Újra, újra és újra - mikor, miért és hányszor írd újra?

Az íráshoz hangulat kell, amit te teremtesz meg zenével, nyugalommal vagy egy kellemes kávéval, ahogy tetszik. Az íráshoz ihlet kell, amely származhat egy másik könyvből, filmből, vagy egyszerűen egy olyan élethelyzetből, ami megragad, a természet szépségéből vagy egy párbeszédből. Ezek fontosak, viszont azt is fontos belátni, hogyha az ember nagy ambíciókkal és vágyakkal viseltet a kreatív írás felé, kiadók irányába kacsingatnak, a mű megszületése után rengeteg utómunkára van szükség. 

Először is félre kell tenni az írást és pihentetni hetekig, hónapokig, illetve önmagunkkal is ez a helyzet. Mással kell foglalkozni: olvasni, mert az fontos, így látjuk a nagyokat, nekik hogyan megy; írni, de teljesen mást, más műfajban, más zsánerben; nyaralni, dolgozni, teljesen más jellegű dolgokkal foglalkozni. Erre azért van szükség, hogy reálisan, a féltő anyatigris szemüvege nélkül tudj ismét a művedre nézni. Nem szabad elfogulatlannak lennünk és az sem jó, ha benne vagyunk még a flowban, mert az olyan, mint a részegség, nem vesszük észre az apróbb hibákat, elsodor a lendület meg az öröm.

Szóval eltelt az a pár hónap, jöhet a folytatás. Újra el kell olvasni a regénykénk, esetleg bétákat, lektorokat és elfogulatlan olvasókat felkérni, hogy olvassák el azt, kritizáljanak, javítsanak bele, segítsenek. Készülj fel, fájni fog! Félre kell tenni a hiúságot és a büszkeséget, te kérted meg őket, szükséged van rájuk, hát fogadd is el a bírálatukat. Ám a tehetséges és tapasztalt ember tudja, mikor bántják és mikor segítik, figyelj, tapasztalj és okulj, egy idő után te is érezni fogod a különbséget. Ahogy Csíkszentmihályi mondta vala, az igazán kreatív alkotó nem csak ihletet kap, hanem kordában is tudja azt tartani és tudja, mikor jó és mikor rossz irányba tér el. Viszont kell a külső visszacsatolás, mert több szem, többet lát.

Előtte meg utána, illetve közben pedig önmagunk is javíthatunk a történeten. Hogy miképp? Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket:

1. Izgalmas jelenettel indítottál?

2. Bemutattad a főszereplőidet a nyitójelenetekben?

3. Ellenőrizted a zsánerkövetelményeket?

4. Raktál be elég dialógust? (legalább 50%-nyit)

5. Mi az írói ígéreted a mű elején? Elég egyértelmű?

6. Van elég konfliktus?

7. Megfontoltad a célcsoportodat?

8. Volt olyan, amit dialógusban és narrációban is megmagyaráztál?

9. Adtál a protagonistádnak egyedi hangot?

10. Ellenőrizted a helyesírást?

11. Túl sok hosszú mondatod van?

12. Eltávolítottad a határozószavak nagy részét?

13. Lecsökkentetted a melléknevek számát?

14. Kigyomláltad a pontatlanságokat és képzavarokat?

15. Eltávolítottad az indokolatlan hasonlatokat és metaforákat?

16. Eltávolítottad az indokolatlan profanitást?

17. Minimalizáltad a szenvedő szerkezetek számát?

18. Kivetted az írásodból az írói nagyotmondást?

19. Kivetted az írói kiszólásokat és a kéretlen prédikációt?

20. A zsánerhez megfelelő szakszavakat alkalmaztál?

21. Újraírtad a regényedet legalább ötször?

22. Vannak lyukak a cselekményben?

23. A protagonistád hihető?

24. Az antagonistád hihető?

25. Folyékony a dialógus? Olvasd fel hangosan!

26. Eleget húztál a szövegen?

27. A regényhez megfelelő nézőpontokat használtál?

28. Elhelyezted a szereplőidet térben és időben?

29. Kivágtad a jelzők jó részét?

30. Eleget tettél a szerzői ígéretednek? Az olvasód elégedett?

Igen, és hogy a kérdésekkel tisztában legyél, értened is kell, ezek mit jelentenek, miért fontosak és hogyan vezetnek a jó eredményhez. Egyedül ezt nem tanulhatod meg. Az írás magányos szakma, de a publikálás felé vezető úton csoportos tevékenységgé válik. Jó pap holtig tanul. Persze egy-két dologgal én sem értek száz százalékig egyet, de érdemes megfontolni ezeket a felvetéseket és átböngészni a regényt, hogy minden passzoljon, mert csak utána érdemes kopogtatni a kiadónál. Zsenge koromban én is próbálkoztam friss kézirattal pályázgatni, de ritkán lett gyümölcse. Ha pedig mégis, később rossz érzés visszaolvasni, mert rájössz tapasztaltabb fejjel, hogy gáz, a neved sem adnád hozzá most már. A kiadók többségében nem fognak indokolni, meg babusgatni; vagy semmibe vesznek, vagy durván a képedbe vágják, hogy nem tudsz írni. Vannak kedvesebb szerkesztők is, de sok esetben a mondandójuk ugyanaz lesz, csak pihe-puha köntösben. 

Fontos, hogy az írás passzoljon a kiadó profiljába, tehát tudnod kell, hová sorold a saját regényed, a korosztályt és a célközönséget is be kell lőnöd, nem beszélve arról, hogy a cím ütős legyen, figyelemfelkeltő és mégis passzoljon a sztorihoz. Ha nincs neved a szakmában, nehezebb a dolgod, de nem lehetetlen. Újra és újra kell írni a történetet, megtalálni a logikai hibákat, kifoltozni a leírásokat, kihúznia sallangot, szerethetővé vagy éppen utálhatóvá tenni a karaktereket.

Ahogy egyszer mondták nekem, miközben a szakdolgozatomon bajlódtam: az írást sosem lehet befejezni, csak abbahagyni.