Az érem két oldala - megjelenés és lektorálás

Trágár mondat következik, a gyengébb lelkületűek egy fél sor erejéig kérem takarják el a szemüket, vagy ignoráljanak bárminemű információt, amit leírtam. Tehát, ebben a bejegyzésemben arról írnék, amikor megcsókolnak, aztán jól fenéken ... öhm... kultiválnak. Mégsem írtam ki az idézetet, amit a jó öreg Batiatus szájából hallottam, mikor a sorozatot fémjelző Spartacus-szal társalog. 

Komolyra véve a szót, a héten kaptam az örömteli hírt, hogy egy öt (talán hat) éve írt novellám megjelenik. Egykoron, még a szegedi tanulmányaim során, küldtem az Erénynek erejével pályázatra egy írásom, az "Egymásért" címűt, amiről most tájékoztattak, hogy nyomtatásban is megjelenik egy elmúlt évek legjobbjaival egyetemben. Ez remek! Elsősorban, mert ez édesanyám kedvence. Most már a polcról is leveheti majd. Másodsorban, mert már egy éve nem pályáztam sehová és mégis, idén már ez a harmadik művem, ami megjelenik. Igen, a múlt nem enged el és talán jól is teszi, mert ha nem emlékeztetnének rá, hogy milyen jó érzés az ilyesmi, visszahúzódnék újra zsebírogatónak, aki csak az önmaga kedvéért firkál le néha ezt meg azt. 

A rossz hír, ami nem is rossz, csak inkább kellemetlen - mert szembesülni kell a gyengeségeinkkel -, az, ha a lektor belenyúl a szövegedbe. Belenyúlt az én novellámba is. Nívósabb és vállalhatóbb lesz a szöveg, tanulok belőle, csak hát rájön az íródeák, hogy van itt még mit fejlődni. Rendben, ami igaz, hogy régi a szöveg és azóta nem nyúltam hozzá, de attól még én csináltam és tényleg vannak benne nyelvhelyességi, egy-két helyesírási és stilisztikai hibák. Meglehet, hogy másnál is előfordul ilyesmi, ezért úgy döntöttem, párat megmutatok és nemcsak ebből az írásomból, hanem kettő másikból is ("Az önzetlen" és "A gardedám" c. novelláimból), három különböző szerkesztő javításaival, hogy nagyobb repertoárt járhassunk be. Ezek évekkel korábbi termések, remélem, azóta azért javult a helyzet.

Tehát, következzen a bakiparádé író módra:

helytelen szórend:

"Akkoriban az élet fáján rejtőzködő, borúfelhők által takart és éjszakai sötétségben élő elfek, illetve a fa tövénél, ragyogó fényben és örökös tavaszban lakó tündék már felhagytak az egymás ellen dúló, meddő csatározásokkal már felhagytak."

"Csalódottan pillantottam fel rá, amikor felém nyúlt egy kéz nyúlt felém, és félrelökött az útból."

"– Nem bírom tovább! Ennyi tellett a türelmemből. – A fejét két keze közé szorította a fejét. –Nem értelek. Van megjelenésed, szép lírai hangszíned, és gyorsan tanulsz. A technikádon és a hangerődön még van még mit csiszolni, de kis gyakorlással és egy rakat önbizalommal orvosolható – morgolódott, majd nekem szegezte a kérdést. . – Nem dől össze a világ, ha tévesztesz pár hangot. Mégis mitől félsz ennyire? – szegezte végül nekem a kérdést. – Mit veszíthetsz?"

 túlmagyarázás:

Lehet, hogy a nyálam is folyik majd… – rimánkodtam, miközben a könnyeim csak úgy záporoztak.

– Nem-nem! – ellenkeztem. – Más döntést is hozhatsz! – Hangomat a rimánkodás és a ragaszkodás kettőse színezte.EZT SE! HELYETTE: rimánkodtam neki. – Fiatal és erős, különleges vagy! Még megváltoztathatod!

Leila halála után még hetekig bolyongtam, meglátogattam a szeretteit, majd elmentem a temetésére is. Földim szüleit váratlanul érte a hír, talán még hónapokig fel sem fogták, hogy elveszítették egyetlen lányukat.EZ ANNYIRA EGYÉRTELMŰ, HOGY NEM KELL LEÍRNI! ÚGY IS TUDJUK!  

