Érzelmi hullámvasút - az öröm is lehet stresszforrás

Bárhogy is nézzük, az egész élet stresszforrás. Stressz, hogy munkába kell menni. Stressz, hogy milyen ruhát vegyünk fel. Stressz, hogy időpontokba van sűrítve az élet. Nincs olyan ember, aki nem élt volna már át hasonlót.

Ám nem kell feltétlen rosszra gondolni, valahányszor a stressz szó előkerül, mert létezik pozitív, tehát eustressz és van negatív, azaz distressz!

Az utóbbi az, amire a köznyelv rásütötte a stressz kifejezést. tehát minden, ami nyűg, gond, nehézség, feladat satöbbi. Viszont az előbbi, az eustressz, lehet egy jó hír, mint például egy gyermek születése, a leánykérés, egy előléptetés, vagy bármi, ami hatalmas pozitív energiát mozgósít bennünk. Lelkesek leszünk, tenni vágyunk és akarunk, túlbuzognak bennünk az érzelmek. Ami szuper! Ezt azok az emberek élik át többször, akik szeretik, sőt keresik a kihívásokat. Imádnak szerepelni, színpadon mozognak, extrém sportokat űznek vagy hegyet másznak.

Ám ez a felfokozott hangulat hamar kimeríti a szervezetet. Ez különösen jellemző azokra, akik nehezen tartják a határokat, vagy rendkívül érzékenyek. Pár óra, esetleg pár nap, hét múlva egyszerűen lecseng az egész, sőt gyakran átmegy kiégésbe, vagy distresszbe. Főleg, ha a nagy bizakodással szemben az eredmény csak lassan érkezik, vagy nem váltja be a hozzáfűzött reményeket.

Nehéz megtalálni a középutat. Meg nem is biztos, hogy kell.

Jó, ha át tudjuk élni az érzelmeket, ki tudunk teljesedni bennük. A boldogság jót tesz testnek, szellemnek egyaránt. A katarzis gyógyító erejű. 

És ha utána becsap a letargia, annak is van ám előnyös oldala! A vidám ember nem lát bele a részletekben, csak hömpölyög a rózsaszínfelhők hátán, mindenre igent mond, bólogat és nem törődik a veszélyekkel, hátulütőkkel. Ha már lehiggadtunk, képesek vagyunk átlátni a lila ködön, jöhet a következő lépcsőfok. Megtervezni a lépéseket, elgondolkozni az előnyökön és a hátrányokon. Hiszen az élet ilyen ugyebár, semmi sem fenékig tejfel. Vagy ha annak tűnik, akkor tuti van valami bibi is, amit eufóriában fürödve még nem vettünk észre.

A könyvem kiadásánál első körben én is nagyon örültem, órákon keresztül pörögtem, lelkesedtem. Aztán ugye, lepangott bennem az egész és elkezdtem tervezni, az utolsó heteket, a marketinget átgondolni. Hogyha most sok gonddal is jár mindez, sőt akár kétséggel és hullámvölgyekkel, és bár így az örömöm nem lesz annyira kiteljesedett, de később hosszabb távon is jól alakulhasson minden. 

Hangulatgyilkos dolog, tény. Nyilván tovább is tarthatott volna a daj-daj.

Talán túl objektív vagyok, talán túlzottan a problémamegoldásra vagyok ráállva. Ez tönkreteszi a felhőtlen örömöt, de segíti az eredményességet. Más pedig éppen fordítva van ezzel: addig-addig örömködik, hogy nem veszi észre, ha valami balul sül el, vagy nem tesz azért, hogy jobb legyen, hiszen neki most éppenséggel csúcsszuper. Viszont holnappal már nem törődik.

Nehéz szinten tartani magunkat, hogy ne szaladjon el velünk a ló, mégis reálisan rálássunk a dolgokra. Ám folyamatosan tanulunk egymástól. Valakinek a boldogságot, a lazaságot kell megengednie magának, míg másiknak egy kis fegyelmet tanulni, éberebb szemmel járni, hiszen nem vagyunk egyformák.

Ami viszont fontos, hogy jó néha egy kicsit hullámvasutazni, hiszen csak az élheti át az igazi örömöt, aki tudja, milyen a valódi bánat. Csak az ilyen ember becsüli meg igazán, amit kapott az élettől.