A BULLYING - pszichológiai témák a Reménysugár c. regényemmel kapcsolatban

Három nagyobb pszichológiai témakört fogok bemutatni az idén megjelenő Reménysugár c. regényemmel kapcsolatban, amelyben igyekeztem több tabu-témát is központba helyezni, mert pszichológusként úgy érzem, rengeteg dolog van, amiről beszélni kell akkor is, ha fájdalmas vagy társadalmilag nem elfogadott.

Az első ezek közül:

a bullying

A Facebook, az instagram, illetve a TikTok profilomra már kimentek a posztjaim erről, összesen öt darab, ezért úgy gondoltam, nem ártana egy összegző bejegyzést írnom erről a témáról, hogy valahol egyben is olvasható legyen ez a kis pszichoedukatív anyag. 

Mi is az a bullying?

A bullying a fiatal közösségekben (főleg az általános iskolában és a középiskolákban) történő bántalmazás. Ám későbbi életkorokban is megjelenhet; felnőttkori megfelelője a mobbing, vagyis a munkahelyi zaklatás.

Nehéz a magyar nyelvben tökéletesen lefordítani, de általában ezeket a szavakat szokták rá használni: iskolai zaklatás, megfélemlítés vagy bántalmazás, szecskáztatás. Nem egyszeri alkalomról van szó, a bullying rendszeres, szándékos hatalommal, vagy erőfőlénnyel történő visszaélés. Legtöbbször a gúnyolódás és csúfolás szintjén jelenik meg a kortárs közösségekben, de az internet térhódításával egyre nagyobb a veszélye a cyberbullyingnak, tehát az interneten történő zaklatásnak, bántalmazásnak.

Milyen típusai léteznek?

Négy fő formája lehet a bullyingnak.

A szóbeli, verbális bántalmazás a legelterjedtebb típusa, ezen belül a már említett gúnyolódás, csúfolódás, a rendszeres beszólogatás órán vagy szünetben, és az olyan pletykák terjesztése, amelyek lejáratják az adott illetőt.

A fizikai bántalmazás a leglátványosabb, általában már csak ezt veszik komolyan a pedagógusok és a szülők is, pedig tudjuk, hogy nem csak az fájhat, ha megütnek. Ide tartozik a súlyos, vagy enyhébb testi bántalmazás, illetve a személyes tárgyak elvétele, tönkretétele is.

A kapcsolati bullying megnyilvánulhat az egész osztály vagy iskola szintjén megjelenő kiközösítésben, egy adott ember vagy társaság irányából történő elutasításban, illetve abban is, ha szándékosan elcsábítják az illetőtől a barátját/barátait. Ez gyakran már a következménye szokott lenni a verbális agressziónak, amely során gúnyolódnak, vagy pletykákat terjesztenek a bántalmazottról.

És a bullying legújabb vállfaja a cyberbullying, amely fenyegető, vagy gúnyolódó üzenetek küldözgetését jelentheti, továbbá olyan tartalmak megosztását a közösségi médiában (képek, videók), amely megalázók lehetnek a bántalmazottra nézve. Hamis profil létrehozása, és az áldozat nevében lejárató megosztások, üzenetek küldése is ide tartozik.

A bullying résztvevői

A bullying nem csupán a bully-ról, tehát a bántalmazóról, és az bántalmazottról szól, hanem a szemtanúkról is. Most ennek a három csoportnak próbálom bemutatni a hátterét, a szerepét ebben a történetben.

Azt fontos leszögezni, hogy a bullying során mindenki sérül, és mindenki áldozat!

A bántalmazó általában megtapasztalt már az életében hasonlóan agresszív magatartásformákat, mint amiket az iskolában is tesz. Ez azt jelenti, hogy a közvetlen környezetében élnek olyan emberek, akik hasonló eszközökkel érvényesítik az akaratukat, tehát a bully általában volt már bántalmazás áldozata vagy szemtanúja. A viselkedése legtöbbször mintakövetés! A bántalmazó gyakran hatalmi vagy központi szerepben van az osztályközösségben, iskolában, és akkor folyamodik bullyinghoz, ha ezt ő veszélyben érzi. Gyakran magas, vagy instabil a bully önbizalma, és sokszor kevésbé képes az empátiára, vagy a mentalizációra, tehát arra, hogy mások helyzetébe beleérezze magát, képes legyen gondolkodni a másik fejével, érzelmeket és szándékot tulajdonítani neki. Ezt okozhatja gyermekkori trauma (lásd. bántalmazás, családból kiemelés), vagy az érzelmileg hiányos, rideg nevelési eszközök.

Bántalmazott bárkiből válhat, akivel szemben a bully erőfölényt tud demonstrálni bármilyen értelemben, aki az adott helyzetben képtelen visszavágni (fizikai ereje, fogyatékossága, vagy a személyiségvonásai miatt, pl.: szorongó, félénk), és aki mellett nem áll ki a közösség.

A szemtanúk lehetnek osztálytársak, tanárok, vagy szülők is, akik megtehetnék, és a szerencsésebb esetben meg is teszik, hogy közbe lépnek, de nagyon sokszor a bántalmazott panaszai süket fülekre találnak. 

A bulling hosszútávú következményekkel jár...

