Jelentéktelen mégis vidám

Most valami "Carpe diem" hangulatú bejegyzést tervezek megejteni. Na, lássuk, mennyire sikerül...

Mostanában sok új behatás ér engem, lassan kezdem megszokni, sőt ezek az új momentumok meg is indítanak engem erre meg amarra, nevezhetnénk őket ihletnek is. Szeretem, ha hatással vannak rám, és főleg azt szeretem, ha ez az érzés meg is ihlet engem, ha csak gondolati síkon... És ezt nem csak pozitív értelemben, hanem negatív irányban is értem. Konkrétan: a hülye emberektől is lehet tanulni. És hogy mit? Hogy milyen ne legyél. Vagy máskor azt, hogy néha jobb nem bele gondolni dolgokba, mert a tudatlanság, az édes nyugalom az jót tesz a mentális egészségnek... az IQnak már nem annyira, de ez már részlet kérdés. Olykor kell egy kis áramszünet, nemde? 

Ha valakinek egyszerre rengeteg teher nehezedik a vállára, akkor nem szabad elvesznie a részletekben meg szorongani a jövő miatt. Az gátol és rosszat is tesz ott bent. Csak csináld, ne lamentálj sokat és egyszer csak könnyebben fog menni minden, esetleg a teendőt végére is érhetsz. Meg nem szabad csak folyton gürizni! Meg mindent halál komolyan venni! Ha van lehetőséged élvezni az életet, hát tedd meg! Nem azt mondom, hogy jöjjön el egy újabb Szodoma meg Gomora, de a lazítás még senkinek sem ártott, ha mértékkel tette. Sőt kárhozatra sem jutott még senki emiatt... Élni kell, mert csak ez az egy életünk van, mondaná a materialista. De élni kell akkor is, ha a Pokol vagy a Mennyország vár odaát, mert ha bele is mész néha őrültségekbe, ha a helyén van a szíved, megbánod és megbocsájtod önmagadnak esetleg másoknak a hibáit, akkor rossz ember nem lehetsz. Tanulsz belőle, aztán legközelebb okosabb leszel, sőt talán még motivációt is kapsz valami egyedire. 

Szóval én úgy vallom, hogy mindent ki kell próbálni, amire éppen kíváncsi vagy, vagy kedved támad hozzá, mert csak gazdagabb leszel tőle. Ne agyalj! Cselekedj! Hidd el, boldogabb leszel. Ezért én is belevetettem magam A gardedám kiadásába és ha nem jön be a számításom, hát rövidebb leszek pár ezressel, de legalább részese leszek egy újabb kis irodalmi buroknak, részt vehetek pár olyan eseményen, ami talán más, mint az eddigiek. Közben meg folyamatosan tolatom a újságírási vonalat is a tollal.hu és a TágrazártSzemmel oldalán, tanulgatom a grafikusi szakma rejtelmeit és folytatom a régebben félbehagyott regényeimet.

Az Ahol a part szakad... bejegyzésem után többen is jelentkeztek elolvasni a regényt, jelenleg hárman olvassák, aminek mérhetetlenül örülök és már kaptam is egy visszajelzést, hogy tetszik a történet. Meg ma az anyós jelöltől is megkaptam, hogy minek tanulom a pszichológiát, ha itt nekem az írás, mert szerinte van bennem potencia. Irul meg pirul ilyenkor az ember, meg előjön benne, hogy anno miért is nem a magyar mellett döntött... de tisztában vagyok a válasszal is, mert nem nekem való a röghöz kötött, hardcore irodalom. Nem leszek sosem irodalmár és nem is voltam sosem, csak szeretem és csinálom, ahogy tudom. Én mesélek és nem szerkesztem a szöveget a bemagolt elvek alapján. Persze, igyekszem tanulni is a trükköket, a kreatív írás szabályait, de nem akarok robottá válni. A robotok nem éreznek boldogságot, én pedig akarok! Jelentéktelen az emberi élet, sokszor csak a halála után ismerik el a tehetséget, másokat pedig végleg elfelejtenek, de azt hiszem, ennek ellenére megéri küzdeni és megéri boldognak lenni. Nálam a kettő szinte egy és ugyanaz. Nincs időnk a tétlenségre meg a bánatra!

Plusz motiváció, az OPEN.HU pályázaton kikérték a véleményem, mint szerző, én pedig örömmel válaszoltam: http://openhu.hgplsoft.com/?p=15212

Itt pedig egy kompromisszum termék, mert az újságírás nem csak mese, meg szubjektív véleményformálás, oda tények is kellenek: http://tagrazartszemmel.hu/blog/laoni-egy-marka-tortenete/

Kellemes olvasást! Hamarosan rakok fel pár régebbi regényemből is részletet, mert van ám pár befejezett regényem az eddig bemutatott kettőn kívül is! :) További szép és vidám hétvégét!