Túlterhelt a rendszer
Bocsánat, bocsánat, bocsánat! Kicsit belevetettem magam a pszichológia és a grafika világba, de az írást, no meg a blogolást sem felejtettem el. Nem ám! Talán kicsit szétszórtabb és izgágább vagyok a megszokottnál - bár a többség szerint mindig az vagyok -, de igyekszem visszakapaszkodni egy értékelhetőbb, színvonalasabb szintre. Ezt az novellázgatás szintjén értem... valahogy mostanában jönnek az ötletek, születnem az írások, de mégis hiányzik belőlük valami. Talán a lélek, vagy csak az önállóság. Néha már gépszerűen jönnek a sorok, s ez olykor a minőség rovására megy. Egyesek szerint ez a fejlődés (profizmus???) első jele, mások szerint meg tudnék én jobbat is...
Döntsetek ti! Íme pár cikkem és novellám, ami az elmúlt hónapban születtek.
Kellemese csemegézést!
És egy rövid kis szösszenet, amelyet se Liget folyóirat nem tartott méltónak a lapjaira és az Aranymosó írástechnikai játékán sem került be az öt legjobb közé. Szegényke szomorú. Párszor át lett szerkesztve, kicsit módosíthatva, de végül ez lett ő:
A láthatatlan
Engem
nem igazán kedvel senki sem, mert testet ölt bennem minden félelem. Én vagyok
az elmúlás, én vagyok a kezdet, én vagyok a színpompa és egyben a szürkébe
burkolt enyészet. Megváltoztatok mindent, ami élő, hiszen táplálékom az
élénkség és az életerő!
Az
emberek többsége nem szereti a változást, azt, ha valami annyira más, mint
ahogy megszokták. És mit látnak most? Elkomorodott az ég, hullajtja a könnyét,
recsegnek az ágak és barnulnak a lombjai a fáknak. Ijedeznek, mert ez más, már
nem a nevető, forró Nyár, hiszen egyszer annak is vége kell, hogy érjen - ahogy
mindennek ebben az életben -, s én vagyok a gyilkosa, a szívtelen, mégis
nyüzsgő Ősz. Nem láthatsz, én mégis itt vagyok és jelet adok létezésemről: testem
a hulló fakéreg, a zizegő avar valamint a gyengülő nap utolsó sugarai.
Érzed
már? Megérkeztem, de ne félj, nyomot nem hagyok, hiszem halál nélkül nincs
újjászületés.
Minden seggberúgást, kritikát és egyebet szívesen fogadok. A művészi teremtő világom büszkesége és gyermeki makacssága évekkel ezelőtt levedlettem magamról, szóval ja. Ne kíméljetek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése