Holtpont. Jöhet-e egy újabb feltámadás?

Többszörösen borzalmas napot zárhatok magam mögött. Nem is napot, egy egész hét csahol a fülembe idegőrlő hahotával, hogy már megint, megint kevés voltál. Nem azt mondom, hogy hülye, csak azt, hogy dekoncentrált és önbizalom hiányos, ami természetesen a teljesítményem rovására ment. Ráckeve óta szétestem.

De egy apróság vigasztal: Az Élő Költők Könyvklub kezd újra aktívabb lenni, és ez némi pozitívummal kecsegtet. Hogy miről is hadoválok? kattints a címre és meglátod!



Első seggberúgás: LFG.HU pályázat. Aki jelentkezett vagy követi az oldal történetét, érti miről gépelek. Aki nem, annak mesélek egy picit. Beérkezett 44 pályamű, elvileg az első három helyezett díjazásban részesült volna, illetve a jobbak kikerülhettek a honlapra. ez egy bejáratot oldal fantasy és sci-fi rajongó, szerepjátékosok, valamint a gamerek körében. Egy kis elvarázsolt birodalom. Nos, nem hirdettek egyetlen helyezettet sem, mert senki sem érte el a kritikus színvonalat. Röviden szólva, olvashatatlannak titulálták az összes művet. Félreértés ne essék, nem vagdalózni vagy ellenkezni akarok, csupán elszomorodtam. Nem győzni akartam, nem is vártam, de ez a kollektív "bénák vagytok" skatulya megőrjít. Még mindig kevés vagyok. Tudom, fejlődni és tanulni az életem végéig tudok, és kell is, csak bú... Rossz. Az írástechnikám rossz. Vagy hiányos. Ha túl leszek a felvételis időszakon, elolvasom a Kreatív írás című könyvet, amit még anno az unokatestvérem adott ajándékba nekem, mert ő nem látta hasznát. Azt hitte, a pályázatírásról szól és nem a mese-, illetve történetírásról. Az ominózus pályázat eredményhirdetése, továbbá a fóruma a linkekre kattintva elérhető, ahol acsarkodó fenevadként tör egymásra zsűri és pályázó - írnom sem kell -, hogy feleslegesen.

Második seggberúgás: a szóbeli felvételim. Nem akarom részletezni. A lényeg, hogy a pszichológusok is emberek és bárhogy igyekszik is objektív maradni, szubjektív lesz. A vicc, hogy ez a felvételi pont erről szólt. Motivációs beszélgetés. Bármiről. Rólam. Munkásságomról. Kutatásaimról. Vágyaimról. Céljaimról. Olyan szépen és egyszerűen hangzik. És én tudom is, hogy ki vagyok, mit akarok és hová tartok. Vagyis azt hittem. Ám ekkor jött két szigorú szempár, és mindent darabokra rombolt. Mindent megkérdőjeleztek. Konkrétan és átvitt értelemben is. Összezavartak, elvesztem. Jó érzékem van ahhoz, hogy érezzem, ha valaki nem kedvel, vagy ha valakinek nem vagyok szimpatikus. Amint beléptem, ezt éreztem. Csak egyetlen pozitív tekintet meredt rám, belőle merítettem erőt, valahányszor belevágtam egy mondatba. Mosolyogva tűrtem, hogy belém kössenek, csak azért, mert Szegeden tanultam, mert nem ismerem a náluk tevékenykedő pszichológusokat, illetve az is elképzelhető, hogy a tornacipőm akasztotta ki őket. Esetleg, hogy eddig elméleti, kognitív irányba tendáltak és néhány válaszom ezt tükrözte az ők emberközpontú nézeteikhez képest. Meg van még egy tippem: vizsgaidőszak végén, a felvételiztetés utolsó napján... fáradtság, fásultság, na meg, már kiszórták a jobb pontokat. Mégsem vehetnek fel mindenkit! Ez természetes, de attól még csalódtam az intézmény elfogadó és befogadó attitűdöt felmutató hamis álarcában.

Szóval így jártam. 

Sok mindent akarok, és azt hiszem, mindenben rengeteg tanulni valóm van még. Szeretnék perfekt lenni, olykor csak éppen jó, de semmiképp sem rossz vagy unszimpatikus. Pedig előfordul az ilyen is. 

Apró öröm az ürömben. Az Élő Költőknél újabb antológia jelent meg az Évszakok kötetsorozatból. Ebben szerepel a Jelek c. alkotásom, amit anno egy pályázat az utolsó helyre sorolt. Az olvasók szavazhattak, akik úgy döntöttek, hogy az én novellácskám ér a legkevesebbet. Erről az Utolsókból lesznek az elsők c. bejegyzésemben írtam kicsit. Volt már ilyen... A kötet tőlem megrendelhető potom 100 forintért, illetve belenézhettek youtube-n. 

Az E-bookom pedig robog, egy-két hét és megjelenik! Címe: Belső démonaink. Egy lélektani kisregény.