Diabolika lakói

Kedves idetévedő látogatók! Aki lemaradt volna a Diabolika szereplőinek bemutatásáról, amit a FB oldalamon tettem közzé, ne csüggedjen! Most összegyűjtöttem őket egy bejegyzésbe! 

Ha nem tudod, miről van szó, íme a korábbi bejegyzéseim a Diabolika című fantasy regényemről:


Miről is szól?

Előzménynovella

Beleolvasó - több részlet a könyvből

A Diabolika megjelenésének története


És akkor lássuk Diabolika lakóit:

ÉDUA, a félvér, akinek vámpír és démon vér is csörgedezik az ereiben. A félős kislányból a történet végére igazi harcossá válik.

Mióta ötévesen elvesztette a családját, Édua élete a túlélésről szólt, így ismerősként köszöntötte a testén eluralkodó pánikot. Élénken emlékezett a napra, amikor végigvonszolták Gyehenna városán, és bentlakásos átnevelő táborba küldték. Azóta a végtelen sivatag szívében kialakított erőd volt az otthona. A démonok nem tűrik a konkurenciát. Minden másfajú idekerült, hogy már gyermekként kineveljék belőlük a lázadást.
Édua nem ismerte a kint elterülő világot, és minden, amit nem ismert, halálra rémisztette.
– Első törvény: a fajok nem keveredhetnek – suttogta magában Édua a mondókáját, miközben takaróját az orráig felhúzta


KEJÁN, Diabolika utolsó alakváltója, akire vadásznak a démonok. Fifikás szélhámos és becstelen szerencsejátékos, ám van egy gyenge pontja...


ASMODEUS, akit már rengeteg formában ábrázoltak a popkultúrában. Az én alternetívámban Asmodeus Lucifer középső fia, aki folyton a saját dühével küzd és legfőbb vágya, hogy alaposan kitombolhassa magát. Ez így rendben is lenne, a démonok között ez a vérszomj még kívánatos is, ám van egy titka: a hét főbűn közül egy kimaradt az életéből...


Asmodeus emberi külsőt öltött, ám egy acsarkodó ördögfióka rejtőzött benne. Az igazi arcát csupán azok láthatták eddig, akik már nincsenek ezen a világon. Csak végesetben adta át magát teljesen legelvetemültebb ösztöneinek, mert a humanoid alak takarékosabb és tetszetősebb megjelenést nyújtott számára. Bár az árnyéka minduntalan felfedte valódi kilétét.
A démon egy omladozó házfalnak dőlt, keresztbe tette a lábát, és halk morgással érzékeltette nemtetszését, miközben a pillangókésével játszadozott. Abban reménykedett, hogy ma kiélheti vérszomjas vágyait, de csak piti bűntettekre akadt. Ahogy elhaladt az éjjel-nappali mellett, szemet hunyt egy rablógyilkosság felett, majd undorodva fordult el, amikor egy éjszakai pillangóként dolgozó szukkubusz egy kapualjban elégítette ki kuncsaftját.
Még a megszokott halálhörgések és kéjes sikolyok is halkabban csendültek fel, mint máskor ilyentájt. Semmi mészárlás, semmi tömegbunyó. Üresnek érezte magát, céltalannak. Új kihívásra, új kalandokra áhítozott. Eltervezte, hogyha egy órán belül nem talál mást, benyit egy kocsmába és kér egy korsó sört. Az ilyen helyeken egyszerű balhéba keveredni.
Szerette, ha zajlik az élet.
Ekkor, akár egy szívmelengető muzsika, úgy zendült fel a női sikoly pár utcasaroknyira...


FRIMOST, Lucifer törvénytelen frigyben fogant legkisebb fia, aki félig angyal, félig démon. Angyali oldala megnehezíti számára, hogy elvégezze démoni teendőit, hiszen ő szívesebben osztogatja a szeretetét, mint a pofonokat.

...lehunyta gleccserkék szemét, és csak az éjfeketét hagyta nyitva. Előbbit az édesanyjától, utóbbit az édesapjától örökölte. Az anyja nem szerette ezt a hanyag pusztítást, az apja viszont ennek élt. Úgy hitte, hogyha a kék szeme nem lát semmit, akkor édesanyja is boldogabb ott, ahol most van. Nem akarta ilyesmivel megbotránkoztatni és a saját lelkiismerete is tisztább lett.


