2017. november 14., kedd

Utazás a múltba (folytatásnovella II.) - Apáink árnyéka


Második rész

Apáink árnyéka


JO


Újra költöztünk. Ám ezúttal nem lesz fröcsögés és kiborulás, mellőzöm a hónapokon át tartó hisztit is. Mert ezt most én akarom! 

Hatalmas kartondobozok, ruha és könyv kupacok tornyosultak körülöttem, előbbi az enyém, utóbbi Csabáé. Augusztus végén jártunk, szikrázóan sütött a nap, tikkasztó a hőség, de mióta megkaptam az üzenetet, más sem járt a fejemben. Bár a média és kommunikáció szakra nem sikerült bejutnom, a B terv bejött és szeptembertől biológiát tanulok Pesten. Csabát pedig természetesen felvették az elsőként megjelölt helyére, a magyar szakra. A mai napig nem értem, miért ragaszkodott ennyire ehhez, hiszen Ervint utálja, a magyar oktatástól a hidegveríték lepi el, de mégiscsak tanítani akar. Talán bebizonyítani a világnak, hogy ezt másképp is lehet.

Kihajoltam az ablakon, mert tudtam, hogy az istállóknál ténykedik. Ki akartam ordítani valami eszméletlen hülyeséget, amitől hátast dob, de visszafogtam magam, amikor észrevettem, hogy nincs egyedül. A nagyszülei tisztes távolságból figyeltek általában engem, eltűrtek, a balesetet még nem bocsájtották meg nekem, de Csaba apja más lapra tartozott. Három hónapja visszaköltözött a kúriába és tudtuk, hogy heteken belül elutazik, de míg itt volt, jelenléte kísértetként ülte meg a hangulatot. Én nem ismertem azelőtt, valamikor Csaba három-négyéves korában léphetett le számomra ismeretlen okok miatt. Csaba nem mesélt róla, és biztos voltam abban, hogy ki tudnám húzni belőle a sztorit, de nem tettem. Szerettem cukkolni, felpiszkálni, de nem akartam több fájó sebet feltépni a lelkében. Elég volt.

2017. november 9., csütörtök

Utazás a múltba (folytatásnovella) - Családi állapota: kapcsolatban

Első rész

Családi állapota: kapcsolatban


Az elmúlt hónapokban nem voltam éppen a helyzet magaslatán, rengeteg olyan döntést hoztam, ami nem vall rám. De mi is vall rám igazán? Már nem tudom. Fel is hagytam a válaszkereséssel.

Izzadó tenyeremet beletöröltem a farmeromba, majd nekidőltem az ajtónak. Homlokom durván koppant a fán. Ha fáj, az jó. Legalább addig sem agyalok.

Mégis… a farzsebemben megbúvó levélen járt az eszem, aztán a tálcára néztem, amit már percek óta szorongattam, és a rajta sorakozó nagy gonddal elkészített ételre.

Elég jó ez így? Elég jó vagyok így? Ezt sem tudom.

Ha a megvadult lovakat betöröm, ez sem lesz probléma! Nem kellene, hogy az legyen.

Benyitottam, és az ágyban heverő lányra pillantottam. Bár a feltornyozott dunyha alól alig látszódott ki, tudtam, hogy alatta alussza az igazak álmát. A következő pillanatban egy hozzá méltó hirtelen mozdulattal felriadt a zár kattanására és mire megfordultam, már az összes takaró repült szanaszét a szobámban.

2017. november 2., csütörtök

MEGLEPIK hete. És miért? Mert 1 esztendős lett az Utazás a múltba!!!

Régen akadt alkalmam egy kis helyzetjelentést és összegzést írni a blogomra. Végre eljutottam eddig! Mióta utoljára történt ilyesmi, megjelent a SpiritArt Kiadó gondozásában a Száznevű város novelláskötet benne a Tartozás c. novellámmal, illetve megesett egy író-olvasó találkozó is a Colorcom Kiadó szervezésében (itt olvashatod a beszámolómat). Pszichológusként pedig a pedagógusi életpálya modellben gyakornokról pedagógus 1 státuszba minősültem.


De nem csak ezt történt!


Készült pár vélemény a könyveimről:


2017. október 2., hétfő

Furcsa vagy

Rád mondták már, hogy fura vagy?

Nem úgy értem, hogy néha, vagy olyankor, mikor valamit titkolsz, esetleg sokat ittál. Úgy általában, a lényegre, arra, aki vagy. Én elismerem, az vagyok, de gyerekként, kamaszként meg pláne rosszul esett, amikor a fejemhez vágták. Nem hinném, hogy ezzel egyedül vagyok.

Stephen King is előszeretettel ír a vesztesekről és a szuperhősök többsége is esetleg srácokból lesz a Marvel képregényekben. Furának lenni nem rossz. Furának lenni nem ciki. Furának lenni más. Különleges.

