2017. október 2., hétfő

Furcsa vagy

Rád mondták már, hogy fura vagy?

Nem úgy értem, hogy néha, vagy olyankor, mikor valamit titkolsz, esetleg sokat ittál. Úgy általában, a lényegre, arra, aki vagy. Én elismerem, az vagyok, de gyerekként, kamaszként meg pláne rosszul esett, amikor a fejemhez vágták. Nem hinném, hogy ezzel egyedül vagyok.

Stephen King is előszeretettel ír a vesztesekről és a szuperhősök többsége is esetleg srácokból lesz a Marvel képregényekben. Furának lenni nem rossz. Furának lenni nem ciki. Furának lenni más. Különleges.

2017. szeptember 27., szerda

Szeptemberi inspiráció: Írország

Az utazás mindig inspirál, ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, amikor a krétai utat követően készítettem bejegyzést. Na, ez nem volt másképp Írországban sem, azzal a kivétellel, hogy itt nem csak az ihlet szállt meg, hanem ki is költöztem volna egyazon lendülettel, ahogy megérkeztem a reptérre.

Bár koboldokkal nem találkoztam, nagyon szép tájakon jártam, láttam kastélyt, hatalmas kerteket és parkokat, a tengert,  magasba futó sziklafalakat és mélybe szaladó hegyoldalakat. A felhők felett pedig imádok lenni, a repülővel utazás lett az új hobbim. Kár, hogy most egy ideig hanyagolnom kell, hiszen valamikor dolgozni is kéne, meg tudtommal még milliomos sem vagyok. 

Jártunk a HOWTH félszigeten, ahol láttuk a tengert, rikoltozó sirályokat, sziklákat másztunk és jó nagyot túráztunk a halál torkában. Drámai túlzás, de nagyon keskenyek voltak a kitaposott ösvények és közel a szakadék. Ám cserébe gyönyörű kilátás tárult elénk.




2017. szeptember 15., péntek

Szeptemberi inspiráció: Kréta

Pár barátommal tavasszal úgy döntöttünk világot látunk és ők Kréta mellett tették le a voksukat. Nekem meg oly mindegy volt, mert Szlovákia határ menti településein kívül még nem jártam külföldön. Örültem neki, de nagyon. Spóroltam és kicentiztem mindent, olyan életművész stílusban toltam, de sikerült pár kirándulásra is eljutnom, ha nem is ettem degeszre magam. Valamit valamiért, ugyebár.

Inspirálódásnak tökéletes volt az út, az utazás bármilyen formája képes megihletni és olyankor ott kis jegyzetfüzetem, gyakran a laptopom is és kezdődhet az írás! Előtte is írtam egy történetet és most, hogy négy napja itthon vagyok, született egy másik is. A tenger morajlása, a gyönyörű hegyvidék és a rengeteg rom megihleti az embert.

És akkor most bemutatnék pár megihlető tájat és helyet Krétán:

VELENCEI ERŐD HERAKLIONBAN: sok nemzet birtokolta Krétát hosszú történelme folyamán. Amikor a velenceiek éltek itt, több erődöt építettem, mert stratégiai szempontból a sziget jó helyen van. Sajnos nem sok maradt fenn, de a "főváros" erődje még a mai napig áll és potompénzért körbejárható. Nagy szelek és hatalmas hullámok vannak a partnál, szerintem nagyon szép.




2017. augusztus 18., péntek

Csillaghulláskor született

Vagy legalább is pár órával előtte az a kis teremtmény, aki később én lettem.

Az előző évem, a 27. mindig is mágikus jelentőséggel bírt, amikor rá gondoltam és mindegyik másik is, amiben szerepelt a hetes szám. Ez a saját kis babonám, a hetes a szerencse számom, vagy ha nem is az, valamiért szeretem. Viszont múlt héten betöltöttem a huszonnyolcat, egyre közelebb kerülök a harminchoz, ééés, mint eddig minden évben, egy kis összegzést szeretnék készíteni az elmúlt évről, tevékenységemről.

A huszonhetes egy nehéz és szép év volt az életemben. Megjelent a második regényem novemberben, az Utazás a múltba, és szerkesztő lettem a Lendület magazinnál. Ezek nagy mérföldkövek, apró láncszemek remélhetőleg még pályám során. Emellett teljes állásban dolgoztam végig, napi 3-4 órát utaztam a munkahelyemre és 3 képzést is csináltam, és besegítettem egy alapítvány életébe.

