Kettős játszma - egy újabb regényem története

"Olyan kusza lett minden és az egyiket sem tudtam elválasztani a másiktól. Itt volt a fejemben Oili, Jukka és igen, Márk és Josh is. A plafont bámultam és próbáltam eligazodni gondolataim ösvényén… Úgy hiszem, ez az élet legnehezebb dolga: jót érezni, mikor legszívesebben utálkoznál és jól dönteni, mikor meg sem tudod különböztetni a jót és a rosszat."

Tessék, egy újabb irományom, ami még nem látott napvilágot. Pár ötletet a régebbi be nem fejezett regényeimből kapargattam össze, másokat hozta maga a három-négy főszereplő, akiről szól. Még az Utazás a múltba írása alatt szedtem össze a gondolataimat és terveimet hozzá, aztán a gimnázium utolsó évében és az érettségit követő nyári szünetben be is gépeltem kisebb nagyobb kihagyásokkal a Reménysugár és a tanulás miatt. Pár idézet és az exposé által most ti is belekukkanthattok, milyen egy elkényeztetett, apjával élő kamasz lány sorsa, aki szép lassan rádöbben, mennyire rossz irányba halad az élet ösvényén, valamint kiderül, hogy a külső különbségek és a eltérő származás gyakran ugyanazt a belsőt rejtheti.

Exposé:

Mióta Liza szülei elváltak, folytonos vándorlás az élete. Tizenhárom éves volt, mikor az élet az első komoly próbatétel elé állította: a családból csupán apa és lánya maradt. Csinos, jégszívű modell édesanyja visszaköltözött Finnországba. 

Életének azon állomására tekinthetünk be, mikor tizenhét évesen bekerül egy elit gimnáziumba, ahová csak beképzelt, önző, gazdag gyerekek járnak, akik azt hiszik magukról, bármit megtehetnek. Ezzel Liza sincs másként. Beilleszkedni meg sem próbál, hiszen tudja, ez is csak egy átmeneti állapot lesz az életében, csupán élvezi az életet meg él a felajánlkozó lehetősségekkel. Persze, ez gyakran galibához vezet és pár hét alatt kinövi magát az iskola egyik legzűrösebb növendékévé. Ez nem is lenne gond, de amikor egy jószívű, erkölcsös fiú tetszik meg neki, aki már hallott kétes hírnevéről és mélységesen elítéli amiatt, komolyan elgondolkodik. Mialatt Liza megpróbálja tisztázni magát, még nagyobb bajokba és fogadásokba keveredik, köszönheti mindezt egy régi ismerősének, akit legszívesebben elfeledett volna, illetve aki miatt úgy érzi, nem bízhat már meg többé senkiben sem. Ekkor veszi kezdetét a kettős játszma! A szálak összegabalyodnak, más ügyek pedig fényre kerülnek, mint például: ki is az a srác, akit mindenki gyászol és miért kellett meghalnia; miért gyűlölködnek annyian és sutyorognak a bandaviszályokról; valamint hogy Liza mostohatestvére hol csavarog éjszakánként.

A regény végére a szereplőkről minden álarc lehull és egy kíméletlen véres hajsza után Liza is rádöbben, miért is sodorta össze az élet négy év után az exével. A fagyos finn és tűzes arab temperamentum talán nem olyan rossz párosítás!

"Csaknem telihold volt, egy kósza, gyenge fénypászma megvilágította a ziháló, sebesült fiú arcát. Szeme az égre meredt, bámulta a csillagokat. Minden levegővétel egy kínzással ért fel. Válla és mellkasa sajgott, lábát már alig érezte, a kés pedig hasította a szöveteit és egyre közelebbről, és közelebbről hallotta ragadozójának lihegő lélegzetét, a lába alatt dobbanó föld ütemét. Saját szívének ritmusa is ott zúgott a fülében. Ez a három ütem hatalmas ricsajt csapva lüktetett az agyában. 

Az ég egyre sötétebb, a világ egyre csöndesebb lett. Lehunyta a szemét. Honnan merítsen erőt a folytatáshoz, az életben maradáshoz? 

Rómeó közelített és egy csepp ereje sem maradt. Rómeó, Liza bátyja, a lány bátyja, aki még most is ott motoszkál a fejében. Akinek egy neki szánt mosolyáért, hozzá szóló hangjáért, vagy csak tekintetéért is nyugodtan elvállalná az elkövetkező véget. De hát nincs itt… Úgy nem érhet véget, hogy nem látja újra! Ám nem maradt több ideje, Rómeó már felette állt és diadalmasan letekintet rá…"