Miért idegen tőlünk minden idegen nyelv?

Ma hallottam egy viccet, amivel nem akarom megbántani a rendőröket, így nem idézem, de a lényeg az, hogy a magyarok mennyire nem tudnak „külföldiül” és úgy gondolják, hogy nincs is értelme megtanulni. Hát, én, aki csak a diploma miatt teper a nyelvvizsgáért, néha hasonlóképp érzem, de nem azért, mert nincs haszna az idegen nyelvek elsajátításának, hanem mert a módszer nem tetszik. Mármint, hogy vannak szakok, ahová kötelező kettő vagy három nyelvvizsga letétele is, és ezzel eléggé erősen determinálják a hallgatókat arra, hogy csak a papírig tanulják az adott nyelvet. Megvan a hatvan százalék? Pöpec! Utána meg mehet a kukába. Gyakorlás híján a tudás hamar elkopik, sőt gyakran nem is ér annyit, mint amennyit a bizonyítvány mutat.

Mindig is irigyeltem az olyan embereket, akik kétnyelvűek, vagy azért, mert az egyik szülő más országból származik, vagy azért, mert két tannyelvű iskolába járt. Szerintem hatalmas előnnyel rendelkeznek, ezért megéri követni a példájukat! A nyelv tanulását már kisgyermek korban célszerű elkezdeni, hogy ne csak nagy nehézségek és gondolkodás árán, hanem automatikusan jöjjenek a szavak, akár az anyanyelv. Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet eszméletlen jó nyelvtudásra szert tenni később, csak azt, hogy körülbelül csak az emberek 5-10 százaléka bír olyan plasztikus és különleges agyállománnyal, hogy képes legyen perfektül beszélni egy nyelvet, ha a tanulását a harmadik-negyedik év után kezdi meg. A hangokat és fonémákat pedig egyszerűen lehetetlen ugyanúgy visszaadni, ha nem az első hónapokban hallja azokat a gyermek. Például ezért képtelen a németek többsége kiejteni a Z betűt, és ezért vicces, amikor egy japán angolul szövegel.

Tehát az, hogy a magyar iskolákban csak 8-9 évesek kerülnek az angol vagy német közelébe a diákok (kiemelném, ez általánosítás, nyilván vannak másmilyen óvodák, iskolák is), az már késő. A másik probléma az oktatással, hogy nem életszerű. Könyvekből tanulunk, feladatlapokat töltünk ki, amivel ellentétben a beszélgetés és a hallás utáni szövegértés csak ritkán kerül terítékre. Játékosabbá, élvezhetőbbé kellene tenni a tanulást: dalszövegek, regények, videók vagy filmek segítségével. De a tanárok nagy része már belefáradt a munkájába. Mellesleg a frontális oktatási stílus, mely során csak a tanár szerepel és adja elő a nagy okosságokat, ami nem igazán kedvez a memóriának. Sokkal kifizetődőbb az interaktív módszer, amikor a tanuló is részese az órának, nem csak a hallgatója. A tanterv kötött, az anyag sok, tudom én, lehetetlennek tűnik, de mégis vannak országok, ahol már egyre megoldhatóbb, sőt sikeresebb ez az elképzelés.

Nem beszólni és nem is lázadni akarok, engem csak elszomorít, hogy hiába tanultam 12 évig angolul, semmit sem ért, illetve a nyelvvizsga is csak harmadszorra sikerült. Na, gigászi tanfolyam árakról és vizsgadíjakról már nem szeretnék regélni, az annyi amennyi, gyakran az egyetemistának hosszú spórolás útján telik csak rá. Ha nem sikerül, akkor meg újra és újra, míg szakálla nem nő az illetőnek. Mint minden vizsga, főleg a szóbeli, nagyban függ a vizsgáztató hangulatától, elvárásaitól, a szerencsétől, az eredménye pedig, mint az emberi természetben megannyi dolog, gyakran kiszámíthatatlan. Egyedül csak a holtnyelveknél nincs szóbeli, legalábbis annak a megszokott, klasszikus módján, így ott még jobban lapíthat az ember. Ilyen téren egyszerűbb, ha nehezen megy az önkifejezés vagy nagyúr a lámpaláz, viszont pár éve már ez is szívás, mivel a holt nyelv nem vált ki semmit, maximum a felvételinél jelent pluszpontot. Így a latin és az ógörög csak dísz, egyetemben a cigány és az eszperantó nyelvvel, hiszen ezek is kiestek a prixisből.

Itt a nyár, most van idő a nyelvtanulásra, sőt a nyaralások miatt fokozott a turista veszély is! Kivéve, ha te mész turistáskodni külföldre, de ott meg már szinte kötelező, hogy angolul vagy németül el tudj kvartyogni legalább egy kérem szócskát. Nincs más hátra, mint borsos magántanárt fogadni vagy tanfolyamra járni, beszélni, beszélni és beszélni, vagy aki szereti a maga olcsóbb és kevesebb kötelezettséggel bíró útját járni, külföldi chat-partnereket találni, internetes segédanyagokat, programokat használni, könyveket olvasni, filmeket nézni. A lényeg, hogy meglegyen a motiváció. Nehéz, nekem is nehéz, de csak a szorgalom visz előre, hiszen ezt nem lehet csak bemagolni, azt hosszú folyamat elsajátítani, naponta kell vele törődni, akár egy macskával, mert a nyelv nem csak szókincs és nyelvtan, hanem mentalitás és gondolkodásmód is. Az emberiség egyik legnagyobb találmánya. A legjobb, ha egyenesen felpattansz egy repülőre és pár hónapot kint töltesz. Nyilván ezt nem mindenki teheti meg, de hidd el, ha netalántán sikerül, olyan magabiztosságot ad és rutint a kinn lét, hogy utána már nem lesz gond a vizsgáztató előtt makogni bármiről is. A külföldi munkavállalás meg az Erasmus meg egyenesen kifizetődő.

Ha sikerül egy-kettőt vagányul elsajátítani a rettegett nyelvek közül, akkor már egész jó lét lehet vele keresni. A multik csak úgy kapkodnak a jó beszédkészségű és kommunikáló emberekért, hiszen a multikulturalizmus már utolért minket, a globalizáció elkezdődött, fel kell venni nekünk is az iramot. Nem szabad megijedni, ha egy külföldi odalép melléd, hogy megkérdezze merre a vasútállomás vagy a pláza, ideje felvenni a kesztyűt és legalább annyit megtanulni, hogy felelni tudjunk pár egyszerű kérdésre. Ideje nem befordulni vagy csak a papírért tanulni, hanem az emberekért, a kapcsolattartásért, az élvezetért… Ígérem, ha összejön a harmadik nyelvvizsgám, már én sem fogom kényszerként kezelni az egészet!