2018. június 14., csütörtök

89. Ünnepi Könyvhét az én szememen keresztül

Bár a 89. Ünnepi Könyvhétbe kisebb lelkesedéssel vágtam bele, mint a Könyvfesztiválba, sokkal több regénnyel gazdagodtam. Inkább olvasóként voltam jelen. Valahogy elfogyott a nafta, meg ezen a rendezvényen hivatalosan nem is dedikáltam. Meg sorolhatnám még, két kéziratom átjavításával és szerkesztgetésével is szórakozok, teljesen belebonyolódtam a Diabolika világába, ecetere. És az is igaz, hogy szombatra ígértem magam, aztán mégis pénteken mentem ki aszalódni a tűző napon. Szóval, semmi sem úgy alakult, ahogy terveztem, de ez nem gond, a nyár mindig előhozza a spontaneitásom.

2018. június 6., szerda

Záróakkord 1. fejezet



Az Ahol a part szakad eredetileg egykötetes regénynek íródott, de többen jelezték vissza, hogy kíváncsiak lennének a regény folytatására is. Ezért belevágtam a Záróakkord New Adult regénybe, amely 8 évvel az Ahol a part szakad sztoriját követően játszódik, Írisz és Joakim életét kíséri tovább. A 89. Ünnepi Könyvhét és az Ahol a part szakad két éves megjelenésének alkalmából fogadjátok szeretettel a regény első fejezetét. Ha túl vagyok a leadási mizériákon, nekifeszülök és remélhetően hamarosan napvilágot lát nyomtatásban is az első megjelent könyvem folytatása!

2018. május 31., csütörtök

Ünnep ünnep hátán: hamarosan itt a könyvhét, rovatvezető lettem és az Ahol a part szakad kétéves!

Kedvesek, ma három jó hírt is hoztam nektek, bár lehet, hogy már tudtok róla. 

EGY


A Könyvhét jövő héten veszi kezdetét, én pedig ismét az Imádom a Könyveket szárnyai alatt kint leszek az eseményen. A Tuan Kiadóval osztozunk majd a bódénkon, aminek külön is örülök, mert az egyik kedvenc sorozatomat is ők jelentették meg. Ennek örömére mindkét regényemet 20% kedvezménnyel vásárolhatjátok majd meg a standon és a Colorcom Kiadónál is. Meg persze könyvjelzőket is viszek ki, szombat délelőttől kezdve megtaláljátok őket a standnál, mert akkor tudok majd kimenni én is. Sajnos, dedikálni nem fogok, de szerintem órákat fogok eltölteni a standok között, így ha valaki találkozni szeretne velem, szimplán szólítson meg, ha esetleg meglát. A könyvjelzők közül is majd dedikálok párat! ITT az esemény, csatlakozzatok, más remek szerzők is kint lesznek!

2018. május 23., szerda

A kóbor macska (2017) - A Porcelánszív Irodalmi Folyóirat Árnyak hangja rovatának pályázatán dobogós helyezést elért novellám

Ez a novellám eredetileg a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház macskás pályázatára készült. Ott a jobb írások közé került, de nem ért el helyezést és publikálásra sem került sor, így vettem a bátorságot és elküldtem az Árnyak Hangja pályázatára is, ahol a legjobb három novella közé sorolták több, mint száz írás közül. Ez nagyon megtisztelő! Idén januárban publikálták az írásom és mivel engedélyt kaptam, hogy máshol is megjelenjen, ide a blogomra is felteszem.

Fogadjátok szeretettek a kóbor cicámat, aki végre otthonra talált a Porcelánszív oldalán (link)!

(Nézzétek, még egy ilyen menő idézetes képet is szerkesztettek hozzá!)


A kóbor macska


Mostanában nem ment az üzlet. Hetek óta nem kopogtattak Nováki Dávid magánnyomozói irodájának ajtaján, mintha a fekete macska valóban rossz ómen lenne. Pech, ha igaz a babona, mert mióta az állat megjelent a férfi előtt, nem tágított mellőle. A detektív próbálkozott már mindennel, ám a macska borzalmasan ragaszkodott hozzá. Bár eleinte nem is bánta, jó pár ügyben a segítségére volt. Aztán egyre hátborzongatóbb lett az egész…

2018. május 19., szombat

Cél vagy eszköz?

