A szerénység összefér-e az ambícióval?

Ez egy vegyes poszt lesz, de a központban nem lesz más, mint egy élményem, egy új lehetőség és pár publikációm. Talán megőrültem, talán nem - már én sem tudom, talán más sem -, de egy újabb szerkesztősségbe is bekerültem, önként és dalolva magamra vállaltam, pedig már így is 3-4 helyen is képviseltetem magam. Lehet, grafomániákus lettem.

Ha érdekel, miféle kalandba fogtam ismét, akkor olvass tovább a címre kattintva! ;)


Na, szóval egy kis számvetés a sztori előtt az elmúlt félévemről. Kezdődött azzal, hogy lediplomáztam. Igaz, nem olyan sikeresen, mint szerettem volna, de meglett és mások szerint ez is tökéletes. Négyes, az egy korrekt jegy. Oké, én perfekcionalista vagyok, nem vitás. A záróvizsgára készülés közben pedig már tárgyalni kezdtem a Queer Kiadóval, hogy bekerülhessek a köreikbe. Először úgy nézett ki, hogy nincs szükségük rám, de végül arra jutottak, hogy a blogot jó lenne, ha valaki létrehozná és üzemeltetné. Tehát, miután túlestem az államvizsgán, meg is ejtettük a meetinget és azóta nekik dolgozom. Pedig csak egy novellapályázatukon indultam...

Utána jött az Élő Költők Könyvklub. Egy apróhirdetésben olvastam - mivel munkát keresem, sikertelenül -, hogy tagokat keresnek. Rögtön kaptam az alkalmon, beregisztráltam és hetente publikálok náluk egyet-kettőt, sőt régebben naponta többet is. Jelenleg meg várom, hogy a kisregényem megjelenjen náluk. Bár, hogy megkapjam az első fizetésem tőlük, még güriznem kell.

Ezt követően májusban olvastam szintén egy álláshirdetésben, hogy a Tágrazárt Szemmel Magazin újságírókat, illetve írókat keres. Rögtön jelentkeztem, tetszett nekik az önéletrajzom és máris egy novellámat kitették az oldalukra. Azóta készül náluk a második interjúm, illetve a novellasorozatom második része is kikerült hozzájuk: http://tagrazartszemmel.hu/blog/a-gardedam-2/.

Most pedig itt állunk ahol a part szakad. Rengeteg önkéntes melót elvállaltam, sőt mi több, ma ismét egy hasonló állást is elfogadtam. Egyszerűen nem tudok ellenállni, ha írásról vagy irodalomról van szó és látom a  lehetőséget! Egyesek szerint ez ambíció, vagy sajtkukac, de szerintem csak megszállott vagyok. Kétszeresen is. Egy: szeretek írni, és szeretem azt csinálni, amit szeretek. Kettő: ha segítségre van szükség, én szívesen ott termek, főleg, ha az első ügy is aktiválódik időközben. Édesanyám lassan kezd elmondani rólam, fél, hogy olyan leszek, mint az apám. Édesapámról tudni kell, hogy boxedző, és van egy saját edzőterme, csak éppen veszteséges és mellette nincs pénzkereső munkája. Nehéz az ilyen. Na meg, én sem szeretnék az ő hibájába esni, de amíg tanulok, úgy érzem, megengedhetem magamnak az ilyen hobbitevékenységeket. Illetve, reménykedem abban, hogy majd egyszer a sok közül az egyik lehetőség majd előrelendít és egyszer majd abból élhetek, amiért élek.

Ma a Tollal.hu főszerkesztőjével találkoztam, Tóth Balázzsal, aki társszerkesztőket keres maga mellé, mert sokan abbahagyták, belefáradtak. És hogyan találtam erre a lehetőségre? Körülbelül úgy, ahogy a Queer Kiadóéra is: szerepeltem egy novellaversenyen, megismertem pár tagot, facebook, és íme. Nem vagyok egy szószátyár vagy túlzottam extravertált személyiség, de az adódó lehetőségeket kihasználom.

Balázsnak imponált az életrajzom, hogy itt meg ott megjelentem, és hogy írtam már cikkeket máshol is. Mikor megpillantott a Mc'Donald'sban, meglepődött. Idősebbnek képzelt, mert ahhoz képest, hogy hány éves vagyok, elég sok mindent elértem. Ő így fogalmazott, aztán átjavítottuk inkább arra, hogy sok mindenbe belekezdtem és csinálom. Beszélgettünk, kérdezgetett, de elsőre túlzottan visszafogottnak és szerénynek bizonyultam. Már-már kezdtem úgy érezni, hogy álszerénységnek gondolja a dolgot, de igazából nem tudtam mit kezdeni a dologgal. Mivel vegyes kritikákat kapok, így nem tudtam eldönteni még, hogy most jó vagyok, nem vagyok. Bárhová megyek fiatalnak és tapasztalatlannak érzem magam. Ezért inkább azt mondtam neki a lektori képességeimmel kapcsolatban, hogy a helyesírásom nem zseniális, de az átlagon felüli. Ám azt is megemlítettem, hogy sosem tanultam az irodalmat és főként csak hobbiszinten űzöm a szerkesztési feladatokat meg a cikkírást. Ezért próbaírásokat küldtem neki az interjú után, hogy lássa, mire vagyok képes és hogy eldönthesse, hogy milyen feladatköröket bíz rám ennek fényében. Néha dadogtam, ami nálam normális, már fel sem veszem, de amúgy jót dumálgattunk, mesélt magáról az irodalmi portálról, az eseményekről, ahol megjelenhetünk, illetve, hogy miket vár el.

Az volt a vicces mindebben, hogy ő úgy érezte, hogy én teszek neki szívességet, én pedig fordítva. Végül is ingyen munkát fogok neki végezni, de belém van nevelve, hogy tiszteljem az idősebbeket és a magasabb pozícióban állókat, bármi is legyen. Illetve azt is furcsállta, hogy mennyire ambiciózusnak tűnök, meg az is lehetek, hiszen rengeteg helyen szereplek, és mégis milyen szerényen viselkedem. Úgy tűnik, ez már nem nagyon fog változni bennem, bárhová is jussak el az életben.