A szürke ötven árnyalata, Anita Blake és a Fekete Tőr Testvériség titka – avagy a „romantikus” regények sikerének nyomában

Az közismert tény, hogy azaz ember, aki olvas, nem csak a saját, hanem rengeteg más karakter életét meg-, illetve átéli. Az olvasás egy lehetőség arra, hogy kiszakadj önnön testedből, megszabadulj a saját identitásodból, a monoton mókuskerékből, ha csak pár órára, vagy napra is. A lényeg, hogy mások lehessünk erre az időre, vagy olyan eseményeket élhessünk át, amik a valódi körülményeink és lehetőségeink között egyáltalán nem lehetséges. Minden regény erre alapoz, sőt a mozifilmek, továbbá valamennyi narratívum is, ami egy történetet mesél el.

Jelenleg a regények egy specifikus bugyrába kalandoznék el, a romantikus regények világába, amely egyre merészebb és részletgazdagabb teret nyit az írott szexualitás terjedésének. Meglepő, vagy talán legkevésbé meglepő módon, kifejezetten a nők körében hódít ez a zsáner. Mi is lehet ennek a hátterében?

Oké, kezdjük az elején. Az tény, hogy a nők többsége szereti a szerelmes történeteket, a nagy egymásra találásokat, ami már Jane Austin korában is rengeteg irodalmi mű születését generálta, ám azokból a művekből még teljességgel hiányzott az erotika. Bár valljuk be, nyilván akkor sem volt minden kisasszony meg gazdasszony prűd, csak éppen a társadalmi normák és a férjurak elvárása nem tette lehetővé, hogy ilyen tabutémáról nyíltan lehessen írni, vagy olvasni, főleg nem a női olvasótábor körében. Aztán jött a feminizmus meg az emancipálódás, aztán ami egyszer tilos volt, a felszínre került. A mai reklámipar pedig ezerszámra ontja magából a szexuális tartalmú hirdetéseket, plakátokat, reklámokat. Már nem szégyen beszélni, vagy írni a szexről, úgy általában. Bár ez is inkább a férfiaknak megengedett még ma is, mert a nők valószínűleg feslettnek vagy szexmániásnak tűnhetnek, ha hasonló témába bocsátkoznak…

Szóval a férfiak számára ott a nyílt forma, a pornó, a nőknek pedig a regények, illetve a gyönyörű allegóriák meg szerelmes történetek, aminek a vége persze ugyanaz, mint a férfiak által nézett felnőtt filmeknek... de persze a körítés is sokat számít. Ezen kívül ezt a különbséget erősíti az is, hogy a férfiak inkább lényegretörő, reális, probléma megoldó aggyal bírnak, ami inkább a gyors, egyértelmű ingerekre van ráállva, míg a nők az empátia és az érzelem oldaláról közelítik meg a témát, nem beszélve arról, hogy gyakran sokkal szemérmesebbek, köszönhetően a nevelésnek, a társadalmi nyomásnak, vagy egyszerűen a személyiségüknek. Így testhez állóbb az egyszemélyes könyvolvasás, főleg, ha az adott szerzőt vagy történetet senki sem ismeri, így még intellektuálisnak is tűnhet egy lapokat nyálazó hölgyemény, miközben éppen egy szerelmi légyott epizódját olvassa.

Nem azt mondom, hogy kifejezetten csak nők olvasnak ilyesmit, bár hallottam is olyanról, hogyha egy faszi kézbe vesz egy hasonló könyvet, az kifejezetten a szex-jelenetek kedvéért tette, a történet nem számított neki, esetleg a kíváncsiság hajtotta, aztán meg elszörnyülködött, hogy az asszony más szexuális fantáziáját falja végeláthatatlanul, ami persze a saját egoját döngölte a sárba. Talán nem elég jó a barátnőjének, a feleségének? Tényleg szükség van erre? Néha talán igen. Jobb, mintha a legjobb barátoddal lépne félre, nem igaz?

Nem a szívem csücske Csernus, de egy valamiben igaza van, a nemek egyre inkább közelítenek egymás felé, mind külsőleg, mind belsőleg és így a nők férfiasabbak, a férfiak nőiesebbek lesznek, valamint a férfiak gyakran csak az intellektusukat pallérozzák, érzelmileg gyerekek maradnak, így nem egy nőre van szükségük a későbbi párkapcsolataikban, hanem egy anyára. Ez nem mindenkire érvényes, de felfedezhető egy tendencia. Főleg ott, ahol nem volt megfelelő férfi mintakép, egy apa vagy nagyapa, akivel azonosulni tudott volna a gyermek. A nők a nagybetűs férfit keresik a könyvekben, az irreálisan tökéletes, felnőtt férfit, akivel manapság már nehéz összefutni. Tisztelet a kivételnek! Mellesleg ezekben a regényekben főképp a gazdag, jóképű és nagy befolyással bíró pasasok hódítják a női szíveket, tehát olyan alfahímek, amire minden nő bukik, hiszen evolúciósan erre vagyunk bekódolva. Tökéletes tenyészcsődörök és támaszok. Ami természetesen frusztrálhatná a férfi olvasókat, főleg, ha képtelenek azonosulni a főhős karakterrel, így érthető, hogy ők miért nem nyúlnak ezekhez a regényekhez. Meg persze, mindig felbukkan valami kis titok a háttérben, vagy valami rejtélyes történet a múltból, esetleg vámpírok vagy vérfarkasok, amitől izgalmas lesz minden és totálisan nem reális. Valljuk be, manapság gürcölünk a minimálbérért, skatulyába zárnak a hétköznapok, de egy mesebeli herceg, aki csak a mi fantáziánkban él, csakis a miénk (hiszen mi képzelhetjük el, hogy milyen), feldobhatja az unalmas mindennapokat.

Hiányoznak a csodák és misztériumok, már nem hiszünk, már nem gyónunk, már nem imádkozunk, nincsenek beavatási rituálék, ám az emberi természetben benne van az ösztön, hogy keressünk valamit, amit bálványozhatunk, ami reményt adjon, főleg most, hogy olyan sok az egyedülálló harmincas-negyvenes nő, vagy a munkamániás szingli.Oké-oké – már hallom is a férfi ismerőseim becsmérlő szavait – ti akartatok az egyenlőséget, hát igyátok a levét! Higgyétek el, isszuk.