A héten saját élményű meditáción jártam, szimbólumterápiában képződöm és ahhoz, hogy egyszer majd alkalmazhassam ezt a módszert, a saját élményt is kell szereznem benne. Ez lassan két és fél éve tart. Relaxálok, meditálok, képeket hívok. Belső utakon járok, igyekszem önmagamat és motivációimat megismerni. Igen, mert mostanában nagyon foglalkoztat egy kérdés, és elegem van a  közhelyekből, miszerint az írás önkifejezés, az írás öngyógyítás, az írás egy életforma stb. Ez így van, de ahhoz, hogy jelenlegi helyzetemet tisztán láthassam, tudnom kell, mi is a célom vele.

Az írás tulajdonképpen egy eszköz, vagy maga a cél? 

Régen szerettem írni. Hobbiból, hogy önmagamat vagy a barátaimat szórakoztassam vele, és bánatból is, amikor másképp képtelen voltam kifejezni azt, ami bennem volt. Ekkor az írás eszköz volt a kezemben, hogy amit én befogadok a világból, azt papírra vethessem, jobban megérthessem, kiadhassam magamból és ha nyitottak voltak rá, a környezetemnek odaadhassam, hogy ők is jót szórakozzanak rajta, vagy átérezzék azt, amit én, hogy akár ők is hozzáadhassanak.

Aztán húsz-huszonegy éves koromban megjelent az első novellám és sorban a többi. Nagy lelkesedéssel vágtam bele a pályázatokba, a publikációba. Ekkor az írásba rengeteg ambíciót és álmot is beleszőttem, fejleszteni kezdtem magam a visszajelzések révén, és el akartam érni, hogy a novelláim révén egyszer valaki felfigyeljen rám és a regényeim is napvilágot láthassanak.

Az írás az íróvá válás eszközévé vált.

2018. május 12., szombat

A krónikás (2017) - megjelent a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat Árnyak hangja rovatának karácsonyi különszámában

Ez a novellám eredetileg egy fantasy pályázatra készült egy régebbi ötletem alapján, ám ott nem került be a dobogósok közé. Ezért kicsit pihentettem a történetet, kicsit dolgoztam rajta, és amikor a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat lehetőséget adott arra, hogy egy hosszabb írásommal szerepelhetek az elektronikus kötetükben, éltem is vele: elküldtem nekik A krónikást. Hamarosan szorosabb együttműködésbe lépek az Árnyak hangja rovatukkal, de a részleteket majd később ecsetelem, amikor már minden körvonalazódott. A kiadványt ITT olvashatjátok, főleg a horror és misztikum kedvelőinek ajánlom, szerintem nagyon igényes lett. És íme a novellám:

A krónikás


Kemény év állt mögöttem. Januárban még a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam: végzős egyetemista, két könyves írónő, stabil párkapcsolat. Aztán jött a mélyrepülés. Édesanyámnál rákot diagnosztizáltak, a páromról kiderült, hogy titkon már kifelé kacsingat a kapcsolatunkból és rajtam kívül már van más is az életében… Majd előbukkant az apám. Húsz éve hírét sem hallottam. Nem is akartam…
A vonat fékezett, majd lassú kattogással besiklott az állomásra.

2018. április 25., szerda

Első Könyvfesztiválom íróként - 2018 - élménybeszámoló

Bár a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál már csütörtökön kezdetét vette, a munka és a szakképzés miatt csupán a szombatom volt szabad, hogy a könyvfesztivált kötöttségek nélkül élvezhessem. A többi nap eseményei, dedikálásai is érdekeltek, de sajnos vagy a végkimerülés, vagy ez. Egy vidéki barátnőm is éppen Pesten járt, így vele együtt vetettem bele magam a forgatagba. Elsőként felkerestük az Imádom a könyveket standját, első körben, hogy tudjam, hová menjek majd a 19 órási dedikálásom idején, mert azért az elég ciki, ha maga az író kési le a dedikálást. A másik, hogy találkozzam a szervezőkkel, és főképp Annie-vel, aki nélkül ez a lehetőség nem jöhetett volna létre. Ezúton is köszönöm a  fáradozásait! 