TCHORT, Lucifer elsőszülöttje, aki Diabolika helytartója és Gyehenna kvesztora is egyben. Egy rendmániás, kényszeresen precíz alak, aki nem mellesleg agyafúrt cselszövő és vérbeli üzletember.


MÍRA, a halandónak született halhatatlan, aki sosincs egyedül.

Jelentéktelen, emberi külseje és ereje nem hagyott sok választást. Mindent el kellett fogadnia, ami adatott neki. A vámpírok a földre szorították rendszeresen, hogy igyanak a véréből, utána pedig megkínozták merő szórakozásból. Míra pedig mosolygott, ha bántották. Nevetett, ha gúnyolták. Szeretett, ha utálták.
Optimistának kellett maradnia, különben hamar elveszett volna ebben az őrült forgatagban. Hálás volt és ragaszkodó. Megalkuvó, mert az élet ilyenné tette. Ez volt a gyermeki Míra terepe. A fájdalmakat a megkeseredett énje viselte. Ő volt Míra sötétebb oldala, a hang és az akarat, aki olykor előmerészkedett, ha Míra nem találta a szavakat. Viszont voltak helyzetek, amiből a halni kész, karakán énje sem talált megoldást. Talán ezúttal vége is lett volna a dalnak, ha az utolsó pillanatban nem ragadja ki a végzet karmai közül az a horrorisztikus, lenyűgöző lény.


A démonok elleni lázadás főkolomposa, a vámpírok vezetője, a halvérű GALATEA Úrnő. Ám nemcsak a démoni hegemónia ellen küzd, hanem a gyásszal is, mert elvesztette az egyetlent, akit talán egyszer megszerethetett volna...

Évezredek sepertek el a feje felett. Galatea akkor született, amikor még trópusi hőség lepte a földet, óriás ízeltlábúak és mázsás vadállatok vadásztak kisebb társaikra. Látta, ahogy a mókusszerű majomból csimpánz és ősember fejlődik, majd lassan szárba szökkent a fejlődés. Kezdetben hordák, majd falvak születtek, birodalmak épültek és városok váltak porral egyenlővé.
Galatea rengeteg mindent látott hosszú élete során, és büszkén állíthatta, hogy ő volt a Föld nevű bolygó negyedik legidősebb teremtménye Isten, a Sátán és annak asszonya után. Ő volt az éj királynője, az alvilág őrzője. Több mitológiában is istennőként tisztelték, évezredekig véráldozatokat kínáltak fel neki. Sokáig egyedüli lény volt a fajtájából, majd próbált emberekkel keveredni, félisteneket szülni és halandókat a pártjára állítani vámpír vagy szolga képében. Aztán évezredenként talán, ha egyszer született néhány hozzáhasonló mutáns, aki szintén albínó lett és vérrel táplálkozott. Az ókorban élték virágkorukat, akkor volt legteljesebb a populáció. Onnantól kezdve hanyatlani kezdett a kultúrájuk, a tiszteletből riadalom lett, majd a félelemből legenda. Ezért is egyezett bele, amikor Lucifer együttműködésre kérte, hogy hódítsák meg közösen a világot. Galatea nem bírta, hogy méltánytalanul kell élnie, mint valami elhajított, vagy röhejes gyermekkori játéknak egy kamasz szobájában.


FÉDRA, a fúria, aki még az ókori Görögország fénykorában kárhozott el, és egyébként gorgók és szírének is vannak a felmenői között.


DOMINIK, aki Édua mestere, de legfőképp Galatea Úrnő hű szolgálója.


NADIN, Édua fogadott húga, aki az egyetlen halandó szereplő.



Ha tetszettek a karakterek, vagy a részletek, a könyvet több helyen is beszerezheted:


Little Fox Kiadó

Bookline

Libri

Rocky.hu

7books

Könyvmarket




Megjegyzések

Facebookon is!

Népszerű bejegyzések