Ha a képzeletedben már létezik, képes vagy rá!

Pszichológusként és a relaxációs terapeutaként rendelkezésemre állt már a tudás, milliószor hallottam, nem egyszer el is mondtam klienseknek, hogyha valamit már el tudnak képzelni, vagy ki tudnak tervelni, az már félsiker. Ha tudjuk, hogyan nézne ki valami, akkor képesek leszünk létre is hozni azt. Viszont amíg a sötétben matatunk, képtelenek leszünk a haladásra.

Az én nagy aha-élményem, tehát az a megdöbbenés, ami előrevitt, nem volt más, mint az egyik regényem tervének befejezése. 

Sok regényemnek van már megírva a kézirata, amin még dolgozni kell. Ez egy dolog. Nehéz feladat, de ott már a váz megvan, sőt a szöveg java is. 

És rengeteg regényötletem van, ahol karakterek, epizódok, kezdet és vég ki van találva, viszont nincs meg az íve a sztorinak, még csak elkezdtem a kirakóst. 

És létezik a Diabolika.

Őt valamikor két-három éve kezdtem el írni. Több karaktert kitaláltam, a felütés megvolt, első pár fejezet terve kész. Aztán írni kezdtem, mert szerettem a szereplőimet, jöttek az ötletek, megvolt a kedv. Majd félbemaradt. Csomó jelenet már megszületett a fejemben, előttem voltak a karakterek, mintha élnének, és tudtam is a következő pár fejezet történetét, csak sajnos még nem döntöttem el, mi legyen a lezárás. Mire megy ki a sztori? Mi legyen a végkifejlet? Happy end, vagy dráma? 

Aztán egyszer csak fogtam magam és egy bögre kávét, benyomtam egy kis zúzdát és melankóliát a zenelejátszóba és addig fel nem keltem, amíg meg nem vajúdtam. Ráncba szedtem a jegyzeteimet, az összefirkált jeleneteket, amiket csak úgy az ihlet hevében valamelyik füzetem végébe leírtam és, ami a legfontosabb, eldöntöttem a szereplőim, sőt az egész kitalált világ sorsát. 

Előtte nem is sejtettem, mennyire hátráltatott a tény, a bizonytalanság, hogy nem vágom, mi lesz a vége. Ez a kilátástalanság vette el az energiámat és a kedvemet is. Ez csapolja le a depressziósok, szorongók kedvét is: hogy nem látják az út végét, nincs remény, nincs kiút. Célt kell találni és ha megvan, már csak futni kell, hogy beérj.

Napokig annyira megkönnyebbülten közlekedtem a földi szférában, mintha valami betegségből gyógyultam volna. Borzasztóan felszabadított!

Ez körülbelül két hete történt, azóta már 38 ezer leütéssel gyarapodott a regényem, 4-5 új fejezettel és most is itt ülök az egyre halmozódó ötlethegyeim mellett, hogy begépeljem, mivel ami digitálisan nem létezik a mai világban, az nincs is.

Tehát ez egy hasznos tapasztalat íróként, mert gördülékennyé teszi az alkotófolyamatot. És hasznos tapasztalat emberként is, mert önbizalmat és kompetenciaérzést ad. 

Tippek, ha TE még szenvedsz a tanácstalanságtól:

- Szerezz tapasztalatokat, olvass, járd a nagyvilágot, nyitott szemmel járj! A művésznek az egész világ ihletforrás! Nézd meg, más hogyan csinálja, nézd meg, a természetben miként működik. És nem mellesleg pihentető, ha csak céltalanul teng-leng az ember. Ne kattogj, adj magadnak időt. Szívd be, tedd a magadévá, amit a világ üzen neked.

- Üres perceidben gondolkozz a regényeden, ötleteden, problémádon. Lehetsz daydreamer, álmodozz, ám ha tudod, hogyan kell, meditálj és hívd be az aktuális témát, jelenítsd meg a lelki szemeid előtt! Ha beindul a képi nyelvezet és gondolkodás, rááll az agyad és az álmaid is jobban megmaradnak. Gyakran alvás közben születnek a legjobb sztorik! És ha mindez megtörtént, vesd papírra! Bármekkora sületlenség, írd le, később még hasznos lehet.

- Legyen nálad jegyzettömb mindig. Ez nemcsak alkotóknak szól, egy aktuálisan krízisben lévő embernek is hasznos, hogyha valami ötlete támad a megoldással kapcsolatban, lejegyzetelje: így nem felejti el, megmarad a nyoma, és ami fontosabb, így nemcsak a gondolatszintjén valósul meg, hanem egy mások modulon is átmegy! Az írás megalkotása egy bonyolult folyamat, jobban megfontolja az ember, mit ír le, jobban rendszerezi, konkrétan MEGFOGALMAZZA! Ez a kulcs. Fogalmazd meg! A szavaknak ereje van!

- Ha a fogalmazás nem megy, mert valami blokk van benned, akkor használj egy másik nyelvet, a rajzolást, vagy a zenét. Ezek nonverbális csatornák, viszont nagyon érzelemdúsak és ősiek. Ha rátaláltál a dallamra, legyen az saját vagy másé, vagy megalkottad a rajzot (a színvonal nem számít), akkor írd körül, milyen érzés, mit vált ki belőled, aztán úgyis jön a többi magától! :)

- És ha sehogy sem indul be a dolog, akkor jöhet a kényszer. Szeparáld el magad, hagyj időt az inkubációnak, hogy termékennyé válhass. Jöhetnek a kedvenc nasik és italok, kaja, meg minden (kell a jutalom és szénhidrát is, mert ez nehéz feladat!), csak legyen melletted egy jegyzetfüzet, több fogó toll, vagy egy számítógép valamilyen formája (laptop, PC, tablet) és vágj bele. Szedj össze mindent, amit akarsz, mindent, ami már megvan és összegezz. 

És ha csődöt mond a képzelet:

- Legyél racionális. Próbálj logikusan fonalat építeni a történetben, hogy elkerült a logikai bukfenceket, járj utána részleteknek, hátha abból jön a következő lépcsőfok. Keress megoldásokat, összefüggéseket, kösd össze a szálakat!

Remélem, nem csak magamon, rajtad is segíthettem ezzel!