Fogyassz, költs, szórakozz!

Ez lenne a „Hass, alkoss, gyarapíts!” modern felfogása, ha Kölcsey még élne és alkotna, de sajnos úgy érzem, nem büszkélkedne vele. Sokan pedzegették meg pedzegetik a témát, mi is nekiestünk pár éve a „Mélyfúrások szinglifalván” című rádióműsorban, és bizony ez inspirálta a mostani írásomat. Ám remélem, nyújthatok majd valami újat is ebben a témában.

Mire várunk, mire vágyunk manapság? Sikerre, tudásra, pénzre, illetve mindenre, ami kézzel fogható, vagy kézzel fogható értékre váltható. Földhöz ragadtunk, mindent tárgyiasítunk, és önző vágyainknak vetjük alá, sőt ezeket mind birtokolni akarjuk! Nem csak a tárgyakat, hanem az embereket is, ami viszont a szeretet és az önzetlenség kihalásához vezet. Minél többet minél előbb! Nem számít a minőség, az eszmei érték, csak az, hogy mennyiségileg több legyen, mint másnak, és azáltal a cserekereskedelemben - amit annó szeretetnek és emberi kapcsolatoknak neveztek -, minél nyerőbb helyzetbe kerüljön, vagyis minél menőbb és dögösebb bukszát vagy dzsigolót szerezhessen be.

Miben mutatkozik meg ez a mennyiségi őrület?

• 
  Legyen munka, de ne akármilyen! Nem az a lényeg, hogy szeresd, hanem hogy sokat keress vele!
  
  
• Végezz el egy szakmát, vagy többet, ezret! De ne a tudás miatt, mert csak a papír számít!
  
  
• Mindig jól kell kinézni, akár egy jól csomagolt áru. Nem ám a természetes szépségről van itt szó, hanem a minél nagyobb idomokról, ajkakról! A plasztikai sebészet a virágkorát éli.
  
  
• Megállapodni, szerelmesnek lenni nem pálya, hiszen azzal lehet igazán menőzni, ha rengeteg kapcsolatod volt, sokféle és izgalmas, esetleg egymás után íziben, szünet nélkül, vagy esetleg egyszerre.
  
  
• Végül itt van még a státuszszimbólumok halmozása: drága sportkocsi, a legújabb mobiltelefon, hightech kütyük. Ha valami elavult vagy már kicsit használt, attól meg kell szabadulni.

Ez csupán a felszín, ezért ereszkedjünk mélyebbre, ahol már nem csak a látszat tűnik fel! Keressük meg a gyökereket. Miféle személyiségbeli kiütközései lehetnek mindennek azon kívül, hogy az empátiát és az önbizalmat semmiképp sem növeli? A radikális hedonizmus (orgiák, kábítószerek), szűnni nem akaró szerzésvágy (mohóság, kapzsiság) és ámokfutás (rohanás, figyelmetlenség).

Erick Fromm egyenesen a kapitalizmust teszi a gondok középpontjába, aminek hatására megjelent a marketing karakter. Ez egy olyan típusú személyiség, aki önmagát és másokat is áruként szemlél, mindenkihez használati és csereértéket társít. Csak alkalmazkodni akar, meg örökösen mozgásban lenni, a gond csupán annyi, hogy emögött nincs cél, nincs szelf, nincs jövőkép, kizárólagosan az ego, a hatalmas és mindenre képes ego. Nem filozofálgat az élet értelméről, mert szigorúan csak a jelenben él, bulizik,és pénzt keres, nincs származása, nincs álma. Nem ragaszkodik sem tárgyhoz, sem emberhez. Talán olvasd el még egyszer, hátha magadra ismersz…

Ahogy Pilinszky mondaná: létünk színpadiassá, üressé és érzésnélkülivé vált, elveszítettük a pillanat megélését, a jelenlétet, pontosan azt, amiért megéri élni. Tisztelet a kivételnek, de a mókuskerék, az információáradat és a tömeggondolkodás a legerősebbeket is megdolgozza, betörheti. Néha velem is elszalad a ló, de igyekszem mindig visszatérni, megőrizni az ősi és igazi lényeget, az áramlatélményt, a nyugalmat és az érzelmeket. Mert különben megkattannék… Bizony, ha nem tudsz másképp kikapcsolódni, jön az alkohol, a drog, a kiégés, vagy a szanatórium. Akár így szépen sorban.