2018. április 17., kedd

Első Könyvfesztiválom - amikor nemcsak olvasóként leszek jelen

Igen, igen, jól olvastad. Bár kötődött már novellám megjelenése a könyvfesztiválos időszakhoz, de mint szerző, most először fogok dedikálni ezen az eseményen. Ezalatt A táltosok öröksége regénysorozatom népünk ősi szokásához híven vándorló életmódot folytat és keresi az otthonát, a Diabolika pedig a saját ördögi köreitől igyekszik megszabadulni lelkes tesztolvasók segítségével. A Záróakkord is íródik (az Ahol a part szakad folytatása), na meg még pár novella, de azt hiszem, sokkal lassabban, mint azt szeretném. Kicsit hektikus az életem, én magam is egy totális káosz vagyok, de kezdek rájönni, hogy valószínűleg ez a természetes létformám. Próbálok rendszert vinni bele, kisebb-nagyobb sikerrel.

Na, de akkor a Könyvfesztivál! A G4-es standnál megtaláltok az alábbi időpontban:


Csatlakozzatok ti is!

2018. március 6., kedd

Történetek bennem, történetek bennünk

Mindenkinek van egy narratívája. Ez lehet optimista, pesszimista, racionális, vagy totálisan elrugaszkodott. Mindenki másképp látja a világot és másképp írja le önmagát. Ilyen értelemben mindenki író. A saját életének írója. Mindenkinek aszerint alakul az önismerete és az énképe, hogy a saját történetébe mit emel be abból, ami vele történik. Mert már régóta tudjuk, hogy az emlékezet nem olyan, mint egy videofelvétel. Az emlékezet szelektív. És hogy mi marad meg és mi enyészik a homályba, azt a narratívánk milyensége határozza meg.

De hogyan alakul ki ez a narratíva?

Már az ősbizalom időszakában, csecsemőkorban ott leledzik a csírája abban, hogy milyen a temperamentumunk és a világ erre hogyan reagál, képes-e rezonálni rá, képes-e megnyugtatni. És ez folyamatosan alakul és formálódik, serdülőkorban a legintenzívebben, és fiatal felnőttkorra nagyjából kialakul egy sémarendszer, ami mindenkinek egyedi, ami a mi hozzáállásunkat és történetünket foglalja magába. Ezt hasonlíthatnánk egy szemellenzőhöz is, ami csupán azt enged be, ami a mi igazunkat, a mi világszemléletünket igazolja. Ha ez nagyon negatív, akkor hiába történnek jó dolgok, az ember ennek is csak a hátulütőjét fogja érzékelni. Kemény munkával, de természetesen ez is módosítható, viszont ahhoz nagyon sok tudatosság és idő szükséges.


2018. február 21., szerda

Új kezdet (2017)

Egy tavaly íródott novellámat hoztam el ma nektek, amely megjelent az Imádom a Könyveket Magazin februári különszámában a Nyárutó c. pályázatuk hozományaként. A kiadvány csak elektronikus formában elérhető és korlátozottan, így úgy döntöttem, itt a blogom is közszemlére teszem ezt az írásom. A magazin jól megszerkesztették, tetszetős belívvel készült el, nem egy remek történet is helyet kapott benne, így nagyon sajnálom, hogy nem jutott el szélesebb közönséghez. Ám, ha csatlakoztok, az egész kötet a Imádom a Könyveket facebook csoportban megtalálható és elolvasható! Vagy esetleg, ha írtok egy üzenetet, én is átküldhetem pdf dokumentumban!
És akkor íme az én részem ebből:

ÚJ KEZDET


Sokáig némán állt, csak nézett maga elé. Apró szemébe könny gyűlt, ujjait morzsolgatta, közben pedig hagyta, hogy kedvenc plüssmackója a földre hulljon. A játékot az avar zizegve fogadta magába. A nyárutó nem volt kedves hozzánk, csípős szél fújdogált a szomorú ágak között és a nap fénye csak olykor kacsintott ki ránk a zord felhőpalást alól.

