Teher alatt nő a pálma

Az embernek élete során újabb és újabb célok kellenek, hogy legyen miért élnie, mit követnie. Egyesek csak a túlélésért játszanak, beragadtak a entrópia mocsarába, másokat viszont hajt a kíváncsiság, hogy a saját határaikat feszegessék és általa minél többször elérjék a flowt. 

Én még nem érzem úgy, hogy elértem volna a határaimat, vagy, hogy összeroskadnék a súly alatt, ám ha ez történne, a megpróbáltatósok csak rzgalmasabbá, nyitottabbá tesznek (mindenkit, nem csak engem!). Ezért hát egy újabb ádáz csatába kezdtem: el döntöttem, elsajátítom a művészetterápiák savaborsát. Miért pont ez? Mert szeretem a művészetet csinálni, rajzolni, írni, énekelni, látom és a hallom a végeredményét, érzem az alkotás folyamtát, ahogy végigzubog az idegpályáimon, az ereimben, de szeretném tudni is, hogy ilyenkor mi történik, hogyan fordítható gyógyításra, miként vezeti le a feszültséget, meg persze, nem utolsó sorban, hogy hivatalosan is használhassam ezt a nagyon szép eszközt a leendő kliensem kezelése során. Nekem sokszor segített, remélem, másokon is segíteni tudok majd általa.

Amikor két iskolát kezdtem egyszerre, sokaknak nem tetszett, úgy vélték, sok az már nekem. Az első vizsgaidőszak valóban leterhelt, de rámutatott arra is, hogy egész jó eredményekkel is képes vagyok mindkét színteren helytállni. A második vizsgaidőszak is kemény volt, de csak az egyetemen, a grafikába már beleszoktam, mellesleg a második félév inkább a gyakorlatra helyezte a hangsúlyt, így csupán a fránya 41 kredit nehezítette meg az életem. Ami egyébként is rohadt sok, csak úgy önmagában is... de legyűrtem!

Amibe most belekezdek főként önismereti jellegű, egy esztendőn keresztül a művészettel: a zenével, írásokkal, a tánccal és a képzőművészettel fogok megismerkedni, csak kicsit másként, mint eddig; gyógyító célzattal. Ahhoz, hogy jó szakember lehessek, elöszőr magamon is ki kell próbálnom ezeket, rá kell éreznem az eszközökre és arra is, hogy én hogyan viszonyulok magamhoz, a világhoz, ezekhez a terápiákhoz. Ezen a héten lesz az első ülés, várom már, úgy hiszem, hogy ez nem leterhelni fog, hanem szárnyakad adni, hiszen az önismereti rész éppen abban segít, hogy a problémákat meg tudjuk oldani, illetve módszereket nyújt, hogy orvosolhassuk azokat. 

Szerintem nem létezik lehetetlen, főleg oylankor, amikor az ember olyasmit csinál, amit szeret. Akadhatnak nehézségek meg akadályok, viszont ha érdemes érte küzdeni, nem buksz el idő előtt, nem fáradsz el, sokkal színesebbé és erősebbé teszi az egyéniséged. A varázsszavak: kitartás, lelkesedés és céltudat!