A bántalmazott a rendszeres bántalmazás, megalázás következtében elveszíti biztonságérzetét, énképe és önértékelése negatívvá válik, amely rengeteg mentális kórkép kialakulásához vezethet, mint a depresszió, a szorongás és különböző fóbiás zavarok, valamint szerhasználat is előfordulhat, tehát iváshoz, drogfogyasztáshoz vezethet egy ilyen sérelem.

A bántalmazó hasonló nehézségekkel küzd, mivel gyakran ő is bántalmazott, ám emellett ő belekerül egy ördögi körbe, amiből nagyon nehéz kiszakadni. Gyakran indulatkezelési problémával, depresszióval vagy szorongással küzdenek, amit erőfitoktatással igyekeznek palástolni, vagy túlzott szerhasználattal (pl. alkohol, drog), amelyből később szenvedélybetegség is kialakulhat.

És a szemtanúkról se feledkezzünk meg, akik több szempontból is veszélyeztetettek. A bántalmazás látványa erkölcsi dilemmák okoz, amelyet egyesek azzal oldanak fel, hogy közbelépnek, ám ez a ritkább. Nagyon sokszor a szemtanúk is rettegnek, félnek a bántalmazótól, és hogy önmagukat és a pozitív énképüket megvédjék, inkább az áldozatot hibáztatják pl.: a másik kereste a bajt, megérdemli a bántást stb. Ezt úgy hívjuk: kognitív disszonancia, amit ilyen módon oldanak fel a szemtanúk, ha nem akarnak örökké önváddal, bűntudattal élni.

Mit tehetünk?

A tanárok és a szülők tehetnek a legtöbbet, hogy a bullying-ot megelőzhessük, vagy a bántalmazás ne történhessen meg újra. Figyelni kell az intő jelekre.

Szülőként ezekre az árulkodó jelekre kell figyelmet fordítani: a bántalmazott gyermekek gyakran étvágytalanok, csendesebbek, vagy ingerlékenyebbek lesznek; sosem beszélnek a barátokról, vagy ha kérdezik őket róluk, dühösen reagálnak; alvászavarral küzdenek (késői vagy kevés alvás); a szociális helyzetektől szoronganak, vagy inkább elvonulnak, szívesebben vannak egyedül; nagyon óvják az elektronikus eszközeiket (pl.: telefon, tablet, számítógép); megváltozhat az öltözködési stílusuk; hirtelen zúzódások jelenhetnek meg az arcon, karok, és egyéb testrészeken.

Pedagógusként kiemelten foglalkozni kell azokkal a gyerekekkel, akiket nagyobb eséllyel közösíthetnek ki a külsője, a testalkata, kultúrája, bőrszíne, vallása, nemzetisége, és a szocióökonómiai státusza miatt; bármilyen fogyetékossága, nehézsége, képességbeli eltérése miatt; nemi identitása, szexuális orientációja, vagy önkifejezésében megjelenő másság miatt. Fontos, hogy a pedagógus ne címkézze a gyermekeket, és azt hangsúlyozza, hogy a különbözőség érték!

Ha az osztályközösség összetartó, kevésbé fordul elő bántalmazás, mert a gyermekekhez a társaik közel állnak, a saját csoportjuknak tagjaként kezelnek mindenkit. És aki közénk tartozik, azt nem bántjuk. Ezért fontos, hogy az osztályterem otthonosabbá tétele, a "MI-tudat" kialakítása közös élmények, kirándulások, előadások és ünneplések révén. A gyerekek ideje legyen kitöltve, mert az "üres-járatok" több esélyt adnak a piszkálódásnak, gúnyolódásnak. A bűnbak-képzés, a hibások keresése, kiemelése sem tesz jót az osztályközösségnek, mert ez hasonló hatásokkal jár, mint a bullying és az ördögikör csak folytatódik általa. De mindenek előtt jó, ha az iskola és a szülők között rendszeres a kapcsolat, és minden esetet, problémát meg tudnak bezsélni.

Fontos, hogy tisztalappal kezdhessen a bántalmazott és bántalmazó is!

Ezzel kapcsolatban a bántalmazást észlelő tanár, az osztályfőnökök és az iskola erre szakosodott szakembere, általában az iskolapszichológus tehet a legtöbbet. Resztoratív technikák alkalmazásával lehet a legjobb eredményt elérni, ilyenkor csoportos megbeszélés történik, amelyben a bántalmazott és a bántalmazó is részt vesz a szüleivel együtt. Előítéletektől mentes, külső facilitátor jelenlétében átbeszélhetik az esetet, és lehetőséget adnak az bántalmazónak, hogy megbánja a viselkedését és jóvátegye azt, amit tett, hogy senki se viselje tovább a terhet.

És ez miért is kapcsolódik a Reménysugár című regényemhez? Mert a főszereplő, Hajnalka szintén áldozat, szóbeli és kapcsolati bullying érte őt, bántalmazták, kiközösítették, amely öngyilkossági kísérletbe hajszolja őt. Ezzel a történettel is szeretném felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a szeretet kimutatásának számtalan módja létezik, ám a bántalmazás is ugyanilyen sokszínű lehet. Nemcsak a pofon fáj, olykor a bántó szaval tovább elkísérnek minket az életünk során. Ezt fontosnak tartom, pszichológusként, és egykori bántalmazottként is.

Ha érdekel a regényem, itt rendelheted meg:

Reménysugár - Jekkel Gabriella (jekkelgabi.hu)