Írók kérdőíve

Bakti Viktor író barátomtól kaptam ezt a kérdőívet, amely íróról-íróra vándorol a hálón, és úgy tűnik, végül engem is elért. Hát, legyen. Nem vagyok egy öninterjúvolós fajta, de sosem jön rosszul egy kis kérdezz-felelek. :)

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?

Tizenkét évesen már regényben nyomultam az osztálytársaim körében, szóval nem kérdés, mi áll hozzám a legközelebb. Versekkel, vagy inkább dalszövegekkel kamaszként bíbelődtem és bevallom töredelmesen, hogy visszaolvasva a csaknem kétszáz irományt, aligha akad köztük felvállalható. Talán egy-kettő. Sebaj, akkor élveztem fabrikálni őket. Aztán egyetemistaként rájöttem, hogy komolyan szeretnék foglalkozni az írással, de szomorúan konstatáltam, hogy főképp novellákkal lehet pályázni és érvényesülni, vagy megjelenni első körben, azért nekiveselkedtem és megírtam párat. Meglepetésemre egész jó visszhangjai voltak a szárnybontogatásaimnak, ezért felbátorodtam, és azóta hébe-hóba írok novellákat is.

 

2. Milyen zsánerben és témákban szoktál írni?

Young adult, főleg. Kamaszként mindenképp, aztán a gimnázium után egyre inkább a fantasy irányába vettem az utam. Azóta főleg azt írok, de azon belül is gyakran a kamasz és fiatal felnőtt korosztálynak szóló történeteket. Meg imádom a lélektani drámákat is.

3. Mióta írsz?

Mióta képes vagyok megfogni a ceruzát! Ó, dehogyis. Körülbelül nyolc-kilencévesen ültem neki az első „könyvemnek”, meg a következőnek, meg a rákövetkezőnek, de pár fejezetnél sosem jutottam tovább. Gyakran többet rajzolgattam a szereplőket, mint amennyit a történet írásával foglalkoztam. Tizenhat-nyolc évesen kapcsoltam rá, és két év alatt megírtam öt regényt, amit végre valahára be is fejeztem. Az egy másik kérdés, hogy mennyi utómunka van és volt velük…

4. Van már kiadott/megjelent műved?

Vannak, de nem számolom őket egy ideje. Főként novellák, rövid prózák. Nem nagyképűségből, vagy ilyesmi, csak nem látom értelmét. Nem az teszi az írót, hogy hány műve jelent meg. Aki kíváncsi, úgyis a blogon megtalálja az összes megjelent novellám. Kivéve a Titkokat, az a Kalandok és Kalandozók első kötetében keresse, meg a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház könyvtárában.

A regényeim közül kettőt a Colorcom Média adott ki, ezek az Ahol a part szakad, valamint az Utazás a múltba. Kamaszkori ötletek leporolva, átjavítgatva, megfoltozva. 

5. Melyik volt a legelső írásod?

Nem emlékszem. Talán Jenny volt az, egy kiskutyusról szóló regényke nyúlfarknyi kezdete, aki egy repülőgép szerencsétlenség következtében Ázsia szívében köt ki és gazdátlan, kóbor kutyává válik, végül pedig a legjobb barátja egy tigris lesz. Azt hiszem. Baromi rég volt. Még írógépen is elkezdtem pötyögni, mert tizenhárom éves koromig nem volt számítógépünk.

6. Miért írsz?

Kiskoromban azért írtam, mert miért ne. Sokat fantáziáltam, magamnak való voltam és természetesnek tűnt, hogy papírra vetem az ötleteimet. Már oviban sem ment a csendes pihenő, a paplan alatt újabbnál újabb sztorikat agyaltam ki unalmamban, míg a többiek aludtak.

Kamaszként azért írtam, hogy kiadjam magamból a sok érzelmet, főleg negatív és mérgező gondolatokat. Szublimáltam ezerrel. Gyógyítottam magamat.

Most?

