2017. augusztus 18., péntek

Csillaghulláskor született

Vagy legalább is pár órával előtte az a kis teremtmény, aki később én lettem.

Az előző évem, a 27. mindig is mágikus jelentőséggel bírt, amikor rá gondoltam és mindegyik másik is, amiben szerepelt a hetes szám. Ez a saját kis babonám, a hetes a szerencse számom, vagy ha nem is az, valamiért szeretem. Viszont múlt héten betöltöttem a huszonnyolcat, egyre közelebb kerülök a harminchoz, ééés, mint eddig minden évben, egy kis összegzést szeretnék készíteni az elmúlt évről, tevékenységemről.

A huszonhetes egy nehéz és szép év volt az életemben. Megjelent a második regényem novemberben, az Utazás a múltba, és szerkesztő lettem a Lendület magazinnál. Ezek nagy mérföldkövek, apró láncszemek remélhetőleg még pályám során. Emellett teljes állásban dolgoztam végig, napi 3-4 órát utaztam a munkahelyemre és 3 képzést is csináltam, és besegítettem egy alapítvány életébe.

2017. augusztus 7., hétfő

Csak akkor számítasz, ha számíthatsz magadra

Talán mindenkinek van az életében olyan periódus, amikor úgy érzi, hogy értéktelen, vagy a mások számára csöppet sem számít. Van, aki számára nemcsak egy időszak ez, hanem örökös rettegés. Egy démon, ami kísért.

Folyamatos üzeneteket kapunk a környezetünktől, barátainktól és a családunktól, legyen az egyértelmű, vagy burkolt célzás. Még az is lehet, hogy ki sem mondják, csak teszik és azt sem tudatosan. Az üzenetek pedig elmondják, milyenek vagyunk. Egy lefitymáló nézés, egy büszke pillantás, pár kedves szó. Folyamatosan minősítenek minket. Személyesen és a világhálón is.


Ebből egy kép áll össze a fejünkben önmagunkról.

Hát, van egy rossz hírem: a környezetünk gyakran csak azt tükrözi vissza, ahogy önmagunkra tekintünk. Szóval kösd fel azt a gatyát és kezd el rögvest elismerni és szeretni önmagad! Ú, és milyen könnyű leírni meg kimondani, és mennyire nehéz be is teljesíteni!

2017. július 12., szerda

Írók kérdőíve

Bakti Viktor író barátomtól kaptam ezt a kérdőívet, amely íróról-íróra vándorol a hálón, és úgy tűnik, végül engem is elért. Hát, legyen. Nem vagyok egy öninterjúvolós fajta, de sosem jön rosszul egy kis kérdezz-felelek. :)

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?

Tizenkét évesen már regényben nyomultam az osztálytársaim körében, szóval nem kérdés, mi áll hozzám a legközelebb. Versekkel, vagy inkább dalszövegekkel kamaszként bíbelődtem és bevallom töredelmesen, hogy visszaolvasva a csaknem kétszáz irományt, aligha akad köztük felvállalható. Talán egy-kettő. Sebaj, akkor élveztem fabrikálni őket. Aztán egyetemistaként rájöttem, hogy komolyan szeretnék foglalkozni az írással, de szomorúan konstatáltam, hogy főképp novellákkal lehet pályázni és érvényesülni, vagy megjelenni első körben, azért nekiveselkedtem és megírtam párat. Meglepetésemre egész jó visszhangjai voltak a szárnybontogatásaimnak, ezért felbátorodtam, és azóta hébe-hóba írok novellákat is.
 

2. Milyen zsánerben és témákban szoktál írni?

Young adult, főleg. Kamaszként mindenképp, aztán a gimnázium után egyre inkább a fantasy irányába vettem az utam. Azóta főleg azt írok, de azon belül is gyakran a kamasz és fiatal felnőtt korosztálynak szóló történeteket. Meg imádom a lélektani drámákat is.


2017. július 7., péntek

Révedés és A szeretet koldusa rajztáborban járt


Csak két novellám címét említettem a címben, nem kell semmi elszállt vagy érthetetlen dologra gondolni ám! Talán tudjátok, hogy írói szárnybontogatásaim mellett pszichológusként is tevékenykedem és mint olyan, sok továbbképzésen veszek részt. Anikóval, egy rajztanár barátnőmmel az egyik képzésen ismerkedtem meg, mindketten művészetterápiát tanultunk/tanulunk. Így hát összefogtunk és mivel tud róla, hogy írogatok is, megkért, hogy látogassak el a nyári táborába, hogy lelkes és tehetséges általános iskolás tanítványainak felolvassak a történeteim közül. Ebben a bejegyzésben a nyári táborban született illusztrációkat szeretném bemutatni nektek. :)

2017. június 22., csütörtök

Újraírnám az egészet - 1 éves az Ahol a part szakad és útra kelt A táltosok öröksége!

