Költséges hobbi

Az írás a legtöbb ember számára csak hobbi maradhat. Mellesleg költséges egy hobbi, akár csak a horgászat. Csak páran, a szerencsések, celebek vagy olykor a tehetségesek juthatnak el arra a szintre, hogy nullszaldóra jönnek ki belőle, és ha tényleg van elég marketing és olvasótábor a hátuk mögött, talán még fizura is számíthatnak a kemény munkájukért. Egy vigasz: mi legalább megtaláltuk azt, amit szeretünk csinálni. Időigényes, vesződséges, de szórakoztató. Csak sajnos a sok gyakornoki meg önkéntes munka és pályázat miatt nehéz elmenni a tény mellett, hogy kevés másra marad időm emellett, hiszen sulizok is és diákmunkát is végzek, ha épp sikerül időt szakítanom rá... Nem beszélve arról, hogy sokan egyszerűen lököttnek gondolnak, amiért ingyen dolgozok. 

Eddig a pályázatok során sikerült olyan lehetőségeket találnom, amelyek ingyenesek voltak, sőt egyszer pénzt is nyertem. Ingyen megjelentem, publikálták az írásomat és nagy volt az öröm. De semmi visszhang. 

A Belső démonaink kisregényemmel is ez a helyzet: pár ember megvette, de a könyvklub tagsági díja még nem jött vissza belőle, amiért lektorálták és terjesztik. Így is sokkal olcsóbb muri volt, mintha máshol jelentem volna meg, csak sajnos a kis kiadóknak az a hátránya, hogy kevesebb a lehetőségük is. És ma már az emberek nem nagyon olvasnak, max. az agyon reklámozott bestsellereket. 

Most érkeztem el arra a szintre, hogy szeretnék továbblépni. Ez eddig is bennem volt, de mára megelégeltem az egy helyben toporgást. Mert ez csak egy fokkal jobb annál, mint amit 19 éves koromig csináltam, vagyis, hogy az asztalfióknak, a winchesternek meg a barátaimnak írtam. Ezért mostanában egyszer-kétszer jelentkeztem olyan megmérettetésre, ahogy a megjelenésért, marketingért cserébe egy kis hozzájárulást kérnek. Ez nem azt jelenti, hogy bárki pénzért cserébe megjelenhet, ahogy a Novum Verlag és utódjanál, vagy az Underground Kiadónál szokás, hanem azt, hogy aki elérte a színvonalat, az lehetőség kap nagyobb nyilvánosság elé kerülni egy kis ráfizetés fejében (ami, mivel tanuló vagyok, annyira nem is tűnik kicsinek, de ez relatív, mert más egy hét alatt megkeresi ezt az összeget). Viszont igényes könyv, lektorálás, országszerte árusítás és felolvasó-estek várnak rám, ha rábólintok  Még így is kétséges, költséges a dolog... 

Dilemma van, kisregény is (A gardedám), de hogy elektronikus formában marad vagy nyomtatásban is megjelenik, még vita tárgya. Itt belül. Néha úgy érzem, az újságírás hálásabb szakma lenne (ha már írás), csak oda tények kellenek, én pedig egy álmodozó vagyok.