Bátorság - avagy két hete a könyvpiacon (tippek és miegyéb)
Bátor vagy - mondták. Akkor nem értettem, miért, de most már kapiskálom. Azzal, hogyha valaki kiadja a könyvét, vagy egyáltalán veszi a bátorságot és a nyilvánosság elé lép, kaphat hideget és meleget is.
Vannak elvárások.
Az olvasókban. A történet legyen cselekményes, a szöveg legyen olvasmányos és a szereplők szerethetőek. Mindig lesznek, akiknek tetszik és lesznek olyanok, akik a kákán is a csomót keresik. Az okos író pedig szelektál, nem szabad rögtön a kardunkba dőlni, viszont tudnunk kell a képességeink határát. Ami igaz és belefér a regény, a szereplők és az író elképzeléseibe meg személyiségébe, azt a tanácsot megfogadja. Ami csak gyalázkodás és pocskondiázás, elengedi a füle mellett.
Meg az íróban is leledzenek elvárások. Az eladási mutatókkal, kritikákkal, visszajelzésekkel kapcsolatban. A pozitív és váratlan hírek borzalmasan jók és lelkesítők, de a negatívak olyan érzéseket is ébreszthetnek a szerzőben, amitől legszívesebben visszaforgatná az idő kerekét, meg nem történté tenné a kiadást:
Nem lájkolnak, vagy kommentelnek a könyvemmel kapcsolatban? A kutyát sem érdekli az írásom? Nem fogynak a könyvek? Csak a kritikák és a tanácsok özönlenek?
Ha ez így van, vagy ezt érzed, akkor valószínűleg csak erre fókuszálsz és nem veszed észre a jó visszajelzéseket! Mert hidd el, ha már kiadták, vagy egyáltalán képes voltál egy könyvet befejezni, teljesen megírni, benne a munkát, akkor annak megvan a maga értéke. Néha segít az összehasonlítás más kezdő szerzőkkel. Hogy ők mennyit értek el és mit tettek érte. Néha segíthet a naplózás, ahol összegzed, a negatív és a pozitív jelzéseket is! Mert így reális képet kapsz, nem csak azt, amit a féltő, büszke és törékeny szülői szíved (mert igen, az alkotó szülő, az alkotása pedig a gyermek, aki most tanul meg járni és eligazodni a nagyvilágban) észrevesz az írói szemüveg nagyon szelektív lencséjén keresztül.
Ha nem rögtön egy nagy kiadónál kezd az ember, ahol a marketing és a könyves boltok százai is hadi sorba állnak, akkor magának a szerzőnek is sok munkája van a könyve terjesztésében. Nyilván, én nem vagyok egy túlságosan nagyhangú vagy törtető alak, de a magam módján megteszem azt, amit tudok tanulás és munka mellett is.
Mozgósítom az ismerőseimet, a családom, a barátaim, akiket érdekelhet a könyv. Ők az első vevők és a terjesztők is. Elfogultak igaz, de támogatnak és a kezdeteknél ez a legfontosabb. Önbizalmat adnak az első lépések során.
Facebook oldalt készítek (ma már szinte mindenki fenn van): posztolok, mint állat, részleteket, grafikákat teszek ki, nyereményjátékokat csinálok, egy-egy hirdetést is eleresztek a regény célközönségének megfelelően. Vastagabb bőrt kell növeszteni és tenni, amit egyébként nem tennél. Minden ismerőst meghívni a saját oldaladra, megkérni őket, hogy osztogassák a posztjaid, és igyekezni kell minél több potenciális érdeklődőt az oldalra csábítani. Így is, a több száz követőből, hidd el, kb. 5-10% lesz olyan, aki meg is veszi a regényt.
Olyan szempontból szerencsém van, hogy a kiadómnak szintén vagy facebook oldala, illetve tapasztalata az online marketingben. Ők segítenek ötletekkel illetve megosztásokkal is, hiszen az az ő érdekük is! Ha a te kiadód nem tesz semmit érted, csak lenyúlja a haszont, keress jobbat! Van olyan!
A Moly.hu regisztráció is hasznos lehet. A célközönséget ott a legkönnyebb elérni! Várólista, kívánság lista, most olvassa... stb! Az emberek szeretik a referenciát! Ha látják másnál, ha olvassák az értékeléseket, több kedvvel vágnak bele egy könyv elolvasásába.
Végül, amihez még nem vettem erőt (és igen, ide kell a legtöbb bátorság is!), hogy szóljak bloggereknek, könyvkritikusoknak, hogy vegyék kézbe a könyvemet és írjanak róla pár sort. Ismerősök már bekerültek a képbe, de olyan ismertebb, több ezres közönséggel bíró oldalak nem, amik jobban a hírét vihetnék a regénynek. Hiszen ők őszinték lesznek, a hibákat is megemlítik és ez ijesztő lehet...

És hol tartok én?
Az első két hét lement, azóta tarthatom a kezemben a saját regényemet. Évekig csak digitális formában volt jelen az életemben. És körülbelül ugyanannyi ideig csak a képzeletemben. Szóval, nem kell rögtön a falnak rohanni, várni, hogy egy több éves, esetleg évtizedes történet pillanatok alatt kivirágozzon. Időt kell hagyni, hogy terjedjen a könyv híre, hogy elolvassák és továbbajánlják! Nem szabad feladni az aktivitást! Ha most nem is, de később meg lesz az eredménye a sok beleölt időnek.
Szóval itt vagyok: két tucat eladott példány, 400 fős facebook oldal... Te is megrendelheted ITT az "Ahol a part szakad" c. ifjúsági regényem, ha már reklám és rámenősség! :) ;)
Még egészen kicsiben, de VALAMI ELKEZDŐDÖTT!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése