92. Ünnepi Könyvhét és dedikálás - élménybeszámoló

Az elmúlt években minden alkalommal ellátogattam a könyvhétre. A pandémia miatt sajnos két éve nem volt lehetőség könyves rendezvények megtartására, így introvertáltság, vagy szociális szorongás ide vagy oda, én is izgatottan vártam az idei alkalmat. Nem beszélve arról, hogyha a megszokott időpontban, júniusban kerül volna megrendezésre a könyvhét, én sem lehettem volna kint, mint szerző. Öröm az ürömben. Így hát életemben először nemcsak mint olvasó, hanem mint író is részese lehettem a könyvhétnek, a szombati napon számos ismert és elismert szerző mellett én is dedikáltam! Új regényem, a Diabolika kiadója, a Little Fox biztosította számomra a lehetőséget.

A könyvhét számomra idén nem a Vörösmarty téren vagy a Dunakorzón kezdődött, hanem otthon a gépem előtt ülve, amikor kiderült, hogy szerzőként részt vehetek a rendezvényen. Aztán támadt egy ötletem. A Grimm: Sötét mesékhez és a Diabolikához már korábban készített grafikáimat meg Bende László szerzőtársam által alkotott borítót átalakítottam és különböző könyvjelző terveket készítettem, amelyeket Bacsai Gábor író ismerősöm életre hívott, kinyomtatott és formára vágott. Csakhogy azoknak is adhassak majd valamit, akik csupán érdeklődnének. Utána pedig kezdetét vette a várakozás, a marketing és minden más, ami megelőz egy ilyen különleges alkalmat. 

A hetem jól indult, mert a készülődések mellett a Lendület Magazin jóvoltából az Agave Könyvek több könyvheti újdonságát is beszerezhettem recenziós példányként. Igaz, ezeket a kávézójukban vettem át,  de szuperül megalapozta a hangulatot. Gazdagabb lettem négy kötettel, ezek: Octavia E. Butler: A ​magvető példázata, V. E. Schwab: Addie ​LaRue láthatatlan élete; Simon Stålenhag: A ​Labirintus és Tade Thompson: Molly ​Southbourne ezer halála.

Sajnos a csütörtököt és a pénteket végig dolgoztam, így csak a szombati napon tudtam kimenni a könyvhétre, és akkor is egyenesen a dedikálásomra. Mivel számos dedikálás kezdődött 14 órakor, így azoknak, akikkel külön leegyeztettem, megemlítettem, hogy fél órával előtte már megtalálható leszek a Little Fox standjánál, mégis meglepetésként ért, hogy szinte oda sem értem, de már többen meg is érkeztek. A Diabolikán kívül két másik könyvemet (Utazás a múltba, Grimm: Sötét Mesék) is elhoztam magammal, mert a kiadómnál jófejek és lazák, így megengedték, hogy a dedikálás alatt azokat is árulhassam. Leraktam pár könyvet, kipakoltam a könyvjelzőket, aztán máris belecsöppentem, szinte átmenet nélkül, egy két és fél órássá nyúló dedikálásba.

Ne kérdezzétek, hogy lett a tervezett egy órából majdnem tripla annyi, mert nem igazán tudnám elmondani. Elragadott az áramlat, és csak úsztam vele.

A standnál végre személyesen találkoztam Jekkel Gabival, aki lehetővé tette, hogy a Diabolika hosszú idő után végre megjelenhessen, és Vik Flames írótársammal is végre megismerkedhettem, akivel már évek óta tartom a kapcsolatot, először grafikát készítettem a zenekarának, aztán a Colorcomnál, újabban pedig a Little Fox szárnyai alatt publikálunk mindketten. Neki is az enyémmel egy időpontban jelent meg a Mocsár című kötete. Le sem ülhettem, a Könyvszenvedély bloggere, Inci is megérkezett, és egy már nyugdíjas kolléganőm is kilátogatott, hogy beszerezhesse egy régebbi kiadványomat. És még csak 13:30 volt. Nagyon örültem, hogy már az időpont előtt ennyi emberrel találkozhattam, akivel egyébként eddig nem volt lehetőségem, vagy mostanában ritkán tudok találkozni. Egy barátnőm is megérkezett közben, így csak kapkodtam a fejemet, a sor elkezdett nőni, és lassan olyanok is felsorakoztak az asztal előtt, akik kifejezetten a Diabolika miatt érkeztek. Lehet, kishitű vagyok, vagy a korábbi tapasztalataim rosszabbak voltak, de nem hittem volna, hogy 3-4 embernél több meglátogat majd. És el sem telt fél óra, és már meg sem tudtam számolni, hány emberrel beszélgettem, hány könyvet és dedikálást osztottam ki.

Legmerészebb álmaimban sem hittem volna!

A dedikálás alatt eljött hozzám Alex L. Hooper írónő és Monos Anett is, akikkel egy közös antológián dolgozunk (C&H projects). Még az idén napvilágot lát majd! A kötetben írt Határvidék Úrnője című novellám már szinte kész, több szerkesztési körön is átesett, most már a grafikákat illene folytatnom. A korábban Anya olvas blog írójaként ismert és régi Lendületes szerkesztőtársam, Dorka is kiugrott köszönni, aminek szintén nagyon örültem. És ha már Lendület Magazin, másik egykori szerkesztőtársam is meglepett, aki éppen a Grimm: Sötét Meséket olvassa: Dóri, az Ülj le mellém blog írója. Találkozhattam Szabó Timi könyvmollyal, készült közös szelfi is. A szomszéd standnál dedikáló Sue J. Hopeheart is átugrott, vele is lőttünk egy képet. És eljöttek az édesanyám és a húgom, meg barátok, például Végvári Edina is, akivel még nagyon régen a TágrazártSzemmel Magazinba írtunk, szerkesztettünk együtt, és a Diabolikában is segédkezett még akkor, amikor csak félkész állapotában nyűglődtem vele évekkel ezelőtt.

És mivel maratoni dedikálást tartottam, és még Jekkel Gabival is dedikáltattam Az életeken át című regényét, sem időm, sem erőm nem maradt már aznap arra, hogy körbejárjam a standokat és beszerezzem a hőn áhított könyveket (azoknak is a felének a felét, csakhogy ne verjem magam adósságba). Így vasárnap is elsétáltam a könyvhétre egy barátosnémmal, Cecy-Lee-vel, aki az egykori Khraken zenekar énekesnője volt, és egy-két órácska alatt körbejártam a körbejárhatatlant szigorúan szemellenzővel, nehogy elcsábuljak. Ebbe természetesen azért belefért, hogy M. Z. Chapelle írónővel is összefussak, akivel a már említett antológián  dolgozunk együtt és nem mellesleg (nagy gratula!) jövőre megjelenik első regénye a Műveltnép Kiadónál. A Főnix standjánál pedig Gabriella Eld írónőt is sikerült elkapnom pár szóra.

Eseménydús volt ez a hétvége, szinte egybefolyt az élmény és borzalmasan örülök, hogy ennyien kijöttetek! Még most is nehezemre esik elhinni, hogy ennyien kijöttek, és nemcsak ismerősök, hanem olyanok is, akik valahogy értesültek a Diabolika megjelenéséről, akiknek megtetszett a borító vagy a fülszöveg, és úgy gondolták, bizalmat szavaznak neki. Köszönöm!