2021. május 16., vasárnap

GRIMM: SÖTÉT MESÉK - válogatáskötet

a borító Bende László alkotása
Az elmúlt években GRIMM lázban égtem. Ez az őrület még jóval azelőtt elkezdődött, hogy csatlakoztam volna a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat szerkesztői gárdájához, vagy hogy én egyáltalán tudtam volna róla, de végül úgy alakult, hogy rám ragadt a szervezés és a szerkesztés oroszlánrésze.

Hosszú, viszontagságokkal teli utat tudhatunk magunk mögött, néha az idegbaj sem állt távol tőlem, főként, hogy a járványhelyzet meg a szakvizsgámmal kapcsolatos teendők is a nyakamba szakadtak.

Sokszor azt hittük, sosem készülünk el, sokszor feladni terveztük, ám itt a vége: a kéziratot leadtuk a kiadónak!

(a fülszöveget és a kötetben szereplő szerzőket alul olvashatjátok)

Nyomtatott kötet rendelése

Ekönyv rendelése

2021. április 17., szombat

Szárnybontogató Írók Purgatóriuma

Rég írtam már az írásról és az írói létről gondolatokat.

Mióta megtanultam írni, próbálkozom történeteket szőni a szavakból. 12 éve publikálok a neten, 10 éve jelentkezem pályázatokra. A lelkesedésem változó, de azért ez már egy olyan időtáv, amikor az emberben már körvonalazódnak  alapigazságok vagy összefüggések. Ahogy látom, egyre több és több az olyan ember, aki bár alig olvas, de írni akar, "önkifejezni". A karantén pedig fokozta ezt a tendenciát. Persze, mindenkinek kell egy hobbi. És ha már ennyien írnak, rengetegen akarják az írást oktatni, vagy ezeket az irományokat pénzért kiadni. Persze, valamiből meg kell élni.

A szárnybontogató írók reményei mára üzletággá nőtte ki magát és nehéz rátalálni a sok fals lehetőség között a valódi kincsre. Van amelyik tanfolyam hasznos, mások nem, van olyan magánkiadó, amelyik valóban segít, vagy olyan, amelyik csak lehúz. 

2021. március 23., kedd

Virág a tó partján - A fülszöveg, a kézirat története és egy részlet

Egy sci-fi novellán agyaltam, amikor a Virág a tó partján ötlete beugrott. Novellát szerettem volna írni, de valahogy nem akart összeállni. Kevés volt neki a hely, unalmasnak tűnt a felvezetés, és egyszerűen nem működött. Évekig rá sem néztem a nehezen összeszenvedett három oldalra, aztán tavaly megírtam a Kékvérűeket, majd utána egy sci-fi novellát, az Ötven százalékot és kedvet kaptam egy nagyobb lélegzetű science fiction megírásához. Persze, lassan engedtem bele magam ebbe a hangulatba, aztán az egyik este, amikor már biztos volt, hogy újra nyitnak az intézmények, vége a home-officenak és ezzel együtt az órákon át kávéval otthon ücsörgős, alkotós mindennapoknak, nagyon elkapott a letargia. Elővettem Ovidius Metamorphoses című művét és kikerestem Narkisszosz és Ekhó történetét, amelyre az eredeti ötletemet alapoztam, aztán belevágtam a Virág a tó partján megírásába. Ez a melankólia pontosan visszaadta azt a hangulatot, ami a jövőbeli, hanyatló földi társadalmat is áthatja.

2021. február 10., szerda

A gardedám (2013) - megjelent a Garbo Kiadó Szerelem minden esetre antológiájában

Ezt a novellámat valamikor az egyetemi éveim alatt írtam még Szegeden. Akkoriban nagyon izgattak az angyalos-démonos történetek. Eredetileg még a megboldogult Ulpius-ház Kiadó egyik pályázatára készült, ott végül nem termett neki babér, de pár hónappal később a Garbo kiadó egy tematikus antológiájában megjelentette. Ez volt az első olyan novellám, amit egy szerkesztő alaposan átfésült és megnyirbált, írom mindezt semmiféle rossz szájízzel, inkább mondanám érdekes első alkalomnak.

Érdekes, hogy ezt a történetet még nem rajtam fel ide a blogomra. Hát, ami késik, nem múlik. 


A gardedám




Nekem azt tanították, hogy semmi sem állandó: ahogy az élő halottá válhat, a jó is rosszá és a szép is csúffá. Természetesen a makacs gyermeki lélek nem hiszi el az ilyesmit, számára csupán az létezik, amit az adott pillanat kínál. Ám a változás nem korlátozódik csupán a jelenre, időt kell hagyni neki. A türelmetlen kölyök erre nem képes, és ami még rosszabb, abban a tudatban él, hogy birtokában van minden tudásnak. Vak, konok és öntelt. De minél több időt tölt a földi létben, minél több tapasztalatot gyűjt közöttük, minél inkább kiismeri önmagát, rá kell jönnie, hogy mennyire kevés, amivel rendelkezik. Én vagyok a legfiatalabb a családban, pedig engem sem tartanak már mai darabnak. Nem is csoda, hiszen nálunk kevesen születnek. A szolgálat és a kötelesség áll az első helyen, a többi csak azután jöhet.

