Elnyelt a pöcegödör


Már így olvasás után sem tűnik valami kellemesnek, mi? Hát nem is az. Lelki ganém legalján vergődtem az elmúlt hetekben. Na ne, de hát miért? 


Mert ez a szemeszter duplán húzós, igazából nincs is szabadidőm. Sok kreditet kaptam fel, bevállaltam a nagyobb feladatokat a félév elejére, mellesleg már a grafikusi suliban is kizárólag gyakorlati óráink vannak, amikre minden alkalommal házit is kellene csinálni. Höhöhö. Sehol sem tartok. Gondoltam én hát akkor egyet, hogy azért lazításképp mondjuk heti 1-2 alkalommal azért bandázhatok is, mert kell a társaság meg a jó hangulat, ám jött a zuhé vagy a másnap, aztán meg ledönt a lábamról egy nyavalya a legeslegrosszabb időpontban. 

1. három prezentációm van a héten. 

2. meghallgatásom lett volna egy metál bandában (felkerestek, mert tudták, hogy szoktam énekelni, hátha...)

Az előbbin még most is dolgozok, mert a hétvégém úgy ahogy van átaludtam többségében (évek óta nem voltam ennyire beteg), utóbbit pedig kénytelen voltam lemondani, de még kaptam egy esélyt. De ez röhej! Én már nem tudom mi az én saram, mi a másé, de folyamatosan tűnnek el körülölelem a dolgok, most egy szakirodalomért kell majd levelet írnom, mert valószínűleg vagy kidobtam a többi kacattal, vagy elhagytam valahol, mellesleg ma még az üdítő is viccesnek vélte magát és lefröcskölt pár könyvet a táskámban, a csattanó pedig, hogy az nem mind az enyém volt... Csak NEVESS, ez a legjobb gyógymód! 

A rádióban is szüneteltettem magam emiatt a sok lehetetlen, véletlen és elfuserált bakim meg teendőm miatt, az írásra sem maradt időm. Bár nem is gond, mert ahogy az utóbbi két pályázatot elnézem, amire neveztem, igazából néha jobb lenne kiszíjazni, hogy lenyugodjak és legalább egy évig ne méressem meg magam, mert mostanság látványosan nem sikerül semmi sem. Se az Aranymosás, se az Avana. Igazából hiába olvasom az íráskészséget fejlesztő cikkeket, hiába írok, bétáztatok, én már nem tudom, valami erőteljesen hiányzik belőlem, legalábbis az utóbbi hónapokban ahhoz, hogy olvasható legyek. 

Azt hiszem, itt az ideje megint a hobbizásnak, mert újra élvezni szeretném az írást, nem mintha eddig nem tettem volna, de most nem kell az a sok kontroll, az a "mi lesz ha", "tetszeni fog-e", szabadon eresztem a billentyűzetet és a fantáziám, aztán durr bele azta keservít! Ne akarjunk már az élet négy-öt frontján is csak megfelelni mindenkinek! Ez az egy maradjon csak az enyém most egy kicsit. Pihi van, relax, a suliban meg TEPERÉS!

Megjegyzések

Facebookon is!

Népszerű bejegyzések