2017. szeptember 27., szerda

Szeptemberi inspiráció: Írország

Az utazás mindig inspirál, ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, amikor a krétai utat követően készítettem bejegyzést. Na, ez nem volt másképp Írországban sem, azzal a kivétellel, hogy itt nem csak az ihlet szállt meg, hanem ki is költöztem volna egyazon lendülettel, ahogy megérkeztem a reptérre.

Bár koboldokkal nem találkoztam, nagyon szép tájakon jártam, láttam kastélyt, hatalmas kerteket és parkokat, a tengert,  magasba futó sziklafalakat és mélybe szaladó hegyoldalakat. A felhők felett pedig imádok lenni, a repülővel utazás lett az új hobbim. Kár, hogy most egy ideig hanyagolnom kell, hiszen valamikor dolgozni is kéne, meg tudtommal még milliomos sem vagyok. 

Jártunk a HOWTH félszigeten, ahol láttuk a tengert, rikoltozó sirályokat, sziklákat másztunk és jó nagyot túráztunk a halál torkában. Drámai túlzás, de nagyon keskenyek voltak a kitaposott ösvények és közel a szakadék. Ám cserébe gyönyörű kilátás tárult elénk.




2017. szeptember 15., péntek

Szeptemberi inspiráció: Kréta

Pár barátommal tavasszal úgy döntöttünk világot látunk és ők Kréta mellett tették le a voksukat. Nekem meg oly mindegy volt, mert Szlovákia határ menti településein kívül még nem jártam külföldön. Örültem neki, de nagyon. Spóroltam és kicentiztem mindent, olyan életművész stílusban toltam, de sikerült pár kirándulásra is eljutnom, ha nem is ettem degeszre magam. Valamit valamiért, ugyebár.

Inspirálódásnak tökéletes volt az út, az utazás bármilyen formája képes megihletni és olyankor ott kis jegyzetfüzetem, gyakran a laptopom is és kezdődhet az írás! Előtte is írtam egy történetet és most, hogy négy napja itthon vagyok, született egy másik is. A tenger morajlása, a gyönyörű hegyvidék és a rengeteg rom megihleti az embert.

És akkor most bemutatnék pár megihlető tájat és helyet Krétán:

VELENCEI ERŐD HERAKLIONBAN: sok nemzet birtokolta Krétát hosszú történelme folyamán. Amikor a velenceiek éltek itt, több erődöt építettem, mert stratégiai szempontból a sziget jó helyen van. Sajnos nem sok maradt fenn, de a "főváros" erődje még a mai napig áll és potompénzért körbejárható. Nagy szelek és hatalmas hullámok vannak a partnál, szerintem nagyon szép.




2017. augusztus 18., péntek

Csillaghulláskor született

Vagy legalább is pár órával előtte az a kis teremtmény, aki később én lettem.

Az előző évem, a 27. mindig is mágikus jelentőséggel bírt, amikor rá gondoltam és mindegyik másik is, amiben szerepelt a hetes szám. Ez a saját kis babonám, a hetes a szerencse számom, vagy ha nem is az, valamiért szeretem. Viszont múlt héten betöltöttem a huszonnyolcat, egyre közelebb kerülök a harminchoz, ééés, mint eddig minden évben, egy kis összegzést szeretnék készíteni az elmúlt évről, tevékenységemről.

A huszonhetes egy nehéz és szép év volt az életemben. Megjelent a második regényem novemberben, az Utazás a múltba, és szerkesztő lettem a Lendület magazinnál. Ezek nagy mérföldkövek, apró láncszemek remélhetőleg még pályám során. Emellett teljes állásban dolgoztam végig, napi 3-4 órát utaztam a munkahelyemre és 3 képzést is csináltam, és besegítettem egy alapítvány életébe.

2017. augusztus 7., hétfő

Csak akkor számítasz, ha számíthatsz magadra

Talán mindenkinek van az életében olyan periódus, amikor úgy érzi, hogy értéktelen, vagy a mások számára csöppet sem számít. Van, aki számára nemcsak egy időszak ez, hanem örökös rettegés. Egy démon, ami kísért.

Folyamatos üzeneteket kapunk a környezetünktől, barátainktól és a családunktól, legyen az egyértelmű, vagy burkolt célzás. Még az is lehet, hogy ki sem mondják, csak teszik és azt sem tudatosan. Az üzenetek pedig elmondják, milyenek vagyunk. Egy lefitymáló nézés, egy büszke pillantás, pár kedves szó. Folyamatosan minősítenek minket. Személyesen és a világhálón is.


Ebből egy kép áll össze a fejünkben önmagunkról.

Hát, van egy rossz hírem: a környezetünk gyakran csak azt tükrözi vissza, ahogy önmagunkra tekintünk. Szóval kösd fel azt a gatyát és kezd el rögvest elismerni és szeretni önmagad! Ú, és milyen könnyű leírni meg kimondani, és mennyire nehéz be is teljesíteni!