Először is közhírré tétetik, hogy az Ahol a part szakad június 13-án ünnepelte az első születésnapját. Ezt is megéltük! Továbbá a szemfülesek már biztos értesültek róla, hogy szombaton Író*Blogger*Olvasó találkozó van ismét, ahol számos magyar írótársammal találkozhattok majd, illetve regény nyeremények is várnak Fortuna kegyeltjeire. Gyertek minél többen, mi ott leszünk!


És most a feketeleves:

Az a fajta ember vagyok, aki nem esik kétségbe, ha szóba áll önmagával. Olykor meg is interjúvolom magam, hogy basszus, ugyan mi a cifra nyavalya esett abba a tök fejedbe, hogy anno ezt írtad, meg így írtad meg ecetere...


2017. május 27., szombat

Utazás a múltba - előzménynovella

Ha még nem olvastátok az Utazás a múltba c. regényemet, akkor íme egy kis kedvcsináló hozzá. Ha pedig olvastátok, akkor megismerkedhettek Hanna budapesti életével, barátaival, szerelmeivel.
Még a könyv megjelenése előtt agyaltam azon, hogy valami hasonló jelenettel kezdem a sztorit, de már így is túl hosszúra sikerült a regény, így lemondtam róla.

Kellemes olvasást!



Dübörgött a metál. Cybergótok, kőkemény rockerarcok és a tarhálást tökélyre fejlesztő punkok vergődtek a parketten, miközben a vízipipától és marihuánától terhes levegő mélyen beleitta magát a pórusainkba. A talpam alatt éreztem a zene ütemét, ritmusára lüktetett a szívem. 
Sodortam egy vicces cigit, majd elsomfordáltam az összetolt kanapék mögött egyenesen a teraszra, ahol végre a teliholddal kettecskén füstölhettem. Rossz szokás, tudom. Csak egy tizenhét éves fantazmagóriája, hogy a kápszi kimenekíti a valóságból. A nálam kétszer idősebb exem szoktatott rá. A motorjába szerettem bele, meg az önállóságba mellette. Hercegnek hittem, pedig csupán egy tapadós vadbarom volt.
Letüdőztem a füstöt, szikrát hányt az esthajnalcsillag, majd az éjszaka sötétjébe pöfékeltem. Folytonosan zakatoló agyam félpercre kikapcsolt. Megkönnyebbülés öntött el legbelül.
– Jo, életem! Tudtam, hogy itt leszel!
A. Rohadt. Életbe.

2017. május 5., péntek

Diabolika - részletek


Korábbi bejegyzésemben már írtam a legutolsó befejezett kéziratomról, a Diabolikáról. Most ebből a posztapokaliptikus dark fantasy-ból hoztam nektek pár részletet.


2017. április 30., vasárnap

Diabolika - a kézirat története és a fülszöveg

Nem is emlékszem, mikor kezdtem el írni, olyan 4-5 éve lehetett. Jött egy hirtelen ötlet és pár karakter, egy világ, ami egyik napról a másikra megformálódott előttem. Egy posztapokaliptikus sztori halhatatlanokkal a főszerepben, a démonok és vámpírok harca. Ha össze kellene foglalnom pár mondatban:
Asmodeus, Tchort és Frimost
Diabolika története a világvége után játszódik, azt követően, hogy Lucifer három fia, Tchort, Asmodeus és az angyali félvér, Frimost az uralma alá hajtotta a bolygót kiirtva ezzel szinte az összes emberi lényt. A Sátán egyességet kötött az égiekkel, hogy csak úgy uralhatja a felszínt, ha előtte 666 évig a Pokolban marad és csak a nagy sötétséget követően térhet a felszínre. A vámpírok, Galatea Úrnővel az élen, hogy ez ne történhessen meg, lázadást szítanak a démonok ellen, és segítenek a maroknyi emberi kolóniának elrejtőzni a csatornákban.
Édua, a vámpír-démon félvér lány az emberek között él és csupán két célja van: megtalálni négy bátyját, akik eldobták őt kiskorában és bekerülni a vámpír úrnő kegyeibe. Viszont Keján, az alakváltó, aki egy másik alternatív univerzumból csöppen Édua útjába, felbolygatja a terveit. 
 Megtalálja-e Édua a családját? Ki az a Keján? És vajon a vámpírok vagy a démonok kerülnek ki győztesen a csatából?

