Csalók és tévhitek

A cikksorozat következő része az Index2-t is megjárta, lájkok és kommentek sokaságát kapta. A pszichológia fogalmáról, a pszichológusokról szól, valamint a velük kapcsolatos közhiedelmekről. Nemrégiben standoltam a Pszinapszison és bár oda pszichológiában olvasott, érintett vagy érdeklődő közönség jelent meg, köztük is akadtak páran, akik nem voltak biztosak abban, mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, valamint a skizofréniát is még mindig összekeverik a multiplex személyiségzavarral. Ezért úgy gondolom, még mindig aktuális a cikk.

Pszichológia. Ha valaki meghallja ezt a szót, rögtön utálkozásba megy át és spiritiszta hülyeségnek könyveli el az egész fogalmat, vagy lelkesen veti bele magát a társalgásba/olvasásba, hiszen ez egy olyan dolog, amihez mindenki ért. Mind a két felfogásban van némi igazság, mégis, elhamarkodott és pontatlan kijelentéseket eredményez. A pszichológia igenis egy tudomány, kísérletekkel, szakfogalmakkal meg évtizedeken keresztül kifejlesztett terápiákkal! Nem olyan egzakt, mint a fizika, de nem is légből kapott elképzelésekkel operál, mint ahogy sokan gondolják...

Rengeteg olyan közszemélyiség van, aki aláássa a szakma presztízsét, vagy téves képeket alakítanak ki a publikumban. Elsőként nézzük meg Müller Pétert: rendkívül okos ember, sok könyve jelent meg a témában, de ő csak egy aprócska szelete a pszichológia tágas területének. Müller írásaiban felbukkanó spirituális, szellemi jelenségek nem összegzik e tudományág minden területét, de az olvasói és az átlagemberek azt hiszik, hogy csupán ennyi a pszichológia: pár különlegesen hangzó és mindenkire érvényes közhely, amit bárki képes leírni, csupán egy kis tapasztalat és emberismeret kell hozzá. Tévedés ne essen, ezek mind fontos tényezői annak, hogy valakiből jó szakember váljon, de önmagában nem elegendő. Eszükbe sem jut, hogy komoly biokémia és agyi impulzusok mozognak a háttérben, amik a genetika és a környezet összjátékaként létrehozzák a személyiségünket és a viselkedésünket. Ide sok-sok háttértudás is elkél, hogy reális képet tudjon alkotni a segítőember.

A kedvencem Soma Mamagésa, aki elvileg Miskolcon végezte el a pszichológiát. Csapjatok csak fel egy továbbtanulási kézikönyvet! A Miskolci Egyetemen nincsen pszichológia szak, legalábbis az egyetemi oktatás keretein belül. Maximum egy parasztvakító, semmire sem jó, pár hónapos tanfolyam, ami csak felületesen adja át a szakma csínját-bínját. Aki elvégzi ezt, kap egy papírt, de semmiképp sem diplomát, így nem is végezhetne pszichológusi tevékenységet, főként nem terápiát, mert azt még egy mesterképzést kijárt pszichológus sem tarthat. Ráépülő, posztgraduális képzések és tanfolyamok követik az egyetemi éveket, anyagi és szellemi próbatételek sorozata. Hallottam már olyan történetet, ahol egy nevelési tanácsadóban egy ilyen pár hónapos papirossal állást kapott egy nő, akinek fogalma sem volt a meditációról és a relaxációs eszközökről, így a csoport tevékenység közben majdnem megölt egy lányt. Csaknem megfulladt, mert követte az álszakember utasításait. Nem szabadna ilyen csalókat ennyire fontos pozícióba helyezni, hiszen a terapeuták az emberek lelkével meg egészségével foglalkoznak, közvetve életeket mentenek.

A harmadik közismert személyiség pedig Dr. Csernus Imre lenne, aki igaz, nem pszichológus, hanem pszichiáter, tehát orvos, de terápiákat tart, ami a két rokon szakma közös pontját jelenti. A doktor úr őszinte, szókimondó, vulgáris és mogorva stílusával sokakat elriaszt attól, hogy kezelésre járjon, pedig sokaknak ez jelentené egy új élet kezdetét. Közölném, hogy az úriembernek nincs jogosítványa arra, hogy terápiákat tartson (nincs szakvizsgája) és egyébként is drogosokat kezelt, akiknél jól bevált módszer a durva bánásmód, hogy leépítsék a függő személyiségét, viszont egy másféle betegséggel, illetve gonddal küzdő kliensnek nincs szüksége ilyen mérvű agresszivitásra. Igen, szembe kell néznünk önmagunkkal, de eközben biztonságot és elfogadást is kell kapnunk, különben tragédiákhoz is vezethet pár ilyen terápiás alkalom.

Az internet és a média tele van elferdített információkkal meg féligazságokkal, aminek nem szabad bedőlni. Ne ítélkezzünk hallomások és egy-egy kiragadt olvasmányunk alapján, ha valami érdekel, járjunk utána vagy kérdezzünk meg egy szakembert. Nincs semmi pátosz, semmi humbug, a pszichológia is egy szakma. Nincs jósgömbjük, sem látnoki képességeik, a freudi dívány is elavult már, csupán a beszélgetés és megfigyelés eszközével élve igyekeznek minél többet kihozni a klienseikből.