Elveszett minden - gyászom mértéktelen

A laptopom két napja úgy döntött máslétre szenderül. Körülbelül négy évet élt, ami az én hányaveti-kerge időszámításomban egész szép kort jelent. Az aksija is már évek óta vacakolt, a töltőjéből is újat kellett vennem már másfél éve. Így van, haldoklott, csak nem vettem, nem vehettem komolyan...

Neki már jobb odaát, de én viszont rengeteg mindent gyászolhatok az elvesztése kapcsán. Befejezetlen regényeim és novelláim áldozatául estek a halálesetnek, csak régebbi dokumentumaimat és elkészült irományaimat mentettem fel a virtuális felhőbe. Nem ez lenne az első esett, hogy elvesztek alkotásaim, de most különösen érzékenyen érint. Egyrészt, mert egyszerre sok dokumentumról van szó, a másik pedig, hogy mostanában nem maradt időm arra, hogy írjak, vagy hogy lementsem a dolgaimat és már nem is lesz rá lehetőségem. Kb. pihenni sem maradt időm...

Tehát jelenleg így érzem magam:

És azt hiszem hosszú hónapokra így is maradok, ha kiderül, hogy az adatok egy részét sem lehet visszanyerni. Sajnos, sok regényem félkész állapotban hevert a Winchesteren, mint a Diabolika vagy A táltosok öröksége utolsó pár kötete, aminek csak vázlatos, vagy kezdetleges fejezetei maradtak csak fent. Hosszú évek munkái...

Az ilyen esetek hosszú időre kiölik az ember lelkéből a lelkesedést...pont, amikor végre lett volna pár órám leülni, és újra belelendülni az írásba.