Reménysugár - egy depressziós lány gondolatai

Mi is az a reménysugár, kinek van rá szüksége és miért született meg? Egyszerű a válasz: én is mély perióduson estem át, szükségem volt valamire, amibe kapaszkodhatok, amibe kiadhatom az érzéseimet. 

Két regényem született az eddigi 24 évem alatt, amibe tökéletesen belefektethettem az érzéseimet, az egyik a nemrég megjelent Belső démonaink, a másik pedig a Reménysugár. Nem szó szerint véve és nem is igaztörténetet ábrázolnak az írások, inkább csak az élethelyzet és hangulat az, ami tükrözte az akkori önmagamat.

Mikor a Reménysugár ötlete megfogant a kobakomban, éppen egy másik könyvön dolgoztam, a későbbiekben bemutatásra kerülő Kettős játszmán, viszont olyannyira erős volt rá a késztetésem, hogy rögtön belevágtam. Még 17 voltam, vagy már 18, már nem emlékszem, láttam egy filmet, ami Kurt Cobain halálakor játszódott, amikor is sok tini teljesen kétségbeesett és elvesztette a talajt amiatt, hogy a bálványa meghalt, a kedvenc zenekara pedig feloszlott. Viktor, az egyik főszereplőm is hasonló karakter, öngyilkos hajlamokkal és egy szétesett családdal, viszont a történet a jelenkorban játszódik egy középiskolában. A női főszereplőm pedig egy olyan lány, aki olyan mélyre jutott a depresszióban, és olyan sokszor érte már bullying, hogy végett vett az életének. Legalább is véget akar vetni, de megmentik... Itt kezdődik a regényem.

Ezt a kéziratot egyszer elküldtem egy regénypályázatra, ahol el is nyerte az érdemet, hogy megjelenjen. A kiadó viszont kicsi volt s talán a sok új feladat és költség miatt eltűnt a süllyesztőben. Hogy mi maradt nekem? Egy kép, a borító, amit a saját rajzaim alapján terveztek. Nekem nagyon tetszik még a mai napig is, remélem, ha egyszer végre valójában nyomtatásba kerül a könyvem, hasonló borító készül hozzá:

Tessék, egy részlet a regényemből:

"Valami biztonságos helyre kellett jutnom.

A fülembe dugva a fejhallgatót, amely kellő bátorságot adott az expedícióhoz, nekivágtam. Nagyívben kikerülve az őrjöngő ballábúakat, fellelek egy jó kis padot az udvar túl oldalán. Halált megvető vakmerőséggel odamasírozok, majd kifújom magam. Hogy azért ne minden úgy legyen, ahogy az ofő elvárná, felülök a pad támlájára. És igazam van, egy normális emberi lény sem tartózkodik több kilométeres körzetben, csak azok a kismajmok. Na, meg az a pár tizenkettedikes csaj, aki az udvar másik eldugott szegletében egy fa mögött bagózik.

Egyik csapathoz sem fogok betársulni.

Így is, úgy is egyedül vagyok. Nem tök mindegy, hogy hol? Még az a kis hangya is jobban mulatja az időt nálam – meredek a beton repedései között ügyködő csepp rovarra. Jobb lett volna hangyának születni? A dolgozók nőstények, de terméketlenek. Nem kell a havibajjal kínlódniuk. Bár jobban hasonlítanak ránk, mint gondolnánk. Ők is egész életükben robotolnak a semmiért.

– Hé csaje, a helyemen ülsz! – szólít meg a szép tónusú hang.

Ijedtemben megugrok, majdnem lefordulok a háttámláról. Szívem veszett tempóban dörömböl a bordáimat próbára téve. Végre felérte csöppnyi agyvelőm, miért is szokás a pad arra kijelölt részén ülni. Utolsó pillanatban megragadom a fatámlát és elkerekedett, bambi szemekkel a fiúra pillantok.

– Ó, bocs! Nem tudtam. – Fél fülemből kiszedem a fülhallgatót. – Ha gondolod, megyek is – dadogom, remegek és fuldoklok egyszerre. Egy asztmás-roham igazán nem hiányzik, de már közeleg. Nyugalom. nyugalom!

A szívem heves dobszólójára az erek vörössé pumpálják a fejem.

– Dehogy, maradhatsz! – vált hangnemet észrevéve esetlen zavaromat, majd leül a pad másik végébe, szintén a támlára.

Talán felismert.

Egymástól a lehető legtávolabb helyezkedünk el a roggyant padocskán. Félő, hogy hamarosan feladja a szolgálatot.

– Nem akartam elfoglalni a helyedet. Csak az ofőm kiküldött szocializálódni a nép közé – magyarázkodok.

– Ha az ember nem érteti meg magát a többiekkel, már rögtön azt hiszik, hogy segíteni kell rajta. Pedig csak jobb neki egyedül – grimaszol, majd egy tipikus mozdulatot tesz, mintha bagózna. De nem dohányzik. Talán reflex. Leteszi a kezét. – Tudom milyen, velem is eljátszották párszor. – Megköszörüli a torkát.

– Komoly? – Meglepődők, de igyekszek többet nem ránézni, mert éppen a vérkeringésem helyreállításán ügyködök, meg a légzésem stabilitását sem ártana visszanyerni. Annál rosszabb. 

– Ja – bólogat a messzibe meredve. – Nekem mindegy. Küldjenek csak ki, itt is ugyanazt csinálom, csak látványosságképp itt öli egymást száz gyerek – morogja fanyarul. – Társadalmi élet a javából." 

U. i.: várhatóan a Little Fox Kiadó gondozásában fog megjelenni 2022 folyamán! ;) Új alcíme: Van élet a halálvágy után is.