Hogyan teremts magadnak időt?

Igaz a szólás: arra van időd, amire időt akarsz szánni.

Másfél hónapja dolgozom. Fel kellett zárkóznom, alkalmazkodnom, ismereteket felfrissítenem és hiába vagyok türelmes és nyugodt alkat, még acélosabbá formálnom az idegeimet. A legnagyobb probléma az időbeosztással volt. Rengeteg ember küzd azzal, hogy csak elrohan mellette az idő, ő pedig csak szalad vaktában és semmire nincs ideje. Hogyan sűrítsem be a rengeteg gyereket, hogy minddel foglalkozni tudjak? Hogyan készítsem el a statisztikát, a táblázatokat és elemezzem a teszteket, miként feleljek meg az újabbnál újabb követelményeknek annyi feladat mellett?

Több megoldásom a is született.

Elsősorban szelektálni kell és fontossági sorrendet állítani. Melyik feladat határidős, melyik sürgősen megoldandó probléma? Olykor válogathatsz szeretem-nem szeretem szempontok szerint is. Én úgy szoktam csinálni, hogy először megcsinálom, amihez nincs kedvem, hogy aztán jutalom értékű lehessen az, amihez van. De lehet úgy is, hogy felváltva, egyet anyunak-egyet apunak, csinálok először amit szeretek, aztán amit nem, felváltva, időközönként váltogatva. Nem szabad hagyni, hogy ha valami nem sikerül, vagy nem alakul úgy, ahogy szeretnéd, leragadj benne és gátoljon a többi feladatodban. Túllépsz rajta, nem vagy mindenható, jöhet a következő, ám nagyon mélyen érint, teremtsd meg a lehetőségét a pihenésnek, hogy mással megvitathasd, vagy újabb információkat gyűjthesd, hogy legközelebb nem így alakuljon. Ha besokkolsz, hagyj időt magadnak - elég néha pár perc is - hogy leülj, végiggondold, igyál egy kávét, vagy relaxálj. Igen, lehet relaxálni pár perc alatt is. Légzés technikával (lassú belélegzés és még lassabb kilélegzés), izom feszítés és lazítással (ld: progresszív relaxáció), vagy egyszerűen lehunyod a szemed 3-5 percre és hagyod kikapcsolni az agyad, ellazítani a tested. Olykor pár óra alvással is felérhetnek az ilyen pillanatok.

Ez a munka. És mi van a szabadidővel?

Sokan, ha véget érnek a dolgos órát, lerobotoltak a 4-6-8-12 órájukat, úgy érzik, olyannyira fáradtak, hogy nincs semmihez kedvük, vagy éppen nincs semmire idejük. Az első hetekben kimerül a szervezet, reális ez az érzés, de miután hozzászoktál az új körülményekhez, felvetted a ritmust, ideje önmagadért is tenned. Ha nem eképp teszel, gyorsan kiégsz, megfordulhat a fejedben, hogy "csak ennyi az élet, ez a mókuskerék?". Nem szabad ennyire elmérgesedni a dolgot. Nem csak a munkád vagy, van magánéleted, kapcsolataid és vágyaid. Törődni kell velük. 

Az én esetemben ez úgy néz ki, hogy heti 1-2 alkalommal elmegyek kikapcsolódni, barátokkal tölteni az időt, mert fontos, hogy ne maradj egyedül a munkáddal és a gondjaiddal. A munkád nem hallgat meg, nem ölel át és nem mosolyog vissza. Ha emberekkel dolgozol, akkor sem elégíti ki a szoros kapcsolatok iránti igényeket. Több dimenziós lények vagyunk, a munkán kívül is kell, hogy legyenek barátaink, hogy megmaradjon a nyitott látókörünk, más helyzetekkel, más típusú emberekkel is társalogjunk, legyen egy-két másik világunk is távol a munkától. 

És ami a lényeg és valószínűleg a blogom olvasóinak is, hogy miképp teremtsünk időt a hobbira?! Mert ugye a művészet, az írás, rajzolás és éneklés, vagy a testmozgás, akár a futás, a tánc vagy a kirándulás is rendkívül fontos. Mert kell olyan tevékenység is, amit nem csak azért csinálunk mert kell, mert a túléléshez kötelező, hanem azért, mert egyszerűen szeretjük, mert általa egy másik "univerzumban" lehetünk. Én bagoly-típusú ember vagyok, éjjel vagyok tevékeny, ám akadnak pacsirta-típusú személyek is, akik a hajnali, reggeli órákban aktívak. Ez már egy kiindulópont. Ha reggel van aktív és olyannyira, hogy munka előtt marad 1-2 szabad órád, akkor meg is van az időpont, amikor a hobbidnak áldozhatsz. Ha pedig későn fekvő vagy, akkor ott vannak az esti órák. Mind a kettő jó, hiszen az emberek többsége ezekben is időpontokban még vagy már szendereg, így családon belül is lehetőség van rá, hogy kiszakadj a hétköznapokból, megszakítsd a rutint. Ha pedig a sok utazás miatt nincs idő, mert munkaórát előtt és után is órák telnek el... az utazási időt is ki lehet tölteni. Én is napi két órát utazom, de nem bánom, mert van időm olvasni, sőt olykor, ha van ülés, írni is, ötleteket felvázolni, gondolkozni a terveimen. Minden időt ki lehet használni, csak akarni kell.

És mit tegyünk akkor ha megvan az idő, vagy talán még sok időnk is van (munkanélküliség, nyári szünet), még sincs meg a kedv vagy az ihlet? Befásultunk? Ez is gyakori probléma. Lehet, hogy túl fáradtak vagyunk. Akkor ledőlhetünk félórára, relaxálhatunk, aztán hátha fittebbek leszünk. Ülhetünk a televízió vagy a gép elé is, hogy kikapcsolódjunk, csak ne ragadjunk ott! Ha ezután sincs kedv, teremtsük meg! Gyakran erőszakot kell venni magunkon, hogy beinduljon az idő, de sokkal jobb megoldás, ha megteremtjük a körülményeket. Kell egy külön sarok, szoba vagy környezet, ami kifejezetten a hobbink számára tartunk fenn, ha nincs erre lehetőség, akkor elég csak valami megszokott, egy eszköz, egy toll, egy füzet, egy zeneszám, egy illat, amihez kötheted ezeket a pillanatokat. Egyél vagy igyál olyasmit előtte-közben, amit szeretsz, öltözz kényelmes öltözékbe, kérd meg a lakótársaidat, családodat, hogy most pár percre-órára foglalják el magukat, vagy ha az időpont olyan, hogy már lepihentek vagy még pihennek, akkor még jobb, mert nem kell plusz köröket futni. A hangulat változó és néhány apróság is meg hozhatja a kedvet, csak egy kicsit kell tudatosabban hozzáállni, tenni érte. Mi uraljuk a hangulatunkat, és ne ő uraljon minket. Egy kis mosoly, egy kis ajándék magunk számára és máris jobban alakul a nap!

Mindenki különböző mértékben vágyik a magányra, pihenésre, vagy hobbitevékenységekre, így lehet, hogy nem mindenkinél válnak be ezek a trükkök, de remélem, találtok benne használhatót. Én így működöm, számomra fontosak a barátok, az írás és a rajzolás, miközben a munkámban is szeretek jól teljesíteni. Az időbeosztás a kulcs, meg az akaraterő, így minden beleférhet.