Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan elmentél!

A héten két új könyvvel gyarapodtam, pár tapasztalattal, meg természetesen, disznóból nem lesz szalonna. Még mindig debilizál az izgalom, ahelyett, hogy serkentene.

Az április az Ad Astra Kiadó elbocsájtó szép üzenetével kezdődött. A fantasy regényem nem nyerte el a tetszésüket. Mondjuk, nem is számítottam másra. Az ő stílusuk nem igazán passzol az enyémhez, de gratula a 8 tovább jutónak. Ám a május jól indult! Elsőként az Élő irodalom - élő könyv minipályázatán (444) kaptam meg a legtöbb címet felhasználó játékos díját (vagyis a könyvklub összes könyvének a címe közül én használtam fel a legtöbbet a történetem összeállításához). A nyereményem az egyik könyvük, a röpke szóösszenetet pedig itt lehet elolvasni a többivel együtt. Még lehet szavazni, hogy ki kapja meg a lájk-nyertes címet: https://www.facebook.com/events/372001396244627/

A másik jó hír pedig, hogy ma értesítettek, hogy az Enigmák Antológiában szerepelhet egy novellám, amit nem rég egy másik pályázatra írtam, de itt nagyobb sikert aratott. Illetve ma került megrendezésre a Traumaantológia bemutatója, amiben "Az otthon melege" c. prózám is helyett kapott. 

Az első helyezett művét hangfelvételről hallgathattuk meg - az egyébként telt-házas rendezvényen -, továbbá öt szerző (21 közül) olvasott még fel növelve ezzel az est hangulatát. Én is megtehettem volna, hogy kiállok a porondra, de ellenkezik a jellememmel. A lámpaláz és a közönség tekintete kikészít, dadogok meg izzadok, jobb vagyok hallgatóságnak. Nem nyújtottam volna valami jó performanszt, a középiskolás magyar tanárom is megmondta: "az óvódások is jobban szavalnak verset" nálam. Isten nyugosztalja. Meg hát pont a bemutató előtt kaptam egy telefont egy másik kiadótól, amelyik fejmosásban részesített, mert félreértettük egymást és az írásom másról szólt, mint amit vártak. Igazából én kétszer is írtam e-mailt a Gulliver kiadónak, hogy letisztázzam, pontosan miről szól a megállapodás, ám sosem küldtek egyértelmű választ, sőt általában egy tőmondattal lerendeztek. Rohanó világ, az idő pénz, a munkát meg nem vágják hozzád minden sarkon... Kutya világot élünk, ahol senki sem törődik a másikkal. Hát, köszönöm szépen. És még le is torkollnak, hogy mit képzelek magamról. Hidegzuhany volt, le is öblítettem egy kis sörrel, aztán a felolvasók történetei egy időre elterelték a gondolataimat, ám mikor nőtt a nyomás és több felolvasót is kerestek az előadás második felvonásába, akkorra már totálisan elzárkóztam

Egy trauma elég volt egy napra.

Lehet, hogy nyuszi vagyok, lehet, hogy menthetetlen, de ismerem a hiányosságaimat. Így mindenki jobban járt.

A tisztelet példányom már itthon van, hamarosan édesanyám neki is lát, aztán nem sokára a Töviskapu antológia is megjelenik, illetve a mai büszkeségem, az Enigma Antológia is hamarosan napvilágot lát. Már lassan egy hosszú polcot kitesznek a novelláskötetek, amiben szereplek, ám a regényeim még mindig csak digitális formában alszanak a gépemben. Vajon mikor ér véget az álmuk?