Facebook: Barát vagy ellenség?

Ma már nem is igazi ember, akinek nincs profilja a facebookon, továbbá ha nincs legalább százhúsz képe és háromszáz ismerőse a legismertebb közösségi hálón. A kevesebb ciki, ha pedig több van, az pedig már kompenzálás, mint az hánytatás az anorexiásoknál vagy a testépítés a kisfarkú muksóknál. Aki pedig tesz az egészre, az nyilván vagy szégyell valamit, vagy totálisan antiszoc. Legalábbis így gondolkodik az átlagember.

Hallgatjuk a papolásokat arról, hogy a facebook mennyire tönkre teszi az emberi kapcsolatokat, mennyi veszéllyel jár együtt és csak marketing az egész, a másik oldalon pedig csaknem mindenki azt bújja egész álló nap, azon keresztül értesül a nagyvilág híreiről, tartja a kapcsolatot távol lakó ismerőseivel. Méghozzá ingyen! Jó ez, vagy rossz ez nekünk?

Jó, mert:

• egyetlen weboldalon ott van szinte minden: hírek, humor, szerelem, játékok, események, akár egy telenovella és határidőnapló keveréke
• arra sarkallja a lurkókat, hogy ha csak primitív szinten, de olvassanak, írjanak, sőt egyes cikkekből még tanulhatnak is
• ha már pár like-t kapunk a profilképünkre vagy egy posztunkra, növeli az egónkat, ha éppen letört valami, vagy csak hencegni támad kedvünk
• megalkothatjuk önmagunk ideális-énjét: egy profiloldalon megoszthatunk mindent, ami jó bennünk és amiket szeretnénk elérni, illetve ezt a képet elhitethetjük másokkal is, akik még nem ismernek eléggé - tehát segíti az önreflexiót és az identitásalkotást is!
• kiélhetjük ősi kutakodási, pletykálkodási vágyunkat megerőltetés nélkül, nem kell folyton a szomszéd ablakát kémlelni
• olyan emberekkel is tarthatjuk a kapcsolatot, akikkel másképp nem tudnánk, vagy ritkábban találkoznánk - egy csoport virtuális tagjai lehetünk akkor is, ha a valóságban gátakba ütközne
• társas támasz: ha egyedül vagy, akkor sem vagy egyedül, valakivel mindig chatelhetsz unalmas perceidben, vagy megoszthatod a gondjaidat akkor is, ha éppen nincs melletted BBF-ed. A kulcsszó: mizu?
• Nincs elég önbizalmad? Személyesen nem mernéd megszólítani? Jelöld be, írj rá! Az arctalanság gátlástalanít, és meg merhetsz általa lépni olyan dolgokat, amit egyébként nem menne

Rossz, mert:

• Ha likekat, kommenteket várunk és csak ettől áll helyre a lelkibékénk, akkor ott komoly önértékelési gondok vannak, valamint a realitásérzék elvesztésének veszélye is fennáll
• Ha túl sok jót és szépet híresztelünk önmagunkról, a végén tényleg el hisszük, hogy azok vagyunk, akiknek mutatjuk magunkat, ami jó is lehet, ha változtatni akarunk magunkon és megtartjuk a kellő távolságot, viszont balul is elsülhet, ha a virtuális én teljesen felemészti a valódit
• a facebookon ismerkedünk, így elfelejtünk szemmélyes kapcsolatokat kezdeményezni, egyáltalán értelmes és szép magyar mondatban rákérdezni: mi a helyzet veled mostanában?
• Az adathalászat megkeserítheti a mindennapjainkat, ha túl sok információt közlünk magunkról, azt mások kihasználhatják, legyen az csak pár spam, de akár egy nyaralásról szóló poszt is jó felhívás lehet a betörők számára, főleg, ha a lakcím is publikus
• a gyermekek ritkán hallanak az internetezés negatív oldalára, ezért zaklatók áldozataivá válnak. A facebook, de a blogoldalak is a lehetőségek tárházát nyújtja az aberrált, vagy kötekedni kívánó embereknek, hogy belerúgjanak másba!

Tehát, mi is ilyenkor a teendő? Ugye, még mindig nehéz eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz dolog. Egyszerű a válasz: mindkettő, hiszen a jóból is megárt a sok. Mindig felüti egy kisebb-nagyobb morális pánik, ha egy új médium jelenik meg a társadalomnál, így volt ez a rádió megjelenésénél, és ez volt a televíziónál is. Az emberek ösztönösen megijednek az újtól, az ismeretlentől. Hamarosan lecseng ez a világhálóval kapcsolatban is.

A facebook és minden közösségi portál összehoz embereket, olyanokat, akik talán a valóságban sosem találkozhattak volna, segíti az információk terjedését, ami a mai információs társadalomban többet ér, mint a pénz és az idő, viszont ha túlzásokba esik az ember, magába szippantja, elszemélytelenítheti önmagát és a kapcsolatait is.

Fontos megemlíteni: létezik olyan betegség, amit internet-függőség neveznek és ennek létezik egy specifikus formája is, a facebook-függőség. A legtöbb esetben olyanok kerülnek ebbe az ördögikörbe, akik egyébként is hajlamosak függővé tenni magát másoktól, az alkoholtól vagy bármitől, amiben kapaszkodót találnak. Ez alkati vonás, de bárki beleeshet ebben a hibába egy rosszabb életperiódusában. Komolyan kell venni, mert ez nem játék. Talán pár év múlva kimegy a divatból mindez, átveszi a helyét más, de a függőség mindig függőség marad, átragadhat valami újra. Minden egyetlen oldalon összpontosul, így nem is kell keresnünk, önként áldozzuk fel magunkat a lustaság és az entrópia oltárán.

A lényeg a lényeg: óvatosan a megosztásokkal és az időnkkel is, hiszen csak egyszer élünk, az idő, amit kockulással töltesz, az nem jön vissza soha!