2017. július 12., szerda

Írók kérdőíve

Bakti Viktor író barátomtól kaptam ezt a kérdőívet, amely íróról-íróra vándorol a hálón, és úgy tűnik, végül engem is elért. Hát, legyen. Nem vagyok egy öninterjúvolós fajta, de sosem jön rosszul egy kis kérdezz-felelek. :)

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?

Tizenkét évesen már regényben nyomultam az osztálytársaim körében, szóval nem kérdés, mi áll hozzám a legközelebb. Versekkel, vagy inkább dalszövegekkel kamaszként bíbelődtem és bevallom töredelmesen, hogy visszaolvasva a csaknem kétszáz irományt, aligha akad köztük felvállalható. Talán egy-kettő. Sebaj, akkor élveztem fabrikálni őket. Aztán egyetemistaként rájöttem, hogy komolyan szeretnék foglalkozni az írással, de szomorúan konstatáltam, hogy főképp novellákkal lehet pályázni és érvényesülni, vagy megjelenni első körben, azért nekiveselkedtem és megírtam párat. Meglepetésemre egész jó visszhangjai voltak a szárnybontogatásaimnak, ezért felbátorodtam, és azóta hébe-hóba írok novellákat is.
 

2. Milyen zsánerben és témákban szoktál írni?

Young adult, főleg. Kamaszként mindenképp, aztán a gimnázium után egyre inkább a fantasy irányába vettem az utam. Azóta főleg azt írok, de azon belül is gyakran a kamasz és fiatal felnőtt korosztálynak szóló történeteket. Meg imádom a lélektani drámákat is.


2017. július 7., péntek

Révedés és A szeretet koldusa rajztáborban járt


Csak két novellám címét említettem a címben, nem kell semmi elszállt vagy érthetetlen dologra gondolni ám! Talán tudjátok, hogy írói szárnybontogatásaim mellett pszichológusként is tevékenykedem és mint olyan, sok továbbképzésen veszek részt. Anikóval, egy rajztanár barátnőmmel az egyik képzésen ismerkedtem meg, mindketten művészetterápiát tanultunk/tanulunk. Így hát összefogtunk és mivel tud róla, hogy írogatok is, megkért, hogy látogassak el a nyári táborába, hogy lelkes és tehetséges általános iskolás tanítványainak felolvassak a történeteim közül. Ebben a bejegyzésben a nyári táborban született illusztrációkat szeretném bemutatni nektek. :)

2017. június 22., csütörtök

Újraírnám az egészet - 1 éves az Ahol a part szakad és útra kelt A táltosok öröksége!

Először is közhírré tétetik, hogy az Ahol a part szakad június 13-án ünnepelte az első születésnapját. Ezt is megéltük! Továbbá a szemfülesek már biztos értesültek róla, hogy szombaton Író*Blogger*Olvasó találkozó van ismét, ahol számos magyar írótársammal találkozhattok majd, illetve regény nyeremények is várnak Fortuna kegyeltjeire. Gyertek minél többen, mi ott leszünk!


És most a feketeleves:

Az a fajta ember vagyok, aki nem esik kétségbe, ha szóba áll önmagával. Olykor meg is interjúvolom magam, hogy basszus, ugyan mi a cifra nyavalya esett abba a tök fejedbe, hogy anno ezt írtad, meg így írtad meg ecetere...


2017. május 27., szombat

Utazás a múltba - előzménynovella

Ha még nem olvastátok az Utazás a múltba c. regényemet, akkor íme egy kis kedvcsináló hozzá. Ha pedig olvastátok, akkor megismerkedhettek Hanna budapesti életével, barátaival, szerelmeivel.
Még a könyv megjelenése előtt agyaltam azon, hogy valami hasonló jelenettel kezdem a sztorit, de már így is túl hosszúra sikerült a regény, így lemondtam róla.

Kellemes olvasást!



Dübörgött a metál. Cybergótok, kőkemény rockerarcok és a tarhálást tökélyre fejlesztő punkok vergődtek a parketten, miközben a vízipipától és marihuánától terhes levegő mélyen beleitta magát a pórusainkba. A talpam alatt éreztem a zene ütemét, ritmusára lüktetett a szívem. 
Sodortam egy vicces cigit, majd elsomfordáltam az összetolt kanapék mögött egyenesen a teraszra, ahol végre a teliholddal kettecskén füstölhettem. Rossz szokás, tudom. Csak egy tizenhét éves fantazmagóriája, hogy a kápszi kimenekíti a valóságból. A nálam kétszer idősebb exem szoktatott rá. A motorjába szerettem bele, meg az önállóságba mellette. Hercegnek hittem, pedig csupán egy tapadós vadbarom volt.
Letüdőztem a füstöt, szikrát hányt az esthajnalcsillag, majd az éjszaka sötétjébe pöfékeltem. Folytonosan zakatoló agyam félpercre kikapcsolt. Megkönnyebbülés öntött el legbelül.
– Jo, életem! Tudtam, hogy itt leszel!
A. Rohadt. Életbe.