A múlt fontos, a gyökereink és családunk mutatja meg, hogy kik is vagyunk valójában. Ám a hagyományokba és történelembe sem temetkezhetünk örökké, mert a világ és az emberek rohannak, és ha nem figyelsz, lemaradsz. Sokan azt hangoztatják, hogy a mának kell élni, de ez nem azt jelenti, hogy fel kell gyújtanod a múltat és figyelmen kívül hagynod a jövőt. Olyan könnyű kifordítani vagy rosszul értelmezni egy-egy bölcs szólást! Mások mindent a jövőjükbe fektetnek, tanulnak és dolgoznak a jövendőbeli álmaikért, ám mire észbe kapnak, rájönnek, hogy már remeg a kezük és bot nélkül egy métert sem tudnak megtenni. Ilyenkor késő feleszmélni, mert a munka hőn áhított gyümölcsét már letépte más. NEM KELL A SZÁJBARÁGÓS SZENTBESZÉD! ENÉLKÜL ÜTŐSEBB, ÉN KIHAGYNÁM!!

oda nem illő kifejezések:

Két héttel azelőtt ismerte meg a gyereket, és alapjából véve jóindulatú fazonnak tartottam, ám éreztem a kisugárzásában, az ambivalens EGY ILYEN KIFEJEZÉS NEM ILLIK IRODALMI MŰBE SZERINTEM, MÁST KERESNÉK! viselkedésén, hogy valamit rejteget.

Szerfelett NEM IDE ILLŐ, TÚL MODOROS LESZ TŐLE A SZÖVEG, MINT PL. ATTÓL IS, HOGY LEÁNY. EZEKET MELLŐZZÜK INKÁBB! Még ebben a helyzetben is elegáns és kecses látványt nyújtott, annak ellenére, hogy éreztem a feszültséget, az elfojtott izgatottságát és kételyeit.

Több hasonló bókot és hízelgést is elszenvedett A BÓKOKAT NEM ELSZENVEDJÜK, VAGY HA AZ, AMIRE GONDOLOK, AKKOR NE NEVEZZÜK BÓKNAK, VAGY TEGYÜK IDÉZŐJELBE! már, ő mégis a kuka Szilárdhoz ragaszkodik, aki még randira sem hívta eddig, csak bulizni többedmagával.

szavak nem megfelelő alkalmazása:

Rájött, hogy ha azt akarja, hogy bravúrozzunkbrillírozzunk az estélyen, ahhoz megértőbb és finomabb eszközökhöz kell folyamodnia. 

Lukács megvető pillantásátpillantást vetett a fiúra fordította, és vett egy mély lélegzetet:

MegnyitottamElcsavartam a csapot, és automatikusan elkaptam a kézfejét, hogy lemossam róla a vért.

Bár könnyen megeshet, hogy csak túlaggódom a dolgot MAGAMAT NEM TUDOM TÚLAGGÓDNI, CSAK A HELYZETET J, és a bolhából is elefántot csinálok.

Már csak ilyen bohókás, önzetlen-féle vagyok. Nem várok semmit viszonzásul, csak egy mosolyt! – vonta fel a szemöldökét, mire Leila ajka felfelé görbült TÖBBSZÖR HASZNÁLJA ROSSZUL A KIFEJEZÉSEKET! AZ AJAK NEM PÖRDÜL! ÉRDEMES ÁTGONDOLNI, MIELŐTT LEÍRJUK.

képzavar:

Basszus, csak egy pillanatra fordítja el az angyal a tekintetét! Szilárd féltékenyen nézte a beszélgetőket.A FÉLTÉKENYSÉG NEM ÁLL FELETTÜNK, MEG MÁS FELETT SEM? 

– Lelépett. Nem mindegy? Tudd vigyázni magára! – A fiú jelenléte betakarta földim érzékeit.EZ TELJES KÉPZAVAR ÉS ÉRTELMETLEN! A fiú mellett védencem számára megszűnt a külvilág.