2017. április 12., szerda

Egy Brenner nem tenne ilyet (2017)

A Kultúr Krimo pályázatán indultam és bár nem jutottam be az első 3 helyezett közé a 100 pályázó közül, de azért megosztom veletek a novellát, amit írtam. A téma az volt, hogy egy művészről írjunk. Jó szórakozást hozzá! Aki olvasta és szerette az Ahol a part szakad c. regényemet, annak valószínűleg ez is tetszeni fog.

Egy Brenner nem tenne ilyet

 Józsi fáradtan ért haza a hegedűóráról. A sarokba hajította a tokot, majd összerezzent, mikor hallotta a hangszer halk nyekkenését a burkolat alatt. Felsóhajtott, végül az ágyba vetette magát. Úgy terült el a paplan felett, mint egy elgázolt béka. 
Tizennégy éves volt csupán és apja örömére igazán tehetségesnek mutatkozott a zenélésben. Józsi örülhetett volna ennek, de nem tette. Festő szeretett volna lenni, mesés színkavalkádot teremteni, hatalmas freskókat és csendéleteket festeni, meg kiállításokon részt venni! Ám ez egy keserédes titok volt, ecsetét és titkon megszerzett vásznait az ágya alatt rejtegette, édesapja rá ne jöjjön. 

2017. április 10., hétfő

Elrepült a február, a március... te jó ég, már április!


Korábbi bejegyzésemben terveztem összefoglalni az elmúlt időszak híreit, mert van ám bőven, de olyan szinten belebonyolódtam a kimerültség és kiégés boncolgatásába, hogy úgy éreztem, annak kell egy külön cikk és csak aztán jöhetnek elmúlt időszak mozgalmas eseményei. Első körben megjegyezném, hogy a prioritási listámon az írás és a Lendület Magazin fennmaradt, így nem kell attól tartani, hogy csapot-papot felhagyva felhagyok mindezzel!

Akkor nézzük!


2017. április 9., vasárnap

Itt a tavasz(i fáradtság)

Ránéztem most a blogomra és szomorúan konstatáltam, hogy két és fél hónapja egyetlen bejegyzést sem írtam. Mea culpa, nagyon elhavazódtam és pár nehéz döntést is meg kellett hoznom.

Voltak hetek, amikor már úgy éreztem, az erőm végén járok és úgy érzem, mostanában kezdek újra magamra találni.

Már egyszer közel álltam a kiégéshez egy évvel ezelőtt és úgy tűnik, a tavaszok mindig ilyen nehézséget hordozgatnak. Beindulnak a hormonok, kisüt a nap, életre kell a környezet és aki a segítő szakmában dolgozik, az hatványozottan kapja ezeket a kliensei, páciensei által. Na meg az iskolaérettségi vizsgálatok! És olyan rossz ebben a szép időben a négy fal között lenni... Meg lassan készülni kell a vizsgaidőszakra is.

Le kellett adnom pár feladatot, hogy levegőhöz jussak. Meg kell tanulni a saját határainkat, felismerni a testi tüneteket és elsajátítani a nemet mondás művészetét.

2017. január 31., kedd

...remények, fránya remények

Mert mostanában ilyen képekkel ütöm el az időmet.
A regényeimből kiemelek idézeteket, és ezeket osztogatom.
Na meg, nem mellesleg ilyen mostanában a hangulatom is.
Nemrég indult az év és máris január utolsó napjához értünk.  Borzalmas, hogyan telik az idő!

Mondjuk azt sem állíthatom, hogy unalmas volt, mindig történt egy s más. Volt itt tanulás, vizsga, munka is dögivel, készült jó pár interjú és írtam is egy keveset. Jelenleg két novellám vár a megjelenésre, még a szerkesztési fázisban vannak és előbb-utóbb csak megszületnek valamelyik antológia hasábjaira. Bizony. Hogy nyomtatásban megjelennek, az már biztos. Hogy mikor? Az még kérdéses. Ha lesz újabb infóm, majd közlöm.

Addig is pár cikk, amit az elmúlt hónapokban készítettem:




INTERJÚ:


Most, hogy így visszaolvasom / visszanézem, nem is gondoltam, hogy ilyen sokat publikáltam az elmúlt 3-4 hónapban a Lendület Magazinnál! Jó ránézni. És jó érezni, hogy ennyi embernek sikerült segíteni abban, hogy jobban megismerhessék őket.

Az elmúlt hetekben belevágtam egy teljesen új regénybe is (ezt a veronai buszbaleset ihlette), még csak pár oldalra rúg, de a fejemben már körvonalazódott a sztori. Lassan megszületik. De még aktívan dolgozik bennem, formálódik, alakul...