Arról, hogy minden kezdet nehéz... Arról, hogy tegnap volt egy könyvmustrám

Pedagógus gyakornok, avagy pályakezdő pszichológus. Másfél éve végzett grafikus. Önálló kötetét nyomtatásban idén publikáló szerző, eddig amatőr író... 

Sok mindent csinálok, és mindnek az elején állok. Rengeteget kell még tanulnom, ami kihívás és izgalom, de borzasztóan megterhelő is. Dolgozom teljes állásban, önkénteskedem, maszek melókat vállalok grafikusként, három képzést csinálok párhuzamosan (köztük az egyik posztgraduális, egyetemi szakképzés) és mellette itthon is folyamatosan füstöl a billentyűzet, mert a Lendület Magazinra publikálok, novellapályázatokra is jelentkezek, rengeteg kéziratom javításán dolgozom és újabb regényeket írok. 

Rendelés: http://utazasamultba.colorcom.hu/info.php

Próbálkozom, ahogy a mellékelt kép is mutatja, a regényeimet is igyekszem reklámozni, terjeszteni, még több emberhez eljuttatni és jelenleg ez a legnagyobb szívügyem.

Nyilván ezeket kevesen tudják. Valószínűleg sokakat nem is érdekel. Azt hihetik, hogy félgőzzel hajtok, mert ezeknek csak egyetlen szeletét látják. És bizony meglehet, hogy tényleg csak félgőzzel üzemelek, mert néha belefáradok, motiválhatatlanná válok egy-két nap erejéig. Hiszen úgy érzem, ennyi dolgot lehetetlen tökéletesen csinálni. Pedig szeretném, maximalista vagyok. 

Talán meg kellene állapodnom egyetlen dolog mellett. De az olyan, mintha egy részemet szakítanák ki. Egy hatalmas darabot, ami személyiségem nagy részét képezi. Ezért aztán marad mind, maradnia kell és beérem a 80-90%-os teljesítménnyel. Miközben mindenhonnan bombáznak, hogy még ezt kéne, meg azt kéne, még ebben nem vagyok elég jó, még abban kell fejlődnöm.

Fogok. Türelem.

És ez főleg nekem szól, mert mindent rögtön akarok, és borzalmasan elkenődök, ha valami nem sikerül két-három nekifutás után sem.

Nyugalom. Tudom én.

Töltekeznem kell. És erre nincs is jobb alkalom, mint amikor kapok egy pozitív visszajelzést. Nemrég mondta az egyik olvasóm, hogy a frissen megjelent ifjúsági regényemet olykor falhoz csapná. Előszőr elszomorodtam. Aztán mondta, hogy máskor meg jókat vidul rajta. Mert lökött a főszereplő, egy 18 éves fruska, akinek fogalma sincs, hogy mit vagy kit akar. Végül rájöttem, hogy ez miért is lenne gond? Az öröm, a düh, a bánat, ezek mind érzelmek és ha egy írás ilyen erős érzéseket mozgat meg, akkor működik. És ez pszichológusként, valamint íróként is büszkeséggel tölt el. 

A töltekezés másik forrása a közösség, a társas támasz. Hogy van, akikkel együtt küzd az ember és vigaszt nyer, amikor feladná. Itt az alapítvány, ahol önkéntes vagyok, ahol csoportokat vezetek és esetmegbeszéléseken veszek részt, amikor van elég erőm hozzá. Szakmai épülésemben nagyon sokat segítenek. És itt a kiadóm, a Colorcom. A folytonos kapcsolattal, a marketinges tippekkel, a könyvmustrákkal. A tegnapi Téli Colorcomos Könyvmustra is nagy sikernek örvendett. Teltház volt, rengetegen megjelentek, 12-14 szerzővel közösen, egy közösséget alkotva jelentünk meg, beszélgettünk, nevettünk, dedikáltunk. Bár izgalmamban olykor-olykor azt hittem, lefordulok a székről, és fogalmazni még mindig nem tudok nagy tömeg előtt, ez is jó volt. Érezni, hogy ennyien jöttek el miattunk, ennyien meghallgattak minket. Szóval köszönöm! :)

És töltekezni lehet úgy is, hogy néha kiszakadok ebből, pár napra csak a szeretteimnek, a pihenésnek élek. Szóval olykor eltűnök, de ne ijedjetek meg, mindig visszatérek! Ezt akár vehetitek fenyegetésnek is! :)

Ezért jelenleg nem tudok mást mondani, minthogy igyekszem. És remélem, egyszer mindez meghozza a gyümölcsét.