Ami sok, az sok

Sokan írnak. Sokan írónak is nevezik magukat, mert a fejükbe vették, hogy ők most írni fognak. Meg mindenhol csak magánkiadás. Én nem ezt akarom.

Néha nehéz azt is elhinnem, hogy képes vagyok egy-egy épkézláb mondatot leírni, néha úgy érzem, nincs nálam tökkelütöttebb, aki csak erőlteti azt, amit nem kéne. Máskor meg olyan érzésem támad, mintha a részem egy darabját vennék el tőlem azzal, ha nem írhatnék. Meg kapom a dicséreteket. Előbbi esetben pedig a korrigálásra váró hibalistát.

Mikor nevezheted magad írónak? Nehéz kérdés. Én sosem éreztem igazán annak magam, mindig csak az volt bennem, hogy szeretek írni és író szeretnék majd lenni. Egyszer. Talán. Ha összejön. Most is ennyi van bennem, és ez az állapot kezd stagnálódni. Már lassan el sem hiszem, hogy létezik olyan, vagy én lehetek olyan, amit úgy neveznek, hogy író. Az ember mindig tanul valami újat, és annál jobban azt érzi, hogy semmit sem tud. A mestert pedig nem tanítják, az író már ösztönösen érzi, mi a jó. Én még nem. Talán itt a határ. Amikor már ösztönné idegződött a sok-sok gyakorlással és tanulással töltött év. 

És a "sok" nem csak az írással foglalkozók számszerűsítésére igaz, hanem az oldalakra is, a publikálási lehetőségekre. Rengeteg amatőr oldal indul, ahol önjelölt írópalánták bontogatják szárnyaikat. Ami jó, mert van lehetőségük visszajelzést kapni és adni is. Ám az a baj, ha ez a visszajelzés, csak a pozitívumra irányul, hogy csak egymás valagát fényesítik. Itt nem lesz tanulás, csak önhittség meg önámítás. Persze az ellentéte sem jó, mert akkor meg vagy elmegy az ember kedve még az élettől is, vagy droiddá válik, aki mindent szabályok szerint hajt végre. 

Hol éri meg publikálni? Melyik oldal nívósabb? Melyik nyújt több segítséget? Ezt gyakran nem olyan könnyű eldönteni. Maradjak csak egy helyen, ragaszkodjak hozzá, vagy jelenjek meg minél több fórumon, hátha a nagy számok-törvénye alapján valaki csak észrevesz, felkarol? Sok helyen csak belterjes populáció olvas, valamint a családtagok, akik kíváncsiak rokonuk kreatív oldalára. Nagyon sok helyen. Máshol már feltörekvő vagy valamit elért mentorok nyújtanak segédkezet neked. Ez már előremutató.

Kicsit belefáradtam, nehéz a szelektálás ebben az információ terhes korban. Mindenki más nézőponton van, másképp javít, másképp ad tanácsot, ami jó és rossz is egyben. Jó, mert több oldalról kapsz rávilágítást, és rossz, mert ha nem tudod magadban integrálni az információkat,  összezavarodsz. 

Szóval, van e értelme még újabb és újabb helyeket keresni, amikor már így is van 3-4 hely, ahol megjelensz? Mennyiség vagy minőségi növekedést ad-e? Érdemes-e, van-e súlya még az interneten való publikálásnak? Nem veszel-e el a rengeteg, több ezer "író" között a neten? Ilyen dilemmáim vannak néha, például most is. És itt nem csak a kreatív írás oldalára gondolok, hanem a tudományos cikkekre is. Sokan kutatnak, sok egyeteme és folyóirat foglalkozik hasonlóval. Manapság van-e értéke annak, ha valaki publikált pszichológus, vagy egyéb lesz? 

Hmmm. 

A magánkiadás pedig a kevés szerencsés eseten kívül meg csak szobai dísznek jó. Ott áll majd a polcodon és kérkedhetsz vele, de arról mélységesen hallgatsz, hogy csak egy-két ember vásárolta meg, vagy olvasta el végig. Néha még lektorálatlan is, igénytelen, és mégis azt hiszi a szerzője, hogy ezzel letett valamit az asztalra. Mondjuk letett: egy újabb felesleges áldozatot, amit egy fa hozott az emberi hülyeségért. Illetve még arra is rendkívül kiváló alkalom, hogy az ismerőseid idegeire menj, mert mindenképp elszeretnél valakinek adni a remekműből egy-egy példányt. És kinek másnak, mint egy jó barátnak, vagy a családnak? Természetesen tisztelet a kivételnek.

Hmmm.

Talán csak írogass. Pályázz. Próbálkozz. Majd csak történik valami!