..., mint profi író ?

Először is jippi-jupijé, mert a SpiritArt Egyesület gondozásában áprilisban megjelenik a Vándorok és Kalandozók c. novelláskötet, amelyben szerepelni fog a "Titkok" című novellám. Még múlt nyáron a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház pályázatán második helyezett lettem vele, ígértem is, hogy kiteszem ide a helyezett művet, ami ugye elmaradt, mert időközben kiderült, hogy megjelenik nyomtatásban. Ilyenkor az esetek többségében nem szeretik, ha az írás már megjelent valahol elektronikus formában is akár, ezért sorry, ide sajnos később sem kerülhet fel. 

De a kötet hamarosan elkészül! Addig is előrendelhető itt: http://spiritart.hu/

A másik ügy, amivel kapcsolatban megeredt az agyam már egy ideje, az a pénzért mások történeteit papírra vető írók témaköre. Hogy miért is jutott ez eszembe? Az elmúlt időszakban ketten is felkerestek, hogy olyan fordulatokkal teli, érdekes élettörténetük van, hogy azt valakinek meg kéne örökítenie. Mivel rólam tudták, hogy foglalkozom hasonlóval, rögtön rám gondoltak. Ez megtisztelő, DE... az emberek, akik sosem írtak hosszabb lélegzetű, regényterjedelmű alkotást, nem tudják, hogy olykor (főleg munka vagy iskola mellett) mennyire időigényes és fárasztó lehet mindez. Mi, írással foglalkozók, mégis megcsináljuk, mert ez hobbi, mert ezt szeretjük. Ám, ha valaki más fejéből, más történetét kell megírni, nem biztos, hogy ennyire gördülékenyen működik ez a történet. Nekem ilyenkor munkaszagúvá válik a dolog...

Erre kapom a választ: de hát csak leülünk, készítesz egy interjút és begépeled. 

Oh, my God! Most regény vagy interjú kell? Nem ugyanaz. 

Meg ez átkozottul sok idő, még a gépelés is. De hogy a nevem adjam hozzá, az egy másik dolog... Ha tényleg csak ennyiről van szó, tollbamondásról, akkor ó jaj, inkább leszek csendestárs. Ha kreatív agymunkáról szól a fáma, hogy szavakba foglaljam, dramaturgiát építsek neki, kitaláljam az elejét és a végét, meg hitelesen átadjam az érzelmeket, a karaktereket, azoknak a fejlődését... Az meló, rohadt sok meló. Meg persze a témától is függ. Mások szexuális életét, főleg ha szaftos, vagy patológiával terhes, inkább nem szeretném tudni, nem hogy még írni is róla. Jaj-jaj. Ezért perkálni kéne. Sokat. És sokszor. És milyen is a magyar kiadók helyzete? Épp pár hete jelentették be az Alexandra meg az Ulpius-ház csődbe jutását. Kevesen olvasnak! Egyébként is, ki adna ki egy kezdő írótól meg egy nevesincs senkitől egy teljes regényt? Pénzorientált világban élünk. Az Ulpius is celebekben utazott, ott is - tévedés ne essen - írók írták a könyveket, a hírességek csak tollba mondták vagy felvázolták a sztorit. Viszont, velem ellentétben, az alkotók előre megkapták érte a pénzt, valódi munka volt, valódi fizetésért. Ugye mindenki tudja, hogy nem művészi alkotásról van szó, ezért a nevük borítóra kerülése fel sem merült. Ők nem adták és nem is adhatták hozzá a nevüket. Talán mindenkinek jobb így.

Nekem hírnevet és pénzt ígértek. Mi van? Honnan és miért? Oké, szkeptikus vagyok, de ez nem Amerika. Nem hinném, hogy híres íróvá válnék egy hétköznapi ember történetét megírva, gazdaggá meg még kevésbé, főleg Magyarhonban. Egyébként szívesen írok, ha látom, hogy biztos a cél, hogy nekem is megéri. Mutasson egy kiadói szerződést, vagy ajánljon egy fix összeget, és befogtam a szám. Olyan sokat dolgoztam már ingyen, olyan sokat próbálkoztam már én is, nekem erre nincs kapacitásom. A saját ötleteimre, szórakoztatásomra sincs momentán kapacitásom.

Az viszont tényleg jól esik, hogy több ismerősöm is íróként gondol rám és ha van valami kérdése az írással vagy a kiadással kapcsolatban, felkeres vele. Édes, tényleg. Segítek, amiben tudok, de én még amatőr vagyok. Egy álmodozó, aki csak reménykedik abban, hogy egyszer elég jó lesz ahhoz, hogy megjelentessék a regényeit. Novellái a mai világban már bárkinek megjelenhetnek, regényei is, ha magánkiadásban utazik. De én a nehezebb utat választottam. Nincs se pénzem, se tehetségem a marketinghez, nem egy-két darabot szeretnék eladni évente. Ha egyszer megjelenek, remélem, ennél nagyobb volumenű dologba csöppenek majd. Addig is írok, tanulok, fejlődök és próbálkozok.