Az eset, amit elmesélek, akkor történt, mikor a második földimet őriztem. Huszonhárom éves lány, zsenge és életteli volt. Hiába állítják azt, hogy az elsőt sosem feleltjük el, a másodikkal több emlékezetes pillanatot éltem meg vele, mint az elődjével nyolcvan év alatt. Talán, mert a tizenkilencedik század Angliájában a nemesi kisasszonyoknak annál nagyobb gondja nem is akadt, mint hogy egy „jó partit” csináljanak a házasságukkal. Közel egy évszázados nyugodt, harmonikus és szeretetteljes életet töltöttünk együtt Emmával, majd csendben elbúcsúztunk. Nem adott sok feladatot, nem úgy, mint az őt követő növendékem. Leila egyetemista volt a huszonegyedik században, amikor, ha nem tudott az ember lánya alkalmazkodni és törtetni, eltűnt a süllyesztőben. A szabad akarat és az emancipáció nagyobb terhet rótt az emberek vállára, mint azt korábban gondolták volna. A nők férfiasodtak, a férfiak nőiesednek, senki sem találta a helyét és szerepét a világban. Őrangyal a talpán, aki lépést bírt tartani ezzel a zavaros és pörgő világgal! A szleng az egyetlen, ami sebtiben ráragadt bárkire. De sajnos, a helyes döntések nem jöttek ilyen könnyedén…

Túl fiatal és idealista voltam még akkoriban. Vak, konok és öntelt.


2021. január 3., vasárnap

2021 - tervek és fogadalmak


Pár napja közzétett blogbejegyzésemben már leírtam, mik történtek velem 2020-ban. Ezúttal arra térnék ki, hogy milyen megvalósításra váró terveim vannak az új évben főképp az írással kapcsolatban. Magánéleti terveim is vannak bőven, de még minden képlékeny, nem szeretnék semmit sem elkiabálni előre.

Tehát az írás.

2021. január 1., péntek

2020 - ez is véget ért

A 2019 hasonlóképp ért véget, mint 2020. Volt egy kecsegtető lehetőség, azt hittem, Az Entrópia Ura talán megjelenik illusztráltan egy kezdő kiadó szárnyai alatt. Csak az első körön jutottam át, de már azzal nyertem, hogy az első pár oldalt megszerkesztették nekem és egy nagyon találó fülszöveget kanyarítottak a közzétett részlethez.

Ám reménykedtem, hogy azért ennél tovább is eljutok. Reménykedtem, hogy végre klasszikus kiadásban is megjelenhet egy kéziratom.

Aztán eljött a 2020, és január elején értesültem arról, hogy ez a kiadó anyagi problémák miatt mégsem vág bele a könyvkiadásba. Nehezen fogadtam el, mert nem először járok így, de hát nem volt más választásom. (Akkor még nem gondoltam bele, de ebben benne lehetett a fokozódó COVID mizéria is, amely jelenleg eléggé megnehezíti a könyvkiadók dolgát. Ebben a járványügyi helyzetben én szerencsésnek érezhetem magam, mert se a rokonaim és közeli ismerőseim egészségi állapota, se a munkahelyem nem került veszélybe.)

És miért is vagyok jelenleg hasonló helyzetben?

Ezúttal a Twister Media [bekezdés] pályázat shortlist-jére kerültem fel, ami azért is volt meglepő számomra, mert már negyedik éve a negyedik kéziratommal jelentkeztem, és eddig nem igazán volt sikerem nemcsak itt, más regénypályázatokon sem. Ezek alapján nem igazán hittem, hogy vagyok olyan szinten a két íróiskola meg a majdnem tucatnyi befejezett kézirat után sem, hogy egy kiadó egyáltalán visszajelezzen. Mert nem szoktak. Vagy ha válaszolnak, csak azt, hogy még fejlődnöm kell, vagy hogy majd hamarosan visszajeleznek, de aztán évek múlva sem kapok választ, amire az aktuális járványügyi helyzet is rányomta a bélyegét.


2020. június 25., csütörtök

Kékvérűek - a fülszöveg, a kézirat története és egy részlet

A Kékvérűek az első olyan kéziratom, amit összesen 5 hét alatt írtam meg. Már 3-4 éve érlelődött bennem a történet, sőt, pár karaktert már 12 éve kitaláltam, ám akkor még csak pár oldal vázlatom, meg egy hangulatkeltő írás született meg, na meg az egyik faj, amely később a vadak prototípusai lettek.

