Megjelent a Garabonciás! Benne A láp titkai c. novellám (2022)

Tavaly nagy hatást gyakoroltak rám Nagy Gergely munkái, amelyek a XII. Lidércfény novellapályázat alapját szolgáltatták. Ezek az illusztrációk a magyar mese- és mondavilágból táplálkoztak, ami a szívem csücske, mióta A táltosok öröksége c. sorozatomon dolgozom, avagy cirka tizenhárom éve. Éppen a Diabolika kéziratának utolsó simításain munkálkodtam még a megjelenés és 2021-es Könyvhét előtt, amikor szembejött velem a felhívás. Nem volt kérdés, hogy nevezni fogok rá. Egyik legnagyobb vágyam teljesíült azzal, hogy végül az egyik novellám bele is került ebbe a kötetbe!

A Garabonciások június elején jelent meg e-könyv formátumban, és ingyenesen letölthető a Lidércfény Kulturális Folyóirat honlapjáról. Már molyon is értékelhetitek. Jelige: MAGYAR MOCSÁRBA MAGYAR SZÖRNYET! Egy ízig-vérig hungarofolk kötet, amelyben keveredik az alternatív történelem, a horror és a fantasy zsánere.

Íme a fülszöveg:

A magyar monda- és mesevilág talán az egyik leggazdagabb legendárium. Mesehőseink a szegény legénytől a királyfiig szinte minden társadalmi réteget felölelnek. A történetekben különös, furcsa lények garmadája bukkan fel a toportyántól kezdve a lápi lidércig.

Ez ihlette meg Nagy Gergely grafikust, aki csodálatos festményeken keresztül kalandozott el ebben a világban.

A képek pedig megihlettek számos alkotót, akik fantasztikus történeteket írtak, hogy megelevenítsék, átélhetővé tegyék mindezt.

Felbukkan itt apa-lánya páros, akik mások számára láthatatlan ellenségekkel küzdenek meg.

Olvashatunk különös kórról, mely évről-évre lesújt a falura.

Garabonciások, betyárok, huszárok, boszorkányok, csendőrök, elátkozott parasztemberek történetein keresztül élhetjük át egy különös világ eseményeit.

TARTALOM:

Czinkóczi Krisztina: Anyád kedvéért

Pólya Zoltán: Fend élesre, Lázár!

Hüse Lajos: A kiválasztott

Puska Veronika: Keserű kalács

Jankovics Lídia: Néma csengettyűk

Jávorszki András: Görbe este

Szilágyi István (Ian Pole): Kőleves

Fráter Zsuzsanna: Annak, aki megtalálja

Fazekas Zspider Zsolt: Nyugvóhely

Tóth Balázs: Veres sás

Szilágyi Heléna: A láp titkai

Galambos Tamás: A garabonciás

L. A. Mór: Az elátkozott Szabó János

Lermon Anna: Mikor megdagad a sötétség

Háromszéki Nándor: Új meder

És egy kis bónusz, íme egy rövidke kedvcsináló a novellámból:

Ilus még érezte az oldat kesernyés ízét a nyelvén, amikor magához tért. Csizmája bokáig sárba süllyedt, az egész teste reszketett, szeméből könnyek csurogtak. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból izzadt és zihált is. Körbenézett. A mocsár fái vették körbe, mégis más ruhát viselt, mint amikor pár perce belépett a kunyhó ajtaján.

Felbődült egy vad nem is olyan messze. Talán szarvas, talán nem. Ica is rákezdett. Ott bőgött mellette, már testes jószág volt, de még borjú. Az állat a lány oldalában fúrta a fejét, ő is remegett. Ekkor ágak reccsentek, majd egy fa dőlt ki tőlük pár lépésnyire. A mocsárba csobbant, barnás folyadék loccsant Ilus arcába. Mégsem ez borította ki a lányt, hanem a gigászi teremtmény, amely ekkor kilépett a láperdő rengetegéből. A lény újra hallatta hátborzongató hangját. Ica vele együtt bőgött.

Ez a múlt, döbbent rá, ez a múlt, amit elfelejtett!

De akkor miért ilyen rémisztő? Nem bírom tovább... Hallgassatok el! Hallgassatok el!

A két lábon járó, óriás lény kettejüket bámulta. Úgy tűnt, a kistehenet akarja, de Ilus nem kételkedett abban, hogyha Icával végzett, az emberi csemegének sem mondana nemet.

Az apja azt tanította, hogyha gyorsabb lehet egy ragadozónál, rohanjon el, ám ha esélye sincs elmenekülni, inkább maradjon mozdulatlan. Amekkora lábai voltak ennek a monstrumnak, két lépés alatt beérte volna, viszont Ica félelmében megállás nélkül keservesen sírt, Ilus hiába szorította magához. Nem maradhattak észrevétlenek.

A szörny közelebb lépett, ekkor a lombkoronák között beragyogtak az alkonyuló nap utolsó sugarai. Két agancs rajzolódott ki a lény fejének tetején. Szelídnek is tűnhetett volna velük, ha a fogai nem borotvaélesek és nem csurog rózsaszín tajtékzó nyál a szájából.

Ica, miért rohantál be a láperdőbe?! Ica, te, a halál karjaiba löktél mindkettőnket! – cikáztak a lány gondolatai, de nem mondta ki őket. A száját csak csitító szavak hagyták el.

Aprók voltak, és még apróbbá váltak, amikor a szörnyeteg lehajolt hozzájuk, és megszimatolta őket.