"A kreativitás a szabadság illata", vagyis az ihletről meg a kreativitásról szakszerűen

Csakhogy a vizsgaidőszak remekbe szabott, tanulással töltött ideje se menjen pocsékba, íme egy kis tudomány az előző szakdolgozatomból. Ez egy fel nem használt, de számomra érdekesnek talált részlet. A Queer Kiadó blogján anno megjelent, de sajnos, a blog illetve a kiadó is megszűnt időközben, így úgy gondoltam, ideköltöztetem ez az ihletről összeolvasott, megkomponált irományt:

Az ihlet és alkotás a "művész lét" alapvető velejárója. Faludy György, magyar költő, azt vallotta, hogy addig nem kezdett el írni, amíg egy „hang” hozzá nem szólt – gyakran az éjszaka kellős közepén –, és azt nem súgta, hogy eljött az írás ideje. Csak az ihlet találhatja meg a költőt, fordítva ez nem működik. 

Csíkszentmihályi Mihály, magyar származású pszichológus szerint az, hogy valaki előrukkol-e valami újjal, legtöbbször kíváncsiság, illetve annak a kérdése, hogy mennyire képes eltérő tartományokból, az élet különböző területeiről származó ötleteket és érzéseket összefűzni. A kreatív folyamat azzal a megérzéssel kezdődik, hogy valahol van egy megoldandó kérdés vagy egy elvégzendő feladat. Az ok, vagyis az ihlet lehet egy személyes élmény, a kollégák ösztönzése vagy közösségi szükséglet. Freud szerint az alkotó folyamat gyökerénél meghúzódó kíváncsiságot egy olyan kínzó emlék váltja ki, amelyet el kellett fojtani. Tehát kreatív egyén az, aki a tiltott tudás utáni kutakodást képes egy elfogadható kíváncsisággal helyettesíteni. A művész új kifejező eszközök fellelésére irányuló buzgalma valójában burkolt igyekezet, hogy megértse azokat a zavaró benyomásokat és ambivalens érzéseket, amelyeket gyermekként átélt. Ám, ha ez a teremtő, másodlagos kreatív folyamat célja az elfojtott érdeklődés levezetése, akkor időnként a tudat küszöbe alá kell merülnie, ahol újra kapcsolatba léphet eredeti libidinális forrásával, tehát magával az emlékkel és az általa kiváltott érzelmekkel. Az inkubáció szakaszában – az alkotást megelőző időszakban – a tudat gondolatmenetét átveszi a tudatalatti, ahol a tudatosság és ésszerűség nem szabhat határokat, az absztrakt problémának esélye nyílik megmutatkozni igazi természetükben: egy személyes konfliktus megoldási kísérleteként. Ez egy saját világ, ahol a valóságból szerzett rosszat jóvá alakíthatjuk. Az eredeti forrással való egyesüléstől felfrissülve a tudat alatti gondolat ezután újra felmerülhet a tudatba, álruhában, és újult erővel folytathatja kutatását. 

Mark Stand, kanadai származású amerikai költő szerint, az újat mondás titka a türelem. Ámbár az élet rövid, így a költő szenved a türelmetlenségtől. Az írásba merült művész, vagy az egyenletein dolgozó tudós nem boldog, amíg gondolatmenetét követi. Csak azután tudja átadni magát a boldogság és a megelégedettség érzésének, hogyha kikerült az áramlat-állapotból. Ez egy-egy szakasz végén, vagy azokban a pillanatokban jöhet létre, amikor elkalandozik a figyelme, illetve a vers elkészülte vagy az elmélet bizonyítása után. Igaz, az öröm nem vezet kreativitáshoz, de hamar függőségbe dönt. Ha túlságosan belemerül valaki a versírásba, akkor mentális kiégés következhet be. Egy írói válság pedig nem egyszerűen kellemetlen; annak, aki az íráson keresztül határozza meg magát, ez olyan, mint a kóma. Vagyis az írás lehet szórakoztató – ha minden jól megy –, a képlékeny áramlat azonban mindig veszélyben forog a bőség és éhínség között. 

A legnehezebb az alkotói folyamatban, hogy egyszerre két ellentétes célra kell fókuszálni: nem szabad elvetni a tudattalanból súgott üzenetet, ugyanakkor megfelelő formába kell szorítani; nyitottságot és kritikai ítélőképességet, egyensúlyt követel. Sok művész azért adja fel, mert egyszerűen túl gyötrelmes várnia arra, hogy a kritikusok vagy a galériák felfigyeljenek rá, és ítéletet mondjanak festményeiről, írásairól. Azok fognak folyamatosan kreatív munkát végezni, akiknek sikerül belsővé tenni a terület döntési kritériumait olyan szinten, hogy önmaguknak adjanak visszajelzést szakértők véleménye nélkül. Sok kreatív ember vallja, hogy köztük és kevésbé kreatív társaik között az a különbség, hogy el tudják választani a rossz ötleteket a jóktól, így ötleteik nem sokáig futnak vakvágányon. Tehát, a megoldás az erősen koncentrált kritikus értékelés és a tapasztalat iránti ellazult, befogadó, ítéletmentes nyitottság közötti állandó váltakozás.

Mi is az a megfoghatatlan fogalom, amit ihletnek nevezünk és hogyan születik a kreativitás? Igazi recept nincs, csupán kiinduló pontjaink és felvetések. Hiába érez minden ember kíváncsiságot és keresi a boldogságot, mégsem száll meg mindenkit az ihlet. Ehhez adottság, kedv és szorgalom is kell, amit viszont nem lehet előre vagy a külsőségek alapján megjósolni.