Mert szeretek új világokat teremteni és leírhatatlan élmény, amikor egy gondolatból szinte kézzelfogható és személyiséggel rendelkező karakter születik. A lényem egy része, ami önálló identitást kap. És néha eszembe is jut, egy-egy szereplőm ilyen vagy olyan helyzetben mit is tenne… 

7. Hogy találsz időt az írásra?

Nem az a kérdés, hogy „hogy”, hanem azt, hogy „mikor”. Vonaton, utazás közben. Fáradt estéken munka után. Lusta hétvégéken. A többi csak elhatározás kérdése. Meg hogy van-e elég kávé?!

8. Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?

Bagolyként funkcionálok, mióta az eszemet tudom, az éjszaka a kedvenc napszakom. Sokszor tízkor állok neki, még gyakrabban éjfélkor és megesett nemegyszer, hogy reggel hiába várt az egyetem vagy a munka, hajnali ötig vertem a billentyűket. Néha megszállottá válok. Ez a kattanásom. Ez is.

9. Mit szoktál enni vagy inni írás közben?

KÁVÉT! Na jó, szóval tejes kávét, vagy lattét. Kettő cukorral. Ha van süti, akkor még jobb. Vaníliás karika! Gumicukor. Sugarrussssh… 

10. Van íráshoz használt dallistád?

A történettől függ, meg a hangulatomtól is. A táltosok öröksége írásánál harcjelenetek közben Three Days Grace Animal I have become és a Black-Out Ragadozó c. száma inspirált a legtöbbször, meg a Disturb ösztönös lüktetése, illetve mindenféle folkmetál muzsika, legyen az magyar vagy finn. A Diabolika elvontabb zenéket követelt: Lacuna coil, Apocalyptica, Collide, Nemesea, Amy Lee új vonulata. De sokszor megesik, hogy a csönd a legjobb társam ezekben a pillanatokban, meg a vadul száguldó gondolataim.

11. Mit gondol(nak) a családod/barátaid/szeretted arról, hogy írsz?

A húgom a legnagyobb kritikusom, édesanyám pedig nagy könyvmoly, a régebbi írásaimat szereti, a fantasy viszont nem az ő világa. Meg a párom is olykor elolvas egy-egy novellámat. Ám sokáig, míg meg nem jelentek, nem mutattam meg az írásaimat a családomnak, inkább csak magamnak és egy-két lelkes barátomnak írogattam. Igen, pár közeli barátom mindig támogatott, akkor és most is. Bár a személyek időközben megváltoztak. Két okból nem mutogattam amúgy többeknek: túl intimnek éreztem őket, illetve éreztem, hogy ezek még nem olyanok, amiket nagy nyilvánosság elé tárnék, nem éreztem magam elég jónak és ez a mai nap is gyakran megesik. Féltem a visszautasítástól.

Senki nem ellenzi egyébként, van és kész. Ilyen vagyok, írogatok.

12. Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?

Az áramlatélményt. Bár egyre ritkábban élem át. Szeretem, amikor erőlködés, ne adj isten, gondolkozás nélkül oldalak születnek pár óra alatt, és mikor visszaolvasom, nem is értem, ki ült a gép elé, mert, hogy én nem, az biztos! Sebaj, megvagyunk bennem kényelmesen.

13. Az alkotás melyik része jelenti a legnagyobb kihívást?

Mikor más időkbe, más korokba kell barangolni és átvenni az adott kor sajátosságait, nyelvezetét. Alaposan utána kell járni és igen hangulatfüggő, mikor sikerül elkapnom a korszellemet. A történelem sosem volt a szívem csücske az ókort és sötét középkort leszámítva.

14. Milyen eszközökkel és mire szoktál írni?

Jegyzetfüzet, papír mindig van nálam, na meg toll is. Na jó, a toll olykor kimarad, elég szeleburdi vagyok, de a tűfilcek az esetek többségében nálam vannak, hogyha rajzolni támad kedvem, megtehessem. Sok esetben a piszkozatot utazás közben, vagy egy random éjszakán vétem le a lapra és csak azután kerülnek digitalizálásra. Persze, laptop nélkül megállna az élet. De volt olyan regényem is, aminek az első 7-8 oldalát tableten írtam. Azóta nem is folytattam, mert nem találom a kütyü töltőjét...