2017. augusztus 7., hétfő

Csak akkor számítasz, ha számíthatsz magadra

Talán mindenkinek van az életében olyan periódus, amikor úgy érzi, hogy értéktelen, vagy a mások számára csöppet sem számít. Van, aki számára nemcsak egy időszak ez, hanem örökös rettegés. Egy démon, ami kísért.

Folyamatos üzeneteket kapunk a környezetünktől, barátainktól és a családunktól, legyen az egyértelmű, vagy burkolt célzás. Még az is lehet, hogy ki sem mondják, csak teszik és azt sem tudatosan. Az üzenetek pedig elmondják, milyenek vagyunk. Egy lefitymáló nézés, egy büszke pillantás, pár kedves szó. Folyamatosan minősítenek minket. Személyesen és a világhálón is.


Ebből egy kép áll össze a fejünkben önmagunkról.

Hát, van egy rossz hírem: a környezetünk gyakran csak azt tükrözi vissza, ahogy önmagunkra tekintünk. Szóval kösd fel azt a gatyát és kezd el rögvest elismerni és szeretni önmagad! Ú, és milyen könnyű leírni meg kimondani, és mennyire nehéz be is teljesíteni!

2017. július 12., szerda

Írók kérdőíve

Bakti Viktor író barátomtól kaptam ezt a kérdőívet, amely íróról-íróra vándorol a hálón, és úgy tűnik, végül engem is elért. Hát, legyen. Nem vagyok egy öninterjúvolós fajta, de sosem jön rosszul egy kis kérdezz-felelek. :)

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?

Tizenkét évesen már regényben nyomultam az osztálytársaim körében, szóval nem kérdés, mi áll hozzám a legközelebb. Versekkel, vagy inkább dalszövegekkel kamaszként bíbelődtem és bevallom töredelmesen, hogy visszaolvasva a csaknem kétszáz irományt, aligha akad köztük felvállalható. Talán egy-kettő. Sebaj, akkor élveztem fabrikálni őket. Aztán egyetemistaként rájöttem, hogy komolyan szeretnék foglalkozni az írással, de szomorúan konstatáltam, hogy főképp novellákkal lehet pályázni és érvényesülni, vagy megjelenni első körben, azért nekiveselkedtem és megírtam párat. Meglepetésemre egész jó visszhangjai voltak a szárnybontogatásaimnak, ezért felbátorodtam, és azóta hébe-hóba írok novellákat is.
 

2. Milyen zsánerben és témákban szoktál írni?

Young adult, főleg. Kamaszként mindenképp, aztán a gimnázium után egyre inkább a fantasy irányába vettem az utam. Azóta főleg azt írok, de azon belül is gyakran a kamasz és fiatal felnőtt korosztálynak szóló történeteket. Meg imádom a lélektani drámákat is.


2017. július 7., péntek

Révedés és A szeretet koldusa rajztáborban járt


Csak két novellám címét említettem a címben, nem kell semmi elszállt vagy érthetetlen dologra gondolni ám! Talán tudjátok, hogy írói szárnybontogatásaim mellett pszichológusként is tevékenykedem és mint olyan, sok továbbképzésen veszek részt. Anikóval, egy rajztanár barátnőmmel az egyik képzésen ismerkedtem meg, mindketten művészetterápiát tanultunk/tanulunk. Így hát összefogtunk és mivel tud róla, hogy írogatok is, megkért, hogy látogassak el a nyári táborába, hogy lelkes és tehetséges általános iskolás tanítványainak felolvassak a történeteim közül. Ebben a bejegyzésben a nyári táborban született illusztrációkat szeretném bemutatni nektek. :)

2017. június 22., csütörtök

Újraírnám az egészet - 1 éves az Ahol a part szakad és útra kelt A táltosok öröksége!

Először is közhírré tétetik, hogy az Ahol a part szakad június 13-án ünnepelte az első születésnapját. Ezt is megéltük! Továbbá a szemfülesek már biztos értesültek róla, hogy szombaton Író*Blogger*Olvasó találkozó van ismét, ahol számos magyar írótársammal találkozhattok majd, illetve regény nyeremények is várnak Fortuna kegyeltjeire. Gyertek minél többen, mi ott leszünk!


És most a feketeleves:

Az a fajta ember vagyok, aki nem esik kétségbe, ha szóba áll önmagával. Olykor meg is interjúvolom magam, hogy basszus, ugyan mi a cifra nyavalya esett abba a tök fejedbe, hogy anno ezt írtad, meg így írtad meg ecetere...


2017. május 27., szombat

Utazás a múltba - előzménynovella

Ha még nem olvastátok az Utazás a múltba c. regényemet, akkor íme egy kis kedvcsináló hozzá. Ha pedig olvastátok, akkor megismerkedhettek Hanna budapesti életével, barátaival, szerelmeivel.
Még a könyv megjelenése előtt agyaltam azon, hogy valami hasonló jelenettel kezdem a sztorit, de már így is túl hosszúra sikerült a regény, így lemondtam róla.

