. A megmérettetésre ITT lehet jelentkezni.