15. Hogyan lépsz túl az írói válságon?

Legtöbbször az önbizalomhiány és a kudarcélmények törik le a lelkesedésem. A kritikát szívesen fogadom, szeretem tudni, miben fejlődhetek. És dolgozok is az írásokon. De ez azt is jelenti, hogy ilyenkor visszavonulót fújok, nyalogatom a sebeimet és csak javítgatok és javítgatok, és szinte mindent megkérdőjelezek, amit eddig írtam. De harcos típus vagyok, pár nap-hét után visszatérek! 

Előfordult olyan is, hogy azért maradt ki hosszabb időszak az írásból, mert egyszerűen nem találtam időt rá, de ha ez így van, akkor valószínűleg a végkimerülés határán tántorgok, és csak aludni járok haza. Mazochista vagyok, volt már nem egy ilyen időszakom.

16. Hogyan motiválod magad az írásra?

Célokat állítok fel, amikor döcögősebben megy a folyamat, leírom előre az adott rész vagy fejezet tervezett cselekményeit, majd papírra vetem a párbeszédeket, így amikor a gép elé kerülök, már félig kész is, már csak be kell gépelnem és ki kell egészítenem azt. És mivel elértem a kitűzött célt, jöhet a következő fejezet. Ez persze csak akkor működik, ha valami határidőt is szabok magamnak, legyen az egy pályázat, vagy egy olyan időpont, amit magamnak kötök ki, mert mondjuk lejár a szabi és utána hetek-hónapok múlva lesz időm újra ennyit írni. Persze, a kávé és pár jó szám mindig segít beindítani a gépezetet.

17. Kik azok a szerzők, akik inspirálnak téged íróként?

Sok szerző van, aki megfog valamiért. Ilyen Rob Thurmann, Chuck Palahniuk, Stephen King, Andrzej Sapkowski, Jane Austin, J.R. Ward, vagy Benyák Zoltán. Van, akinél az írói stílus fog meg, a szép leírások, másoknál meg a karakteralkotás csínja-bínja. Na meg a lezárás katarzisa! Ha bőgök a regény végén, akkor tud valamit az illető az én mércém szerint.

18. Melyik könyvek inspirálnak téged legjobban íróként?

Volt regényem, amit Jane Austin Büszkeség és balítélete ihletett (Utazás a múltba), volt, amit Szabó Magda Für Elise-e és Anne-Sophie Brasme Lélegezz c. regénye (Ahol a part szakad), de ezekből inkább csak a hangulatot, egy-egy ötletfoszlányt tettem a magamévá. Az olyan könyvek, mint Benyák Az idő bolondjai vagy A nagy illúzió, Rob Thurman Caliban Leandros sorozata, Stephen King pár újabb története, Gaál Viktor Arche regényei , meg Chuck Palahniuk Harcosok klubja és Fulladása úgy egészében beleivódtak az agyamba, az esszenciájuk, és sok tekintetben ez érződik az írásaimon, a hozzáállásomon, főleg az elmúlt években.

19. Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál?

„A történet elején nagyon hosszúak a leíró részek” – és olyan hasonló visszajelzések, hogy: ne indítsak tájleírással regényt, ne írjak oldalakat lélektani folyamatokról… stb., hiszen arra majd közben is ráérek. És igen, tudom, mindig lassan indítom be a történeteim, de már fejlődök. Utólag átírom őket, már amelyiket engedi a szívem. Voltak részletek és mondatok, amikhez évek kellettek, hogy el tudjam engedni őket. 

20. Milyen céljaid vannak idén az írással kapcsolatban?

Legnagyobb vágyam, hogy a kilenc éve elkezdett „A táltosok öröksége” regénysorozatom napvilágot láthasson országos terjesztésben egy nevesebb kiadó által. És ha már itt tartunk, a Dévald novellasorozatom és a Diabolika is jelentkezik ugyanerre! Majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Pályázgatok bőszen, de a kiadóknál való házalásig csak ötletszerűen és nagyon ritkán jutok el, akkor is csak pár helyre próbálkoztam.