Szerkesztőségi ülés meg egyéb finomságok

Imádom. Hogy mi ez? Az Enigmák antológia borítója. Hamarosan megérkezik, már lehet előrendelni. A másik hír pedig, hogy sok pályázati határidőn túl vagyok, pár eredményt megtudtam. Hohó, de megvan a véleményem! És, hát végre megvolt életem első élő, interaktív, személyes szerkesztőségi megbeszélése is a Queer Kiadónál. Vannak ám részletek is, ha érdekel, olvass tovább!


Szóval Enigmák nyomtatás alatt, a "Csempe üzenete" hamarosan átkerül digitális formátumból megtapinthatóba. itt lehet hozzájutni, igényt elküldeni: enigmakantologia@gmail.com. 

Elnézést, ha kicsit elszalad velem a ló, de ez a Rubophen! Bevettem, aztán most félálomban gépelek. Kevesebb gátlás, több kreativitás  A frontális lebenyem, ami főképp a gátló és figyelmi funkciókért felelős, ilyenkor offol. Meg készülök a pszichológiai egyetemi mesterképzés felvételijére, aztán még az is determinál picit.

A pályázatokról: Volt az Édesanya szépíró c. pályázat. Nem azt mondom, hogy életem remekjét alkottam rá, még azt sem, hogy jó lett, de akik bejutottak... Vagy a protekció, kérem szépen, vagy komolytalan tombola döntött a továbbjutott művekről. Nem vagyok elfogulatlan, ez szent igaz, mivel már indultam az oldal másik pályázatán is, és ott sem nyertem. Nem is a pénzért mentem, csak azért, mert gyönyörű az a kávéház, mármint a New York Palota és még egyszer sem lehettem bent. Ez a lehetőség nagyon kínálkozott, s mivel egy köpésre rakom tőle, ciki is, hogy ennyire csóró vagyok, továbbá igénytelen, hogy még nem tértem be. Kívülről csodáltam csupán.  Ott pedig történetileg, illetve történelmileg hiteles, már-már megtörtént események alapján játszódó sztorik jutottak dobogóra, amit nem is sajnálok, de a kivitelezés... Szóismétlések és vesszőhibák tömkelege, kezdettképp. A legjobb 15-be pedig olyan sablonos, unalmas írások kerültek be, hogy csak lestem. Na, persze a díjátadón nem is taglózott le a hír, hogy a fele vagy a társaságnak vagy a kávéháznak dolgozott, esetleg a kiírók közeli ismerőse. És a válaszom még mindig nem: se  Múzsatábor, sem az Új vizeken írókurzus nem érdekel, főleg azokon a csillagászati árakon, amin kínálják. Egy fődíj számomra nem ér meg ennyit. 

A másik pályázat pedig a Különleges gyerek címet viselte. Én nem vagyok jó a mesékben, nem is vártam semmit, de elég sokan felháborodtak, meg elkeseredtek az elcsúszott eredményhirdetés okán, meg persze magán a helyezetteken. Mert elvileg szokványosak, sőt kritikán aluliak voltak. Én nem tudom, ezek után már kedvem sem maradt beléjük olvasni. Hát, valóban pontatlan információkat kaptunk, egyik kéz se tudta, mit csinál a másik. Félinformációk, fals hírek, volt minden, így emiatt a pályázatra beküldött írások körülbelül fele, vagy több, nem is illett a megmérettetés profiljába, csak sajnos ezt senki nem közölte tisztességesen.

Végül pedig Queer Kiadó: tetszett az ülés, bár elhúzódott. Leredukálódott a létszám, de legalább rengeteg újítás, és szervezésbeli módosítás vette kezdetét. Kezdünk felnőni, egyetemistákból érett, előre gondolkodó, munkás emberek lenni. Mivel sokan kiléptek, meg külföldre költöztek a szerkesztőség tagjai közül, több feladat hárult rám is. Ám még elég új vagyok, négy hónapja kerültem be a csapatba, én a kevésbé mérvadó részét kaptam a munkának. Nem marketing, nem irodalom, hanem blog és facebook. Ennek előtte is ezzel foglalkoztam, csak eddig volt erre 3-4 ember, akik sajnos, mindig azt várták, hogy a többi végezze a munkát, vagy nemes egyszerűséggel meg is feledkeztek róla. Aztán, ha elég elhivatott és szorgalmas leszek, a tördelés és lektorálás rejtelmeibe is bevezetnek. Most éppen azon lamentálok, hogy a holnapi Indesign oktatást hogyan boxoljam le a párommal...