Kellemes olvasást!



Dübörgött a metál. Cybergótok, kőkemény rockerarcok és a tarhálást tökélyre fejlesztő punkok vergődtek a parketten, miközben a vízipipától és marihuánától terhes levegő mélyen beleitta magát a pórusainkba. A talpam alatt éreztem a zene ütemét, ritmusára lüktetett a szívem. 
Sodortam egy vicces cigit, majd elsomfordáltam az összetolt kanapék mögött egyenesen a teraszra, ahol végre a teliholddal kettecskén füstölhettem. Rossz szokás, tudom. Csak egy tizenhét éves fantazmagóriája, hogy a kápszi kimenekíti a valóságból. A nálam kétszer idősebb exem szoktatott rá. A motorjába szerettem bele, meg az önállóságba mellette. Hercegnek hittem, pedig csupán egy tapadós vadbarom volt.
Letüdőztem a füstöt, szikrát hányt az esthajnalcsillag, majd az éjszaka sötétjébe pöfékeltem. Folytonosan zakatoló agyam félpercre kikapcsolt. Megkönnyebbülés öntött el legbelül.
– Jo, életem! Tudtam, hogy itt leszel!
A. Rohadt. Életbe.

2017. május 5., péntek

Diabolika - részletek


Korábbi bejegyzésemben már írtam a legutolsó befejezett kéziratomról, a Diabolikáról. Most ebből a posztapokaliptikus dark fantasy-ból hoztam nektek pár részletet.


2017. április 30., vasárnap

Diabolika - a kézirat története és a fülszöveg

Nem is emlékszem, mikor kezdtem el írni, olyan 4-5 éve lehetett. Jött egy hirtelen ötlet és pár karakter, egy világ, ami egyik napról a másikra megformálódott előttem. Egy posztapokaliptikus sztori halhatatlanokkal a főszerepben, a démonok és vámpírok harca. Ha össze kellene foglalnom pár mondatban:
Asmodeus, Tchort és Frimost
Diabolika története a világvége után játszódik, azt követően, hogy Lucifer három fia, Tchort, Asmodeus és az angyali félvér, Frimost az uralma alá hajtotta a bolygót kiirtva ezzel szinte az összes emberi lényt. A Sátán egyességet kötött az égiekkel, hogy csak úgy uralhatja a felszínt, ha előtte 666 évig a Pokolban marad és csak a nagy sötétséget követően térhet a felszínre. A vámpírok, Galatea Úrnővel az élen, hogy ez ne történhessen meg, lázadást szítanak a démonok ellen, és segítenek a maroknyi emberi kolóniának elrejtőzni a csatornákban.
Édua, a vámpír-démon félvér lány az emberek között él és csupán két célja van: megtalálni négy bátyját, akik eldobták őt kiskorában és bekerülni a vámpír úrnő kegyeibe. Viszont Keján, az alakváltó, aki egy másik alternatív univerzumból csöppen Édua útjába, felbolygatja a terveit. 
 Megtalálja-e Édua a családját? Ki az a Keján? És vajon a vámpírok vagy a démonok kerülnek ki győztesen a csatából?

2017. április 12., szerda

Egy Brenner nem tenne ilyet (2017)

A Kultúr Krimo pályázatán indultam és bár nem jutottam be az első 3 helyezett közé a 100 pályázó közül, de azért megosztom veletek a novellát, amit írtam. A téma az volt, hogy egy művészről írjunk. Jó szórakozást hozzá! Aki olvasta és szerette az Ahol a part szakad c. regényemet, annak valószínűleg ez is tetszeni fog.

Egy Brenner nem tenne ilyet

 Józsi fáradtan ért haza a hegedűóráról. A sarokba hajította a tokot, majd összerezzent, mikor hallotta a hangszer halk nyekkenését a burkolat alatt. Felsóhajtott, végül az ágyba vetette magát. Úgy terült el a paplan felett, mint egy elgázolt béka. 
Tizennégy éves volt csupán és apja örömére igazán tehetségesnek mutatkozott a zenélésben. Józsi örülhetett volna ennek, de nem tette. Festő szeretett volna lenni, mesés színkavalkádot teremteni, hatalmas freskókat és csendéleteket festeni, meg kiállításokon részt venni! Ám ez egy keserédes titok volt, ecsetét és titkon megszerzett vásznait az ágya alatt rejtegette, édesapja rá ne jöjjön.