Nőnek lenni az elvárások színpadán

Engem arra neveltek, hogy tudjak, tanuljak és akarjak. Mihelyt kiderült kisiskoláskoromban, hogy fog az agyam, édesanyám egyetemi tanulmányokat és karriert szánt nekem. És nekem ez természetes volt, mert én is így gondoltam mindig is. Konkrét elképzelése nem volt, csak hogy továbbtanuljak.

És hogy is jön mindez a témához? Mert az asszonynak az a dolga, hogy otthon legyen, nevelje a kölköt és rendben tartsa a háztartást. Ne tanuljon, míg megőszül. Meg ne járjon kocsmába, mert akkor feslett. Au. De valahogy én nem vonzódom az ilyen megkövetelt, előírt normákhoz. Persze, a szívem mélyén egyszer majd szeretnék egy kis családot és harmonikus életet, de valahogy úgy érzem, ez számomra még messze van. Tapasztalni, élni és pörögni akarok és teszem is, pedig már ketyeg az óra. Lassan már furának vagy karrieristának fognak tartani, ha így folytatom, de ácsi! Mindig is fura meg céltudatos voltam. Ilyen az alaptermészetem. És ugye, egy embert nem elsősorban a neme határozza meg, hanem az életfelfogása. Talán kicsit fiús vagyok, talán kicsit gyerekes, de nem bánom. Így nem vagyok beszűkülve egyetlen gondolatsíkba, a felnőtt nőébe. Szeretek sokféle lenni, és azt hiszem, ez nem fog megváltozni. Főleg miután a héten rengeteg pozitív visszajelzést is kaptam a tevékenységemmel kapcsolatban: a Garbo Kiadó méltónak találta "A gardedám" c. novellám megjelentetését nyomtatott formában, illetve az Open.Hu pályázatán is belekerült a "Értéktelenül?" novellám az első tíz közé. Nagyon jól esett most ez a kicsi szívemnek, már kezdtem elhanyagolva érezni magam!

Nem mellesleg kaptam ma egy levelet a Tanítványi Láncolat főszerkesztőjétől, idézem:

"Ezúton szeretettel meghívlak téged is 2. szerzői délutánomra, melynek lebonyolítására november 10-én, vasárnap, 15 órától kerül sor a Budapesten, a Magyar Írószövetség épületében. Erre az alkalomra csak olyan vendégeket hívok meg, akiknek szerzői munkáját nagyra értékelem és véleményük fontos a számomra, illetve az elmúlt évek során fontos szerepet töltöttek be irodalmi pályám, tevékenységem kifejtése során."

Jól esik az ilyen, főleg, amikor már kezd elfáradni az ember lánya. :) Mostanában inkább kezdtem visszatérni a rajzhoz, a suli miatt is és mert ígéreteim köteleznek, no meg egy könyvborítóját is rám bízták, DE az írás örökösen kísérni fogja az utamat. Főleg, ha látom, hogy van kinek és minek folytatni.