Dobpergés - lassan itt a finálé

Kedves olvasóim, barátaim!

Mint itt, meg facebookon is említettem már, jövő héten megjelenik az első regényem nyomtatásban a Colorcom Kiadó jóvoltából. Ugyan vannak még páran az asztalfiókban regények és novellák is, régebbiek, újabbak is, de momentán az "Ahol a part szakad" kerül terítékre. Elkészült a könyv facebook oldala Ahol a part szakad címmel, illetve már a moly.hu-n is várólistára, kívánságlistára lehet pakolni a hamarosan megjelenő könyvet ITT. 

A közösségi oldalon igyekszem minél több képet, részletet megosztani a történetből, de hatalmas öröm számomra, hogy egy hete sem üzemel az oldal és már most 100 követője van! Tessék továbbra is lájkolni a bejegyzéseket, vagy elkezdeni, ha még nem tettétek volna! :) Köszönöm nektek! 

Ha teljesen új mindez és még nem is olvastál róla, ezen a linken megteheted, pár éve fejeztem be a regényt és akkor írtam róla pár sort, kiemeltem belőle egy részletet.

A fentebb és alább nagyban is beillesztett borítót pedig én festettem, terveztem a regényhez. Tehát dupla boldogság van megszületőben!

És mivel a jó hírekből sosem elég, a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóházban is egy újabb novellámmal találkozhattok, a Szebb jövővel. Kellemes olvasást! A stílusa kissé eltérő, kevésbé romantikus, kamaszos vagy vicces, hiszen egy sci-firől van szó. Remélem, azért ez nem töri a kedveteket.

Hamarosan kerülnek fel újabb tervezőgrafikai munkáim, valamint pszichológiai cikkeim, tehát figyeljétek az oldalt! :) Addig is egy rövid, mókásabb részlet a másfél hét múlva napvilágot látó regényemből:

Úgy döntöttem, hogy lezárok egy szakaszt az életemben, majd berontottam a szobába és előkotortam a naplómat a párna alól. Felnyitottam, könnyes szemmel végiglapoztam, aztán felemeltem a Joakimmal teli füzetet, verseket és rajzokat, éveket, majd kivágtattam a szabadba. Ám nem felejtettem el Teo öngyújtóját sem zsebre vágni. Most kapóra jött a csaj piromániája, meg az, hogy a partikban menőnek érzi magát, hogy olykor elszív egy-egy cigarettát, amit le sem tüdőz.

Felgyújtom! Lángolni fog! − dohogtam magamban, majd befordultam a házikó háta mögé, hogy a bokrok rejtekében elvégezzem a rítust. Leguggoltam, majd megráztam magam. Készen állok! Sosem használtam öngyújtót, ezért beletelt egy kis időbe, mire a szikrákból láng is lett, de nem adtam fel egy pillanatra sem. Már-már kezdtem megörülni újonnan szerzett tudományomnak, a tűzcsiholás nagyszerű képességének, amikor lépteket hallottam meg a hátam mögött:

− Írisz, mit csinálsz te a bokorban? Tán akad ott egy férfiegyed is? − hallatszott Teodóra hangja.

Ijedtemben elejtettem az öngyújtót, majd nagyot nyelve megfordultam:

− Nem-nem! Csak kiejtettem valamit az ablakon, azt kerestem − rugdostam be az apró lombok alá a könyvecskét.

− Az ablakok a túloldalt vannak…

− Elgurult− vágtam rá rögvest, miközben azon agyaltam, hogy mégis csak le kellett volna lakatolnom a noteszt. 

− Mint néha a gyógyszered...