– Na és rád? – lendült fel a hangsúly kacér kuncogással keretezve. ERRŐL BESZÉLEK, EZEK KÉPZAVAROK, A KEVESEBB TÖBB, TÉNYLEG EZT JAVASOLNÁM! kacérkodott Leila.

A park velőtrázóan sivárrá és üressé vált.

ellentmondások:

Leila elbágyadva, szórakozottan csüngött EZ TELJES ELENTMONDÁS ÉS NEM IS CSÜNG, HANEM CSÜGG! DE HA CSÜGG VALAKINEK A SZAVAIN, AZ AZT JELENTI CSAK RÁ FIGYEL, ÉS NEM BÁGYADTAN! a fiú szavain.

egybeírt vagy éppen különírt szavak:

Megjegyezni annyi számot, annyi kabátot, annyi arcot… Ideje koránIdejekorán beleőrülnék. 

körülményes fogalmazás:

Nagyot nyeltem, és figyeltem, ahogy szakadt ruhájában távolodik. Megtehetné”Pedig megtehetné, hogy flancos cuccokban parádézikparádézzon az iskola kifutóján, ő mégis szakadt ruhákat hordott” – gondoltam. 

– Hé, haver, bántottad a kisöcsém – mordult rá egy tizenkettedikes fiú és keresztbefonta a karját a mellkasánkarba tett kezekkelkézzel.

Csak azok léphetnek be ide, akik nagyon jól játszanak valamilyen hangszeren játszanak, és nagyon jók benne. 

A fiú ebben a pillanatban felhagyott a mozdulatsorral HELYETT: mozdulatlanná vált, és döntésképtelenül toporzékolni kezdett.

igeidő zavar:

(Előtte végig múlt időben beszélt a mesélő)
A tanárok kipécéztek, mert azt hiszikhitték, nem tanulok. Pedig mindig felkészülökfelkészültem, csak egyszerűen lebénuloklebénultam, ha cselekvésre kerülkerült a sor, és inkább hazudokhazudtam. Az osztálytársaim kiközösítettek, mert kerülömkerültem a konfliktusokat, és lenyelemlenyeltem, ha bántanakbántottak, ezért vesztesnek bélyegeztek meg. 

a nem megfelelő szinonima alkalmazása:

– Láttuk, hogy Lukáccsal lépsz fel. Sok sikert hozzá! Mufurc egy partner, de úgy látom, jót tesztek egymásnak… – mosolyodott el sandánsokat sejtetőn, majd az épp megérkező Kristófra pillantott. 

központozás:

– Ne oktass ki, ugyanazokra az órákra jártunk! – Csapkodtamcsapkodtam meg a kottával a vállát, mire nevetni kezdett.

járulék szavak esetlen használata:

Szóval Akkor értettem csak meg, hogy az arrogancia nem fennhéjázás, csupán védekezés.  nála.

A lány arca észrevehetően megnyugodott, aminek HELYESEN: ami elégedettséggel kellett volna, hogy eltöltsön, de csak mérhetetlen bűntudatot és űrt éreztem.

halmozottan "fogyatékos" mondatok (ha a korábbiakat elolvastátok, ebben minimum két-három hibára rögtön felfigyeltek!):

– Ne bántsátok! – kértem őket, és igyekeztem határozottnak tűnni, de kezem-lábam remegett a hangommal egyetemben. Nema hangom és a végtagjaim is remegtek: nem voltam valami hiteles mentőosztagtestőr.

Az elfnek csak az rengeteg jelző jutott az eszébe, amivel felaggatták amelyekkel az évek során gúnyolták. Semmi szép vagy, sem kedves, de főleg biztató volt bennük nem akadt közöttük. Ezért inkább úgy döntött, nem is mond semmit, hiszen nem az a lényeg, hogy kicsoda ő, hanem a szándék, a segítségnyújtás többet ér.

Végül, ne lőjük le a poént:

A nyikhajnak mázlija, hogy nem ölthettem fizikai testet! Legalábbis akkor még nem. EZZEL NEKEM AZ A BAJOM, HOGY HA LEÍRJUK, AKKOR LELŐJJÜK MÁR ITT A VÉGE POÉNT! INKÁBB VEGYÜK KI!