2020 - ez is véget ért

A 2019 hasonlóképp ért véget, mint 2020. Volt egy kecsegtető lehetőség, azt hittem, Az Entrópia Ura talán megjelenik illusztráltan egy kezdő kiadó szárnyai alatt. Csak az első körön jutottam át, de már azzal nyertem, hogy az első pár oldalt megszerkesztették nekem és egy nagyon találó fülszöveget kanyarítottak a közzétett részlethez.

Ám reménykedtem, hogy azért ennél tovább is eljutok. Reménykedtem, hogy végre klasszikus kiadásban is megjelenhet egy kéziratom.

Aztán eljött a 2020, és január elején értesültem arról, hogy ez a kiadó anyagi problémák miatt mégsem vág bele a könyvkiadásba. Nehezen fogadtam el, mert nem először járok így, de hát nem volt más választásom. (Akkor még nem gondoltam bele, de ebben benne lehetett a fokozódó COVID mizéria is, amely jelenleg eléggé megnehezíti a könyvkiadók dolgát. Ebben a járványügyi helyzetben én szerencsésnek érezhetem magam, mert se a rokonaim és közeli ismerőseim egészségi állapota, se a munkahelyem nem került veszélybe.)

És miért is vagyok jelenleg hasonló helyzetben?

Ezúttal a Twister Media [bekezdés] pályázat shortlist-jére kerültem fel, ami azért is volt meglepő számomra, mert már negyedik éve a negyedik kéziratommal jelentkeztem, és eddig nem igazán volt sikerem nemcsak itt, más regénypályázatokon sem. Ezek alapján nem igazán hittem, hogy vagyok olyan szinten a két íróiskola meg a majdnem tucatnyi befejezett kézirat után sem, hogy egy kiadó egyáltalán visszajelezzen. Mert nem szoktak. Vagy ha válaszolnak, csak azt, hogy még fejlődnöm kell, vagy hogy majd hamarosan visszajeleznek, de aztán évek múlva sem kapok választ, amire az aktuális járványügyi helyzet is rányomta a bélyegét.

A másik, amiért nem akartam ezt elhinni, mert a bekerült kézirat, a Kékvérűek, a karantén alatt született pusztán 5-6 hét leforgása alatt. Korábbi kézirataim közül egyiket sem sikerült ilyen hamar megírnom, sokszor évekig tartott befejeznem őket, bár az is igaz, hogy az egyetem óta nem volt egyhuzamban olyan időszak, amikor 3-4 hónapig otthon lehettem.

A Kékvérűek egy régi ötletem újra- és újragondolt verziója, az első fejezetet többször próbáltam már papírra vetni, és az elküldött változatban szereplő első fejezetet is csak márciusban véglegesítettem. A Kékvérűeknek az elmúlt 10-12 év évben számtalan verziója született, többségben fejben. Féltem tőle. Úgy éreztem, túl nagy falat a számomra. És igazából abban sem hittem, hogyha ennyi sikertelen és elfuserált kézirat áll mögöttem, képes leszek egy olyat írni, ami felkelti egy kiadó érdeklődését. Mégiscsak ott van az a rengeteg ellenpélda. 

Szóval 2020 kezdete úgy éreztem, elvette minden reményemet, aztán a vége újra felcsillantott előttem egy reménysugarat. Tanultam már a hibámból, nem teszek fel mindent egy lapra, egy bizonytalan lehetőségre, így más terveim is vannak 2021-re, de az majd egy másik bejegyzést témája lesz, most inkább összefoglalnám, mi minden mással foglalkoztam 2020-ban:

Megírtam pár novellát...

...amelyek közül remélhetően 2021-ben 3, vagy 4 meg is jelenik majd. Írtam olyan novellát is, amelyben nagy reményeim voltak, több időt áldoztam rá, mint a fent említett kéziratra, mégsem értem el vele semmit. Úgy tűnik, olykor az alkotott mű értéke vagy színvonala nem tükrözi a belefektetett időt. Talán csak az ötlet volt elcsépelt. Talán a kivitelezés nem volt elég kiforrott.

Olvastam...

... 71 könyvet, és ezek közül 10 új kedvencet avattam. 100 könyvet akartam 2020-ban elolvasni, de mivel az írás előtérbe került, kicsit átalakultak a terveim. Az olvasmányaim felét recenziós könyvek teszik ki, ezek az Agave Könyvek és a Maxim Könyvkiadó kiadványai közül kerülnek ki, illetve magyar szerzők tollából. A Lendület Magazin oldalán továbbra is olvashatóak az ajánlóim.

Belekezdtem pár kéziratba...

... az említett Kékvérűeken túl két új kéziratba is belekezdtem 2020-ban. Az egyik szintén egy régebbi ötletem megvalósítása: Az Entrópia Ura folytatása (munkacím: A Fényország Úrnője). A karakterek már régóta a fejemben mocorogtak, a történet egyes szálai már kibontakoztak, de még sok munkám lesz vele. Azt is el tudom képzelni, hogy végül a két rész egy kötetben jelenik meg valamikor a távoli jövőben, amikor sikerül kiadható állapotba hoznom őket. A másik elkezdett kézirat egy sci-fi, amelynek az ötlete szintén nem új keletű (munkacím: Virág a tó partján, amely Narkisszosz és Echó mítoszának kicsit elrugaszkodott átdolgozása). Nem is tudom, talán 3 vagy 4 éve kezdtem bele egy novellába, de pár oldal után borzalmasan unalmasnak találtam, pedig az alapkoncepcióban éreztem némi rációt. Aztán idén megpróbáltam továbbgondolni, újra belevágni a megírásába és rájöttem, hogy ez inkább egy regény, és azért nem akar összejönni ez a novella. A történet több szereplőt és hosszabb történetet követel magának.

Készítettem pár illusztrációt...

...bár grafikusi végzettségem is van, az inkább csak hobbi. Estin végeztem és gyakorlatom sincs a szakmában, ezért csak magamnak szoktam rajzolgatni, meg pár ismerősnek, ha felkérnek valamire. Az utóbbi években a magam örömére egyre ritkábban ültem le rajzolni, de ahogy az íráshoz is újra kedvem támadt, a rajzolához iránt is felbuzdultam. Saját karaktereimet alkottam meg, meg egy tervben lévő kötethez készítettem nonfiguratív illusztrációkat. Míg az írás aktivizál és lefoglalja minden agytekervényemet, a rajzolás kikapcsol, szinte meditatív állapotba kerít. Jó stresszlevezető. Igyekszem többet foglalkozni majd ezzel is a jövőben.

Megszereztem a harmadik diplomám...

...két online vizsgát követően, na meg persze nyolc egyetemi szemeszter után, végre klinikai szakpszichológus lettem. 

Végül egy insta-válogatás, a 9 legnépszerűbb képem...

Ennyit 2020-ról.

Alkotásban és ihletben gazdag új évet kívánok mindenkinek!