Szeptemberi inspiráció: Írország

Az utazás mindig inspirál, ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, amikor a krétai utat követően készítettem bejegyzést. Na, ez nem volt másképp Írországban sem, azzal a kivétellel, hogy itt nem csak az ihlet szállt meg, hanem ki is költöztem volna egyazon lendülettel, ahogy megérkeztem a reptérre.

Bár koboldokkal nem találkoztam, nagyon szép tájakon jártam, láttam kastélyt, hatalmas kerteket és parkokat, a tengert,  magasba futó sziklafalakat és mélybe szaladó hegyoldalakat. A felhők felett pedig imádok lenni, a repülővel utazás lett az új hobbim. Kár, hogy most egy ideig hanyagolnom kell, hiszen valamikor dolgozni is kéne, meg tudtommal még milliomos sem vagyok. 

Jártunk a HOWTH félszigeten, ahol láttuk a tengert, rikoltozó sirályokat, sziklákat másztunk és jó nagyot túráztunk a halál torkában. Drámai túlzás, de nagyon keskenyek voltak a kitaposott ösvények és közel a szakadék. Ám cserébe gyönyörű kilátás tárult elénk.

Megjártunk DUBLIN belvárosát. Utaztunk emeletes buszon, végignéztük az épületeket, a hidakat, a művésznegyedet és beültünk az utolsó estén az egyik legrégebbi pubba, ahol élőzenére fogyaszthattuk el a Guinness és Kilkenny söreinket. Hangulatos volt, sok-sok ötletet adott és érzést felkavart bennem.

És akkor a Powerscourt Kastély meg a gyönyörű kertje, ami elsőre nagyon gondozott és letisztult képet mutat, de a műalkotások terén egy kicsit eklektikus káosz uralkodik. Van Olasz- és Görögországból lemímelt darabok és japán kertet is láttunk. Ám a zöld fű és a nagy terek itt is hozták az ír hangulatot.

És az ír ételekről ne is beszéljünk... Mint a jóllakott óvodások. Itt már tudtunk enni, mivel a párom rokonainál voltunk, megtapasztalhattuk a kertvárosi életet és a szállásra sem kellett költeni. Jobban mehetett a dőzsölés.

(Még boszorkánykodásra is sor kerülhetett:)