Ez egy igazi karantén-regény, a homeoffice és a járványügyi intézkedések közepette írtam meg, napról napra. Nagyon élveztem, feszes és akció dús lett a történet. Jelenleg a bétázás és szerkesztés fázisában tart.

Pár hete rajzoltam a két szereplőről egy közös képet, amit itt láthattok a szöveg mellett. Szeretem a történeteim főhőseit megrajzolni, így nem volt kérdés, hogy itt is készítek pár illusztrációt

Egy rövid fülszöveggel mutatnám be nektek legújabb elkészült művemet.


2020. május 29., péntek

A karantén margója

A járványügyi helyzet a lakásunkba zárt minket, amit mindenki másképp viselt. Sokan szorongtak, féltek a járványtól, a többi embertől. A bizonytalanság senkinek nem tesz jót. Munkahelyek szűntek meg, hónapokig nem találkozhattunk rokonokkal és barátokkal. Ez egy rendkívüli állapot volt, új megküzdési eszközöket és új tevékenységeket kellett mobilizálni, kitalálni, hogy folytatni tudjuk az életünket, alkalmazkodjunk ehhez az új világrendhez. Be kell állnia az embernek egy új menetrendre, meg kell találnia a rendszert a káoszban, ami hirtelen rászakadt.

A megküzdés egy remek eszköze a szublimáció, vagyis az alkotás. Én ebbe menekültem. Tulajdonképpen már vágytam is egy kis pihenőre, a több képzés és munkahely lefárasztott, így talán nem is menekülés a legjobb szó erre, hanem a szabadság. 

2020. február 29., szombat

Semmi sem történik véletlenül

A tudomány és a racionális elmék is úgy vélik, hogy az élet létezése véletlenek sorozata révén jött létre, a sorsunk  nincs előre megírva. Az emberi elme ezt nehezen fogadja el, szeretünk hinni abban, hogy ami velünk történik, az egy nagyobb hatalom kezében van és nemcsak sodródunk, hanem valami értelme és kerete van a létezésünknek. Ez biztonságot és megnyugvást ad. Igazságossá teszi, amit igazságtalannak érzünk.

Én is szeretem ezt hinni, és bár nem tartom magam vallásosnak vagy babonásnak, vannak olyan fordulatok az életünkben, amelyek értelmet nyernek később.



2020. február 3., hétfő

Az Entrópia ura - fülszöveg és részlet

Dévald és története 19 éves koromban fogant meg a fejemben egy novellapályázat kapcsán, ahol bár nem ért el eredményt, nekem kedvem támadt a novellát novella-sorozattá, később kisregénnyé bővíteni. 2019-ben a Keep it Light Kiadó előszűrőjén továbbjutott a kézirat, de sajnos a kiadásig nem jutott el, mert a kiadónak anyagi problémái adódtak.

Most beolvashattok egy röpke részlet erejéig.



2020. január 30., csütörtök

Januári újratervezés

A január sok tekintetben vízválasztó. Janus istenről kapta a nevét ez a hónap, a kétarcú istenről, aki egyik arcával a múltba, másikkal a jövőbe tekint. Ezt a két momentumot akarom én is megragadni ebben a bejegyzésemben. Azt a két jelenséget, amin az emberek többségében keresztülesnek az újév elején. És igen, ezeken én is átmentem, van, amit még jelenleg is érzek.




2020. január 6., hétfő

Tabula Rasa - megjelent az Árnyak hangja 2018-ban kiadott karácsonyi különszámában

A Tabula Rasa az Entrópia Ura regényemnek egy mellékszála, ugyanabban az univerzumban játszódik, és szintén dark fantasy. Ahogy a regényötleteimről általában szoktam, hamarosan az Entrópia Ura kéziratomról is hozok egy rövid összefoglalót. Addig is olvassátok ezt a röpke irományom, amelynek az ötlete úgy másfél éve született. A Porcelánszív Irodalmi Folyóirattal már két éve működök együtt, másfél éve a szerkesztőjük vagyok, így az időközönként megjelenő e-kiadványaikba is szívesen írok történeteket. A kötet a Lélektánc nevet kapta, így nem is volt kérdés, hogy a Tabula Rasa ebben az antológiában fog megjelenni.


Tabula rasa


Egy mély lélegzetet vesz, majd lelkét egy köhögéssel egyenesen a tenyerembe okádja. Illékony, pulzáló anyagszemcsék lebegnek előttem, amelyekből lassan kirajzolódik az elhunyt férfi arcának és testének kontúrja. Még mielőtt a folyamat végbemehetne, a két kezem közé zárom, majd egy gondolattal utat nyitok a Purgatóriumi Kolostorba. A féreglyuk azonnal beszippant, majd kiköp egy tágas, dohos szagú terembe.