Első Könyvfesztiválom íróként - 2018 - élménybeszámoló

Bár a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál már csütörtökön kezdetét vette, a munka és a szakképzés miatt csupán a szombatom volt szabad, hogy a könyvfesztivált kötöttségek nélkül élvezhessem. A többi nap eseményei, dedikálásai is érdekeltek, de sajnos vagy a végkimerülés, vagy ez. Egy vidéki barátnőm is éppen Pesten járt, így vele együtt vetettem bele magam a forgatagba. Elsőként felkerestük az Imádom a könyveket standját, első körben, hogy tudjam, hová menjek majd a 19 órási dedikálásom idején, mert azért az elég ciki, ha maga az író kési le a dedikálást. A másik, hogy találkozzam a szervezőkkel, és főképp Annie-vel, aki nélkül ez a lehetőség nem jöhetett volna létre. Ezúton is köszönöm a  fáradozásait! 

Erre a napra sajnos könyvjelző már nem maradt, lerabolták az első napon, de annál vidámabban vágtam bele a túrának, amit a kiadók standjai között terveztem el. Nem voltak nagy reményeim, de ha már a könyvjelzőimnek sikere van, csak nem lesz annyira katasztrofális ez a nap!

Rengeteg ember, még több könyv és rekkenő hőség honolt a pavilonokban, ezért célirányosan haladtunk. Meglátogattuk a Főnix Könyvműhely, a Tuan Kiadó, az Agave Könyvek, valamint a Libri standjait, hogy újabb könyvcsodákat szerezhessünk be. Azóta bele is fogtam Ken Liu novelláskötetébe, amiről majd a Lendület Magazin hasábjain olvashatjátok majd az ajánlómat. Fájt a szívem, de az áprilisi beruházásaim miatt sajnos nem futotta túl sok regényre idén, de a józan eszemmel le is rendeztem ezt a dolgot, hiszen még százával állnak otthon a könyvek, amiknek a végére kéne jutnom. És rögvest el is kapott az agónia, mert egyszerre tízet elolvasnék egy nap alatt, ha lenne rá időm. Mennyivel gazdagabb lehetnék, ha legalább az otthon gyülekező regényeket elolvastam volna!

A nap további részét kézműves meggyes sört szürcsölgetve töltöttük a fűben hűsölve, míg a Millenáris Parkba lassan beette magát az alkony. A Twister Média szinopszisíró workshopját már hetekkel ezelőtt kinéztem magamnak, de úgy elrohant az idő, hogy végül lemaradtam róla. A barátnőmet kikísértem a villamoshoz, közben pedig egy másik barátnőmmel és a párommal egyenesen az Imádom a könyveket standjához siettünk. Még mindig rengetegen kóricáltak bent, és bár az én időpontom a baglyoknak szólt és parti előtti dobbantónak szolgált, mégis eladtam pár könyvet és kiosztottam pár dedikálást. Az Utazása a múltba regényem kapatosabbnak bizonyult!

Bár akadtak üresjáratok, de sosem maradtam társaság nélkül. És amikor távoztam a helyszínről, már mindenki csomagolt lelkileg készülve az utolsó, záró napra. Szomorú, ám hangulatos látványt nyújtott, ahogy ez a gigászi rendezvény bezárja kapuit és ahol egy-két órája százak masíroztak, már csak pár tétova alak lézeng. Lásd: mi.

Talán még most sem fogtam fel igazán, de tulajdonképpen ez az első olyan esemény, ami igazán számít, egy olyan grandiózus nap, ami akár mérföldkő is lehet egy író életében. Bár nem váltottam meg a  világot és bonyolítottam milliós forgalmat, számomra örök emlék marad. Nem vagyok egy fényképezgető alkat, de azért készült pár fotó, ahogy a bejegyzés mellett is látható, így van is bizonyítékom, hogy ez az egészet nem csak álmodtam.

Köszönöm a szervezést és köszönöm azoknak, akik eljöttek!

A napot pedig a Feneketlen-tó partján zártuk egy üvegbort társaságában, hogy megünnepeljük ezt a nagyszerű napot!