Figyeltem Zitát és azon gondolkoztam, hogy egy hétéves gyermek mennyit érthet mindebből. Nem tudhattam, így csak néztem továbbra is pirospozsgás arcát, ahogy lassan elsápad, majd a lábát, ahogy hátrabotladozik, majd leül egy padra. Zita meghallotta a felnőttek beszélgetését, egy olyan tépelődést az édesanyja és édesapja között, amiről másképp kellett volna, hogy tudomást szerezzen. 

Hosszú percek teltek el a csendben, mire ő rám emelte égszínkék, ártatlan tekintetét és megkérdezte:

− Mi az a halál?

2017. december 28., csütörtök

Bye-bye 2017! Üdv 2018!

Eltelt egy újabb év, és mint a születésnapom alkalmával, ilyenkor is tartok egy kis számvetést. Janusz, a kétarcú isten példáját követve, visszakukkantok a múltba, miközben a jövőt is sasolom.

Akkor egy kicsit az eltelt egy esztendőről egyetlen képben:


Idén sokat utaztam. Jártam Krétán, Írországban, Magyarországon belül pedig a munkám miatt Cegléden, Nagykőrösön, nyaralás és kirándulás céljából Gödöllőn, Törökbálinton és Gyulán is. Mozgalmas év volt. Ennek ellenére nem jelent meg új regényem és bár van még hét kéziratom talonban, lenne mit publikálni, de nem akarom elhamarkodni és elaprózni a dolgot. Mint ahogy az előző két (három) esetben történt. Ez amolyan szomorú, de várakozással teli dolog. Szeptemberben megkerestem pár nagyobb kiadót, közülük egy felelt a levelemre, így most az ő döntésüket várom. A többiek válaszra sem méltattak, de ilyen ez a popszakma, hiszen Magyarországon minden második ember író akar lenni, nincsenek fantazmagóriáim. Az egyetlen kiadó, aki válaszolt, a türelmemet kérték, míg a külső szakértőjük végig nem rágja magát a két történeten és tiszta sor, azt is leírták, hogy több százan keresik meg őket, hónapokig el fog húzódni, mire érdemleges választ adhatnak. A táltosok öröksége sorozat és a Diabolika került hozzájuk elbírálásra, a két fantasy regényem. Majd meglátjuk...


2017. november 14., kedd

Utazás a múltba (folytatásnovella II.) - Apáink árnyéka


Második rész

Apáink árnyéka


JO


Újra költöztünk. Ám ezúttal nem lesz fröcsögés és kiborulás, mellőzöm a hónapokon át tartó hisztit is. Mert ezt most én akarom! 

Hatalmas kartondobozok, ruha és könyv kupacok tornyosultak körülöttem, előbbi az enyém, utóbbi Csabáé. Augusztus végén jártunk, szikrázóan sütött a nap, tikkasztó a hőség, de mióta megkaptam az üzenetet, más sem járt a fejemben. Bár a média és kommunikáció szakra nem sikerült bejutnom, a B terv bejött és szeptembertől biológiát tanulok Pesten. Csabát pedig természetesen felvették az elsőként megjelölt helyére, a magyar szakra. A mai napig nem értem, miért ragaszkodott ennyire ehhez, hiszen Ervint utálja, a magyar oktatástól a hidegveríték lepi el, de mégiscsak tanítani akar. Talán bebizonyítani a világnak, hogy ezt másképp is lehet.

Kihajoltam az ablakon, mert tudtam, hogy az istállóknál ténykedik. Ki akartam ordítani valami eszméletlen hülyeséget, amitől hátast dob, de visszafogtam magam, amikor észrevettem, hogy nincs egyedül. A nagyszülei tisztes távolságból figyeltek általában engem, eltűrtek, a balesetet még nem bocsájtották meg nekem, de Csaba apja más lapra tartozott. Három hónapja visszaköltözött a kúriába és tudtuk, hogy heteken belül elutazik, de míg itt volt, jelenléte kísértetként ülte meg a hangulatot. Én nem ismertem azelőtt, valamikor Csaba három-négyéves korában léphetett le számomra ismeretlen okok miatt. Csaba nem mesélt róla, és biztos voltam abban, hogy ki tudnám húzni belőle a sztorit, de nem tettem. Szerettem cukkolni, felpiszkálni, de nem akartam több fájó sebet feltépni a lelkében. Elég volt.