Money, money, money

Boldogít az, ha veszel magadnak egy hazug életet?

Dolgoztam a hétvégén. Most pénzért, mert lassan már a levegőért is fizetni kell. Egy plázában ücsörögtem és hosszú, nagyon hosszú ideig számláltam az embereket. Egy nap 40-45ezer homo sapiens került megszámlálásra és senki sem távozott üres kézzel a bevásárlóközpontból. Sok-sok barom egy hatalmas karámban, a fogyasztói társadalom rabjai. Nevetséges, hogy egy Glamour-nap mennyire fel tudja buzdítani a népet, amelynek csupán ennyi a vágya: vásárolni, fogyasztani, pénzt költeni. A média és a kapitalizmus konform követői. Ez elszomorít. 

Én azért dolgozom, hogy előrébb jussak, hiszen két napja megtudtam, hogy az esti képzésemért perkálnom kell majd... és kénytelen leszek fizetni, mert attól tartok, a pszichológia nem igazán életképes végzettség úgy egymagában. Két szakma, több esély. Meg igyekszem az írói karrieremet, ha létezhet ilyen, egyengetni. Bár lehet, hogy én vagyok a bolond. Ám én nem akarok és nem is fogok változni, egy bolondművészlélek leszek mindig is... ennek ellenére a pénz örökké központi kérdés marad az én életemben is. Nem azért, mert szeretem, azért, mert mindenki követeli rajtam.

Sokan nem tudják, hogy mennyire jó nekik... Sokan nem tudják, hogy ez mennyire rosszat tesz nekik. Ott belül. Ahol az értékeknek lenne a helye és nem a mérhetetlen önzésnek, a kapzsiságnak.Van, akinek mindenért meg kell küzdeni, aki mindig rosszkor van rossz időben. De legalább megerősödik és tanul belőle, nemde? Én remélem.